rés a présen

A népviseletről

Horváth Ildikó textilművész, tanár

  • rés a présen
  • 2021. augusztus 18.

Képzőművészet

rés a présen: Mi a specialitásod a textilművészeten belül?

Horváth Ildikó: A textil szakon öltözéktervező iparművészként végeztem. A textilt mint alapanyagot, mint képzőművészeti alapanyagot, mint kifejező eszközt szeretem. De szeretem a ruhatervezést, a kárpitszövést, a hímzést és a különböző technikák együttes alkalmazását, valamint a kombinálásukat más anyagokkal. Amit viszont a legjobban szeretek, az a textilalapú képzőművészet.

rap: Kreatívan telt a karantén?

HI: A pandémia ideje alatt is sokat dolgoztam. Több régebben érlelődő projekttel is tudtam foglalkozni. Nem mintha több időm lett volna rá, de kénytelen voltam intenzívebben lekötni a gondolataimat. Két különböző dolog foglalkoztatott: az egyik a mentális problémák képzőművészeti megközelítése, a másik lakóhelyem viseletének átírása. Szerencsére úgy alakult, hogy mind a két témával tudtam eleget törődni. A mentális problémákkal kapcsolatosan évek óta készítek munkákat, projekteket. A Textilművészeti Triennálé idei pályázata – a Sodrás –, valamint az Agrárminisztérium pályázata is segített ezek megvalósításában. Az alkotás szempontjából tehát kreatívan telt ez az időszak, születtek munkák, de nagyon szeretek csoportban dolgozni, csoportos kiállításokra, alkotótelepre járni és gondolatokat megvitatni. Mindezek hiánya miatt így mégsem volt teljes a karantén alatti alkotómunka.

rap: Hogyan viszonyulsz a népviselethez?

HI: A népviselet megosztó té­ma, több szempontból is. Egy öltözéktervezőnek elengedhetetlen inspiráció, ám a design a fő irány­adó, a hagyomány megismerése és megtartásának mértéke. A két szempontot kell egyensúlyban tartani. A közönségnek vagy a befogadónak, mint leendő viselőjének kell hitelesen közvetítenem az öltözeteket. Jelenleg van egy Viseletvándorlás nevű kollekcióm, amelyet Zsámbékon a Művelődési Házban állítottunk ki először. A ruhák elkészítésével a mai emberek megszólítása volt a célom, hogy szívesen viseljék, ne csak a népi, ünnepi alkalmak felelevenítésénél. A helyi sajátosságokat is magukon hordozó ruhák alternatívái lehetnek a népies, a tévesen népi viseletnek gondolt ruháknak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.