Rádió

Lakótelepi dühöngő

Puzsér Róbert és társai a Spirit FM-en

Interaktív

A műsor most úgy fest, mintha egy kocsmai beszélgetésre a kocsmák sajnálatos zárva tartása miatt egy rádióstúdióban kerítettek volna sort. 

„Kipróbáltuk az önök ízlését. Huszonhárom évük volt arra, hogy felépítsék a saját kultúrájukat. Így születtek a valóságshow-k, a szappanoperák, a Bundesliga-frizura, a pankráció, a Rómeó és Júlia-musical, a gyermekszépségversenyek, Michael Flatley, világslágerek pánsípra és okarinára, a hitvány ejtőernyős Elvis-imitátorok, a makkos cipő, és Richard Clayderman. Az önök ízlése leszerepelt. Átvesszük az ügyet, és hozzálátunk a kármentéshez.”

Így hangzik az Önkényes Mérvadó felvezetése. Ha meg kellene fejteni, bajban lennénk. Ki beszél kihez? Hogyan lehet egy ízlést kipróbálni? És kik azok az „önök”? Másfelől pedig mi történt huszonhárom éve? Ha jól számoljuk, az 1998-ra esik, ami az első Orbán-kormány beiktatásán kívül sok újdonságot nem hozott. De vajon mi köze Orbánnak a pankrációhoz?

Azzal a meggyőződéssel ültünk neki meghallgatni Puzsérék műsorának legutóbbi adását, hogy ezzel a produkcióval most találkozunk először. Aztán mégis elbizonytalanodtunk, keresgéltünk kicsit, és valóban, bő öt évvel ezelőtt már írtunk róla (lásd: Posztmodern panasz, Magyar Narancs, 2016. november 24.). Ezek szerint nem hagyott túl mély nyomot az első alkalom, és ezt még csak arra sem igen foghatjuk, hogy akkoriban még másik csatornán futott a műsor. Mert igaz ugyan, hogy a 2015–2016-os széria a Jazzyn volt hallható, a mostani pedig már az ATV-csoport által két éve indított Spirit FM-en megy, de ez vajmi kevéssé érezhető rajta. Nem csak a cím ugyanaz, de a struktúra, és nagyrészt a Puzsér Róbert mellé felsorakozó másodhegedűsök névsora is. Az állandó társ Horváth Oszkár „digitálismédia-szakember, zenész, blogger, stand-up előadó és rádiós műsorvezető” mellett például ezúttal Nyári Gábor kapott hangot, aki, ha nem tévedünk, történész.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.