rés a présen: Miért foglalkoztat egy képzőművészt a kortárs tánc?
Tóth Márton Emil: Nem közönségként 2013-ban találkoztam a kortárs tánccal, mozgással. Vadas Zsófia Tamara táncos biztatására jelentkeztem Az ismeretlen kutatása nevű programra a Műhely Alapítványhoz. Majd 2016-ban dolgoztam együtt Tamarával, Brückner János képzőművésszel és a Sín Kulturális Központtal a Sleeping Beauty Dream Experiment nevű interaktív alvóinstalláción. Ez inspirálta a Sleeping Beauty Project című előadásunkat 2017-ben, amelyet Tamarával és Gryllus Ábrissal csináltunk. Szóval a kortárs tánc egy szuper közeg. Csupa inspiráló alkotóval. Minden kortárs művészeti műfajnak köze van egymáshoz, mert egy időben és helyen zajlanak olyan emberek között, akik nagyjából ismerik egymást, főleg a mi esetünkben, mert a budapesti művészeti szcéna belátható volumenű.
rap: A Nibiru című, a Trafóban látható produkcióban mi volt a feladatod?
TME: A Nibiru egy csodálatos alkotói folyamat eredménye. Az egészet Tamara hívta életre. Szeretett volna gyerekekkel együtt létrehozni egy workshop alapú metódust, ezért volt rengeteg vendégművész a projektben, akikkel együtt dolgoztunk.
A témával, vagyis az utópia/disztópia, az antropocén és a posztantropocén fogalmával régóta foglalkozom. Hárman raktuk össze a koncepciót, Tamara, Ábris és én. A projekten viszont rengetegen dolgoztunk. Varga Viktória táncost, azt a 17 lányt, aki szerepel is az előadásban és az alkotótársunk is volt, meg a Sín csapatát muszáj megemlítenem.
rap: Mikor látható legközelebb?
TME: Április 10-én lesz újra látható a Trafóban. S azoknak szól, akiket érdekel a következő generációk sorsa. Vagyis, hogy mi milyen világot hagyunk magunk után a mostani gyerekeknek. Főleg felnőtteknek szól egyébként, de semmi olyan nem történik benne, amit ne láthatnának gyerekek.
rap: Amikor szobrászkodsz, miből készítesz szobrot és miről?
TME: A már említett utópia és disztópia fogalmak folyamatosan a fejemben vannak, és ennek szerepe van abban, hogy a tárgyakat, amelyekkel dolgozom, úgy alakítom át, mintha valamilyen utóéletük lenne. Lehet az egy törött faág, diakép vagy iskolatáska, mindig valamilyen protézissel egészítem ki őket. Ez egy metódus, amit követek. Tehát meglévő funkciókat veszek el és újakat adok. Így készülnek ezek a metatárgyak.
rap: Hol lehet látni ezeket az alkotásokat?
TME: Novemberben volt egy önálló kiállításom a FERI-ben, Oltai Kata galériájában. Legutóbb az ISBN galériában volt egy Nemmivoltunk! Crew-kiállítás. Az utóbbi egy művészeti csoport, amelynek tagja vagyok. Amúgy leginkább az Everybody Needs Art vagyis Bencze Péter által szervezett kiállításokon szoktam részt venni. Most pedig önálló kiállításra készülök. Sok minden alakul, úgy néz ki, egy új lehetőség miatt tovább dolgozhatunk a Nibiru kapcsán elkezdett alkotói metóduson is, de erről még nem mondanék sokat.
rap: Azon kívül, amit művelsz, melyik művészeti ág áll hozzád a legközelebb?
TME: Szobrászként végeztem a Képzőn, ezért leginkább anyagokban, fizikai úton hozom létre a munkáimat. Talán emiatt érzek rokonságot a tánc fizikaiságával. A másik, hogy nagyon szeretem azokat a kortárs táncosokat, akiket ismerek. Jó velük lenni. Nemcsak alkotó, hanem mozgó emberek, és ez egy jó kombináció. Szerintem ettől vannak jó energiáik. Nincs olyan művészeti ág, ami ne érdekelne, inkább olyan van, amihez nem értek. Általában az érdekel, hogy mi mennyire hat rám. Nem az, hogy milyen jellegű alkotás.
