„Kipróbáltuk az önök ízlését. Huszonhárom évük volt arra, hogy felépítsék a saját kultúrájukat. Így születtek a valóságshow-k, a szappanoperák, a Bundesliga-frizura, a pankráció, a Rómeó és Júlia-musical, a gyermekszépségversenyek, Michael Flatley, világslágerek pánsípra és okarinára, a hitvány ejtőernyős Elvis-imitátorok, a makkos cipő, és Richard Clayderman. Az önök ízlése leszerepelt. Átvesszük az ügyet, és hozzálátunk a kármentéshez.”
Így hangzik az Önkényes Mérvadó felvezetése. Ha meg kellene fejteni, bajban lennénk. Ki beszél kihez? Hogyan lehet egy ízlést kipróbálni? És kik azok az „önök”? Másfelől pedig mi történt huszonhárom éve? Ha jól számoljuk, az 1998-ra esik, ami az első Orbán-kormány beiktatásán kívül sok újdonságot nem hozott. De vajon mi köze Orbánnak a pankrációhoz?
Azzal a meggyőződéssel ültünk neki meghallgatni Puzsérék műsorának legutóbbi adását, hogy ezzel a produkcióval most találkozunk először. Aztán mégis elbizonytalanodtunk, keresgéltünk kicsit, és valóban, bő öt évvel ezelőtt már írtunk róla (lásd: Posztmodern panasz, Magyar Narancs, 2016. november 24.). Ezek szerint nem hagyott túl mély nyomot az első alkalom, és ezt még csak arra sem igen foghatjuk, hogy akkoriban még másik csatornán futott a műsor. Mert igaz ugyan, hogy a 2015–2016-os széria a Jazzyn volt hallható, a mostani pedig már az ATV-csoport által két éve indított Spirit FM-en megy, de ez vajmi kevéssé érezhető rajta. Nem csak a cím ugyanaz, de a struktúra, és nagyrészt a Puzsér Róbert mellé felsorakozó másodhegedűsök névsora is. Az állandó társ Horváth Oszkár „digitálismédia-szakember, zenész, blogger, stand-up előadó és rádiós műsorvezető” mellett például ezúttal Nyári Gábor kapott hangot, aki, ha nem tévedünk, történész.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
