"Az elmúlt négy évben azt tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag nincs kockázat: nem kell bátornak lenni ahhoz, hogy befogadjunk sajátos, nem a tömegízlést tükröző produkciókat is, mert biztosak lehetünk abban, hogy mindenre lesz érdeklődés. Talán ez a legjobb az egészben" - mondja Bérczes László, az Ördögkatlan Fesztivál szervezője. Ebben a nyári fesztiválok minden általunk megkérdezett szervezője egyetért - ez már abból is látszik, hogy szinte nincs is olyan fesztivál, ahol a nagyobb tömegeket vonzó produkciók mellett ne lehetne találni valamilyen különlegesebb, kísérletezőbb művészeti programot. A régió legnagyobb fesztiválja, a Sziget teljes programjának például 30 százalékát az ilyenek teszik ki (vagyis évente 3-400 ilyen produkciót találni) - mondja el Szép Fruzsina programigazgató.
Ha nem vagy ott, veszítesz
Az augusztusban már ötödik életévébe lépő Ördögkatlan Fesztiválon az olyan sztárok mellett, mint a Kiscsillag, a Péterfy Bori & Love Band vagy Halász Judit, bőven megfordulnak az egyelőre még kevésbé ismert művészek is, minden műfajból. Francia bűvészek egy különleges, zenés performansszal érkeznek, lesz nagyszabású újcirkuszi előadás, és bemutatkozik Müller Péter Sziámi legújabb kísérleti zenekara - de a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek a helyben születő alkotásokra is. "A bepróbált, szabályozott és megismételhető produkciók bemutatásán túl egy ilyen ötnapos ünnep lényege az egyszeriség, a születés. Ebben a világban, ahol minden másolható és letölthető, egy olyan együttlétet szeretnénk megteremteni, amin ha nem voltál ott, veszítettél valamit: megnézheted ugyan a Youtube-on, hogy milyen volt a falvak közti úton létrejövő buszszínházi előadás, de azért az egész más, ha ott voltál a buszon" - magyarázza Bérczes László. Az Ördögkatlanon mindezek szellemében már hagyomány, hogy különféle művészeti ágak találkozásából jönnek létre a legváltozatosabb performanszok: idén például Szemző Tibor zenéje fogja kísérni Parti Nagy Lajos író és Böröcz András képzőművész egyelőre közelebbről meg nem határozott, akut együttműködését, Kiss Tibor énekes, Cseh András és Sárkány Sándor vizuális művészek hasonló (vagy nem hasonló) kooperációját pedig Rutkai Bori képzőművészeti alkotótevékenysége mellett főzéssel is erősíteni fogja.
Az Ördögkatlanon mindig jelentős a színházak szerepe; a "mainstreamhez" közelebb álló előadások is mind az adott színházak stúdióiból, a repertoár margójáról kerülnek ki, de azért nem kell sokat keresnie annak sem, aki allergiás a kőszínházak puszta említésére is. Jönnek diploma nélküliek: a Keleti István Művészeti Iskola és a Kaposvári Egyetem több színészosztálya előadással készül, a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumból pedig száznál is több diák érkezik a helyszínre már a kapunyitás előtt, hogy a látogatók érkezéséig létrehozzanak valamit. És a függetlenek: "mi is regisztrált, úgynevezett hatos kategóriás előadó-művészeti szervezet vagyunk, a függetlenek közé tartozunk, így kutya kötelességünk felmutatni az értékeket - nem segítségnyújtásról van szó; ez vállveregetésnek hangzana. Próbálunk minél több független csapatot hívni, mert szükségük van a befogadó helyekre, és mert jó előadásokat csinálnak. Pontosabban azokat hívjuk, akik jókat csinálnak" - fogalmaz Bérczes.
Már megint a tuaregek!
Bár a Szigetet zenei fesztiválként tartják számon szerte a nagyvilágban, azért a periferikus alkotók itt sem csak a disznóálarcban zajongó death metal együtteseket jelentik - ezt mindenki tudja, aki egyszer is áthaladt a K hídon. Ez ettől az évtől a szó szoros értelmében is így lesz, mert az alternatív művészeti ágak egy fontos helyszíne közelebb kerül a bejárathoz, a színpadokig vezető utak pedig - a Hello Wood művészeti csoport révén - kreatív térinstallációkkal lesznek feldobva. "Célunk, hogy az is találkozzon olyan műalkotásokkal, amik csak itt láthatóak vagy akár a fesztivál alatt jönnek létre, aki más helyszíneket megcélozva jön ki a Szigetre" - avat be a tervekbe Szép Fruzsina.
A legtöbb szigetelő már találkozott az évek óta rendszeres műsorszám, a Nagy Utcaszínház valamelyik nemzetközi előadócsoportjával, de idén az eddigieknél is több performanszcsoport akadályozza majd a közlekedést. Kint lesznek a Wamp iparművészei, akikhez workshopok keretein belül társulni is lehet, és lesz művésztelep, ahol a vállalkozó kedvű művészek vagy művészetbarátok festhetnek. Na, meg persze színházi és kortárs táncelőadások (az Artus közreműködésével), irodalmi műsorok, de idén először megjelenik az opera műfaja is. Éjszaka a Kodolányi János Főiskola dzsessz tanszékének végzősei mestereikkel fognak együtt zenélni, és külön programsorozatot kapnak a tuaregek is, amelyen mali zenészek tartanak majd workshopokat. És persze idén is feláll a mindig népszerű Magic Mirror, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség (meg persze a többiek) sátra, benne estéről estére változó, nagyszabású varietéműsorral.
