Interaktív

A játékterem-kultúra Magyarországon valahogy soha nem tudta megvetni a lábát, és gyorsabban szívódott fel az itthoni piacról, mint a seb köré locsolt Betadine. Vannak és voltak azonban meghatározó címei a kilencvenes éveknek, a Doom-Quake-Mortal Kombat szentháromságból mégis kevesen tudtak elevickélni az ezredfordulóig.

Vannak kutatások, melyekből azt a következtetést vonták le, hogy az új és legújabb generációkban kialakult egyfajta halhatatlansági tudat, amely ráadásul nem tagadásokra, negatív állításokra alapoz, noha azokat sem tekinti tárgytalannak. Eme halhatatlansági tudatnak lehet szindrómája az utóbbi évtizedekben megint felvirágzó elméleti fizikai elképzelés, ami szerint univerzumunk csak egy a sok közül.

Van az a pillanat, amikor hirtelen felriadunk, néhány percig csak meredünk magunk elé, vagy forgatjuk a fejünket, azt se tudjuk, hol vagyunk, aztán lassan megnyugszunk: hogy meztelenül kizártuk magunkat a forgalmas utcára, felgyújtottuk az óvodai karácsonyfát, vagy túl hosszú gumikötéllel ugrottunk le a Lágymányosi (akarom mondani, Rákóczi) híd tetejéről, álom volt csupán, visszafekhetünk.

Több mint tíz éve a független Studiolum elektronikus enciklopédia társigazgatója, korábban tanított a CEU-n is. Tíz nyelven fordít és tolmácsol, A Wang folyó versei című blogján 2007 óta elsüllyedt kultúrákat kutat fel. Két utazás között beszélgettünk vele a városokban fellelhető apró jelekről, a magyar intézmények természetéről és arról is, hogy miért éppen Ukrajna?

Katasztrófa követ katasztrófát ebben az isteni figyelmet kiérdemlő országban, nekünk meg csak hülyeségek jutnak eszünkbe, hogy például a köztévé az árvíz hivatalos médiatámogatója. De nem az, csak hülyéskedünk, a kormány támogatja azt, hogy az árvízről a közmédia kiemelkedő jelentőséggel számoljon be, míg levonul.

A közkeletű legenda szerint Bella Salomon, a nagymama 1823 karácsonyára adta ajándékba tizenkilenc éves Felix unokájának azt a kézzel másolt partitúrát, amely aztán néhány évvel később Bach reneszánszát előidézte. De ezzel a legendával sok minden nem stimmel.

Habár az idei nemzeti ünnep valószínűleg nem annak a szélnek a megidézésétől lesz emlékezetes, melyet az egykori márciusi ifjak keltettek, sokkal inkább attól a konkrét vihartól, amely rendkívül udvariatlanul beterítette hóval a fél országot, és türelmetlenségében annyit se várt, hogy a belügyminisztérium döntéshozói alaposan végiggondolhassák, mit kéne ilyen kínos helyzetben tenni.

A recsegő Szokol rádióban kezdődik A Szabó család kétezredik része - sokaknak ez ugrik be elsőre a rádiójátékokról. Pedig vannak nekünk és rólunk szóló, kortárs és modern darabok, csak alig tudunk róluk. A műfaj ma is él, annak ellenére, hogy a Rádiószínház műhelye 2011-ben megszűnt.

Amikor az első tavaszi napok beköszöntét várva tűnődünk, mit csinálunk majd, ha már tüntettünk, kutyát is sétáltattunk és amúgy nyilvánvalóan reményteli kilátásainkat megszállottként átgondoltuk, akkor az RTL II évekkel ezelőttről előszedett műsorral siet segítségünkre.

Kollár Árpád, a FISZ elnöke azt nyilatkozta: minden a legnagyobb rendben van. Így követeléseket sem kellett a fiatal íróknak megfogalmazniuk, amikor a szervezet múlt csütörtökre sztrájkot hirdetett. A demonstrálók épp a második legnagyobb virágárusünnep és a Die Hard 5 premierjének napján, "pontosan 48 797 nappal Móricz Zsigmond születése után" tették le a lantot. Feltehetőleg minden jólelkű magyar irodalmár ünnepelte a kerek évfordulót, s iddogálás közben csak halványan sejlett fel emlékezetében: éppen egy éve nem hirdetik meg a 2012-es Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat.

A "házasság hete" bölcsője Anglia, egy praktikus ország, ahonnan a gőzgép meg a vérpuding is származik.