rés a présen

„A következő generációk sorsa”

Tóth Márton Emil képzőművész

  • rés a présen
  • 2019. április 21.

Képzőművészet

rés a présen: Miért foglalkoztat egy képzőművészt a kortárs tánc?

Tóth Márton Emil: Nem közönségként 2013-ban találkoztam a kortárs tánccal, mozgással. Vadas Zsófia Tamara táncos biztatására jelentkeztem Az ismeretlen kutatása nevű programra a Műhely Alapítványhoz. Majd 2016-ban dolgoztam együtt Tamarával, Brückner János képzőművésszel és a Sín Kulturális Központtal a Sleeping Beauty Dream Experiment nevű interaktív alvóinstalláción. Ez inspirálta a Sleeping Beauty Project című előadásunkat 2017-ben, amelyet Tamarával és Gryllus Ábrissal csináltunk. Szóval a kortárs tánc egy szuper közeg. Csupa inspiráló alkotóval. Minden kortárs művészeti műfajnak köze van egymáshoz, mert egy időben és helyen zajlanak olyan emberek között, akik nagyjából ismerik egymást, főleg a mi esetünkben, mert a budapesti művészeti szcéna belátható volumenű.

rap: A Nibiru című, a Trafóban látható produkcióban mi volt a feladatod?

TME: A Nibiru egy csodálatos alkotói folyamat eredménye. Az egészet Tamara hívta életre. Szeretett volna gyerekekkel együtt létrehozni egy work­shop alapú metódust, ezért volt rengeteg vendégművész a projektben, akikkel együtt dolgoztunk.
A témával, vagyis az utópia/disztópia, az antropocén és a posztantropocén fogalmával régóta foglalkozom. Hárman raktuk össze a koncepciót, Tamara, Ábris és én. A projekten viszont rengetegen dolgoztunk. Varga Viktória táncost, azt a 17 lányt, aki szerepel is az előadásban és az alkotótársunk is volt, meg a Sín csapatát muszáj megemlítenem.

rap: Mikor látható legközelebb?

TME: Április 10-én lesz újra látható a Trafóban. S azoknak szól, akiket érdekel a következő generációk sorsa. Vagyis, hogy mi milyen világot hagyunk magunk után a mostani gyerekeknek. Főleg felnőtteknek szól egyébként, de semmi olyan nem történik benne, amit ne láthatnának gyerekek.

rap: Amikor szobrászkodsz, miből készítesz szobrot és miről?

TME: A már említett utópia és disztópia fogalmak folyamatosan a fejemben vannak, és ennek szerepe van abban, hogy a tárgyakat, amelyekkel dolgozom, úgy alakítom át, mintha valamilyen utóéletük lenne. Lehet az egy törött faág, diakép vagy iskolatáska, mindig valamilyen protézissel egészítem ki őket. Ez egy metódus, amit követek. Tehát meglévő funkciókat veszek el és újakat adok. Így készülnek ezek a metatárgyak.

rap: Hol lehet látni ezeket az alkotásokat?

TME: Novemberben volt egy önálló kiállításom a FERI-ben, Oltai Kata galériájában. Legutóbb az ISBN galériában volt egy Nemmivoltunk! Crew-kiállítás. Az utóbbi egy művészeti csoport, amelynek tagja vagyok. Amúgy leginkább az Everybody Needs Art vagyis Ben­cze Péter által szervezett kiállításokon szoktam részt venni. Most pedig önálló kiállításra készülök. Sok minden alakul, úgy néz ki, egy új lehetőség miatt tovább dolgozhatunk a Nibiru kapcsán elkezdett alkotói metóduson is, de erről még nem mondanék sokat.

rap: Azon kívül, amit művelsz, melyik művészeti ág áll hozzád a legközelebb?

TME: Szobrászként végeztem a Képzőn, ezért leg­inkább anyagokban, fizikai úton hozom létre a munkáimat. Talán emiatt érzek rokonságot a tánc fizikai­ságával. A másik, hogy nagyon szeretem azokat a kortárs táncosokat, akiket ismerek. Jó velük lenni. Nemcsak alkotó, hanem mozgó emberek, és ez egy jó kombináció. Szerintem ettől vannak jó energiáik. Nincs olyan művészeti ág, ami ne érdekelne, inkább olyan van, amihez nem értek. Általában az érdekel, hogy mi mennyire hat rám. Nem az, hogy milyen jellegű alkotás.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.