"A művészeti programokban nincs határ: minél őrültebb, minél bátrabb, annál jobb - mondja Szép Fruzsina. - Van, hogy látsz egy kísérleti produkciót, ülsz, és sehogyan sem tudod értelmezni. Közben meg lehet, hogy ez másnak annyira izgalmas, mert még sosem látott ilyet, hogy még jobban el akar benne merülni. És sokan vannak, akiknek a cirkusz vagy az utcaszínház jelent teljes újdonságot. A művészetnek nem szabad határt szabni." Szép Fruzsina szerint sokszor épp az alternatív művészetek győzik meg a korábban előítéletekkel rendelkező látogatókat, hogy a Sziget nem az, amit tíz-tizenöt évvel ezelőtt a médiában látni lehetett. "Akik kijönnek a Szigetre, remélem, olyan dolgokat akarnak látni, hallani, amilyeneket eddig még soha. Ha találkoznak azzal a hangulattal, azzal a nyitottsággal, ami itt tapasztalható, attól maguk is sokkal befogadóbbak lesznek a különféle művészeti, kulturális nyelvek iránt, de a többi ember, az egymás mellett élés iránt is - véli a programigazgató. - És ha nálunk találkoznak valami újdonsággal, aminek később utánajárnak, felfedeznek maguknak egy új művészeti formát, egy új világot, azzal a fesztivál utáni életüknek is adnak egy pozitív löketet."
Liberális akadálypálya
A Bánkitó Fesztiválon fellépnek ugyan országszerte kedvelt formációk, mint a Colorstar, a Nemjuci vagy a The Qualitons, de a tóparti happening többi programja egytől egyig kimeríti az alternatív művészet fogalmát. "Ahogyan az elmúlt két évben, ezúttal is pályázati felhívást hirdettünk meg fiatal alkotóknak: idén a bánki jelzőtáblák újraértelmezése a feladat, a tranzit.hu által felkért Pseudo Race művészeti csoport pedig liberális készségeink tesztelésére alkalmas akadálypályával készül" - meséli Schönberger Ádám fesztiváligazgató; így a fesztivál képzőművészeti arculatát köztéri installációk és participatív alkotások fogják meghatározni. A színházi program is a civil részvételre épül. "Mert mindenki csak ül meg áll - ez volt Halász Péter egyik előadásának címe. Mi ezt úgy szeretnénk a gyakorlatba átültetni, hogy kulturális és művészeti programok segítségével aktív társadalmi részvételre ösztönözzük a fesztivál látogatóit" - indokol Schönberger.
Persze vannak olyan fesztiválok is, amelyek nem a program fő vonala mellett adnak helyt az alternatív művészeteknek, hanem az egészet e köré szervezik - ilyen a szegedi Thealter vagy a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója is. Igaz, Balog József művészeti vezető szerint mostanra a határok alternatív és nem alternatív között már homályosabbak: "Az alternatív vagy kísérleti előadások kora ideológiai okokból és a rendszerváltás utáni helyzetből adódóan a kilencvenes évek voltak. Akkor az előző két-három évtized miatt még érdemes volt oppozíciót feltételezni a kőszínházi esztétika és egy szabadabban felfogott, műhelymunkára vagy a nemzetközi trendek követésére épülő színházi működés között. Ez az oppozíció a 2000-es évekre érvényét vesztette: a színházi esztétikák, nyelvek között, ahogyan az alkotók közt is, átjárás van. Ma már nem feltétlenül érdekes, hogy a TÁP Színház színészei együtt játsszanak a Katona művészeivel, hogy Pintér Béla társulatába honnan érkeznek színészek, vagy hogy a nálunk most harmadszor vendégeskedő Ivo Dimcsev éppen egy zsinagógában, egy sátorban, egy kiállításon vagy egy klasszikus színházi térben lép-e fel - magyarázza Balog. - A fesztivál létezésének huszonkét éve alatt épp ez volt a mi egyik törekvésünk, hogy akár a saját szerepünk gyengítésével is, de feloldjuk ezt az oppozíciót, és megmutathassuk, hogy a nemzedékek a munkában találkozhatnak." Az pedig, hogy egyáltalán mi az alternatív, folyamatosan változik: ahogyan Balog fogalmaz, "Pintér Béla vagy a TÁP Színház nyelve nagyon korszerű, de lehet, hogy ma már nem számít kísérletinek", míg például a szintén fellépő szlovén Via Negativa világa kifejezetten idegen a magyar kultúrától. "Az ilyen produkciók a mi kis konzervatív színházunkban vagy értetlenséget, elutasítást fognak kelteni, vagy mindenkinek az álla fog leesni tőlük" - jósolja Balog.
Most, hogy a magyar független társulatok egyre régebb óta dülöngélnek a szakadék szélén, egy hasonló fesztivál szerepe megváltozhat, missziós jelleget ölthet. "Egy ilyen fesztivál az aktuális, érvényes, korszerű, a világ jelenlegi helyzetével foglalkozó és arra reagáló színházi megnyilvánulásokat tudja megmutatni úgy hazai kontextusban, mint a nemzetközi fellépőkkel összehasonlítva. De jure ez nemigen tud bármit is megakadályozni, de hogy ilyen régóta létezünk, az de facto megkerülhetetlen akadálya annak, hogy ez a szcéna felszámolódjon - véli Balog József. - Ez a fesztivál ünnep, de van még 51 másik hét az évben, amit mindenkinek túl kell élnie valahogy; amiben mindenkinek meg kell próbálnia a lehető legügyesebben, legpolitikusabban dolgoznia, hogy ha nem is kiflit, de legalább kenyeret adhasson a színészeinek, táncosainak."
