tévéSmaci

Vin, vin, pingvin

  • tévésmaci
  • 2014. december 28.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché loptak, nem jött a busz. Várták, nem jött, bementek lopni – szimpla áruházi lopásnak indult, de nagy varázslat lett belőle, meg egy kis üldözés. Nem vittek zsákot, nem dúdolták a híres magyar előadó vonatkozó slágerét: a Sztupa és Troché névre úgysem jött volna ki a szótagszám. De mentek, céltudatosan és eltökélten (ha ezek nem ugyanazok) az illatszer-, vagyis a kozmetikai osztályra, rá a rúzsokra. Sztupának volt egy korábbi időszaka, melyben ajakrúzst evett, de ennek az emléke most nem befolyásolta elhatározásukat. Kölnit a prolik lopnak, aeroszolos dezodort az arisztokraták, rúzst azok, akik születésüktől felette állnak az osztálytagozódás börtönrendszerének. Amikor odaértek a rúzspolchoz, Sztupa megpördült a sarka körül, minta valami rakott szoknya lenne rajta, s az forogna vele, mint a Szaturnusszal a gyűrűje. Olyan kecsesen csinálta, hogy menten kitavaszodott körü­lötte minden, csak Troché morfondírozott azon, hogy egyáltalán forog-e a mondott égitest szóban forgó tartozéka. Mindez persze káprázat volt, hisz Sztupán nadrág volt, nem hordott ő soha szoknyát, még amikor egy skót tárgyú történelmi filmben statisztált, akkor is szovjet megszállót játszott, különben is, odakint az utcán februárt írt a naptár, elég hideg volt, mindenki nagykabátot hordott. De mindez nem számított, amikor rávetették magukat a rúzsokra, Troché fuldokolva sorolta a színeket, többen vannak, mint a szivárványban, kiáltotta, s megállíthatatlanul tört elő belőle a felsorolás: kék, zöld, sárga, ondzs (ez a narancsot, azaz az orangét jelentette), pink és megint kék, és megint lila, lila, lila. Nekem a zöld, neked a kék, a bíbor és pörpül. Nincsenek itt teszterek? – kérdezte hirtelen Sztupa, és finoman csücsörítve ajkát, körülnézett. De, az első sorban az mind teszter, különben ez egy használtcikk-bolt lenne, féláruház, hisz látod, ezek a rudacskák olyan kurták, mintha valaki egy jóízűt beléjük harapott volna, vagy nem is úgy rövidek, inkább úgy, mint egy jó sűrű albán fagyi, amit gondosan kerekre nyalt egy ­türelmes gyermek. Tényleg, a gombócos fagyiból ­miért nincsen teszter, Troché, mondd meg ezt nekem, kérlek. A tévéből sincs, pedig nem ártana.

Pénteken (28-án) este kilenckor a Film+-on elkezdődik A ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című brit lövöldözős-pofozkodós vígjáték, amit már mindenki látott egy csomószor, noha egyszer tök elég lett volna. Remek színészek, s jól érzékelhető igyekezet. Fél óra múltán év végi akciós előfizetési díjért át lehet igazolni a rohadékot kergető, mélyen elkötelezett csapatba. Az HBO-n adott Zero Dark Thirty – A Bin Laden hajsza nyilván jó film lehet, s arra is lenne egy fogadásom, hogy mondják benne, hogy alfa, bravo, zulu… Tizenegy után Az öreg halász és a Duna című filmet vetíti a Magyar Tenger nevű csatorna, a derék Dick Tracyvel vagy Bud Spencerrel. E heti találós kérdésünk is ebből adódik, önök szerint Ondrej Nepelán vagy Szergej Csetveruhinon állt jobban a spencer?

Szombaton tök ugyanez a műsor, két régi baromsággal. Választhatunk a Duna és a Film+ között, az egyik egy James Bondot ad, nem is említenénk, de éppenséggel Roger Moore-ral, akit ugye csipázunk, Harrison Fordot már nem annyira, de egy kicsit mégis, hiszen oly kevés az autónevű színész, hirtelen csak Albin Skoda és J. K. Simmons ugrik be, előbbi, mint az köztudott, a gedva Gesslert játszta a Tell Vilmos 1956-os (mondhatom, forradalmi) feldolgozásában, utóbbi pedig dr. Emil Skodát az Esküdt ellenségekben, mindegy, Fordot Tommy Lee ­Jones üldözi most a Film+-on, a farmergátyókról elnevezett színészeket is rohadtul bírom ugyanis. Kedvencem Enzo Casucci, de ezt inkább hagyjuk.

Vasárnap nem fogják tuti elhinni, Tetthely az m1-en, a hamburgi szín tavalyról. Lássuk be, az NSZK komoly hely, ott a szövetségi kapitányok is évtizedekig ülnek a padon, s a tévésorozataikat sem úgy váltogatják, mint a gatyájukat (mert remélem, azt azért váltogatják). Basszus, tényleg, tévézzenek a nyugatnémetek, nekik úgyis olyan jó dolguk van!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.