Az eddig megfigyelt legnagyobb mértékű korallpusztulás sújtja a Nagy-korallzátony területének egészét – derült ki az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) legújabb jelentéséből.
Milliárdokat áldozna Ausztrália a Nagy-korallzátony megmentésére, de későn kaptak észbe
Átfogó tervet vázolt fel az ausztrál kormány, mely szerint 500 millió ausztrál dollárt, vagyis kb. 97,7 milliárd forintot költenének a Nagy-korallzátony megmentésére. Az összeg nagyobb részét vízminőség-ellenőrzésre és -javításra fordítanák, de támogatnák a partvidéken élő farmereket is, hogy kevesebb vegyszert használjanak a gazdálkodásaikhoz. Emellett irtanák a korallal táplálkozó töviskoronás tengeri csillagokat is.
A teljes korallborítás a 2016-ban mért 22 százalékról 2018-ban 14 százalékra csökkent. "Az elmúlt több mint 30 évre visszatekintve példa nélkülinek számít, hogy a zátony mindhárom régiója ilyen hanyatláson megy keresztül és, hogy ilyen sok zátonyon alacsony a korallborítás."
A szigetország kormánya mellett működő kutatóintézet kétévente tartott állapotfelmérésének legfrissebb eredményei rámutatnak, milyen hatással voltak a 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony egyes szakaszaira a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredések.
A korallfehéredés a "beteg" korallzátonyok jellegzetes vonása. Mikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csupán fehéres színű mészváz marad utánuk.
Az intézet szerint soha nem volt még példa arra, hogy egymást követő években jelentkezett volna a pusztító természeti jelenség.
„Az AIMS által az elmúlt több mint 30 évben végzett megfigyelések azt mutatták, hogy a Nagy-korallzátonyt alkotó zátonyok képesek regenerálódni az ilyen események után, ám ez az ellenálló-képesség egyértelműen korlátozott” – fogalmaztak a szakemberek.
"A pusztítóbb események nagyobb károkat okozhatnak a zátonyokban, amelyek regenerálódása hosszabb ideig is eltarthat, ha a virágállatok fejlődési üteme nem változik. Eközben a hirtelen bekövetkező környezeti jelenségek közötti időintervallumok csökkennek és az olyan krónikus stresszforrások, mint az óceánvíz zavarossága, valamint a magas vízhőmérséklet, lassíthatják a regenerálódási folyamatot."
