rés a présen

A népviseletről

Horváth Ildikó textilművész, tanár

  • rés a présen
  • 2021. augusztus 18.

Képzőművészet

rés a présen: Mi a specialitásod a textilművészeten belül?

Horváth Ildikó: A textil szakon öltözéktervező iparművészként végeztem. A textilt mint alapanyagot, mint képzőművészeti alapanyagot, mint kifejező eszközt szeretem. De szeretem a ruhatervezést, a kárpitszövést, a hímzést és a különböző technikák együttes alkalmazását, valamint a kombinálásukat más anyagokkal. Amit viszont a legjobban szeretek, az a textilalapú képzőművészet.

rap: Kreatívan telt a karantén?

HI: A pandémia ideje alatt is sokat dolgoztam. Több régebben érlelődő projekttel is tudtam foglalkozni. Nem mintha több időm lett volna rá, de kénytelen voltam intenzívebben lekötni a gondolataimat. Két különböző dolog foglalkoztatott: az egyik a mentális problémák képzőművészeti megközelítése, a másik lakóhelyem viseletének átírása. Szerencsére úgy alakult, hogy mind a két témával tudtam eleget törődni. A mentális problémákkal kapcsolatosan évek óta készítek munkákat, projekteket. A Textilművészeti Triennálé idei pályázata – a Sodrás –, valamint az Agrárminisztérium pályázata is segített ezek megvalósításában. Az alkotás szempontjából tehát kreatívan telt ez az időszak, születtek munkák, de nagyon szeretek csoportban dolgozni, csoportos kiállításokra, alkotótelepre járni és gondolatokat megvitatni. Mindezek hiánya miatt így mégsem volt teljes a karantén alatti alkotómunka.

rap: Hogyan viszonyulsz a népviselethez?

HI: A népviselet megosztó té­ma, több szempontból is. Egy öltözéktervezőnek elengedhetetlen inspiráció, ám a design a fő irány­adó, a hagyomány megismerése és megtartásának mértéke. A két szempontot kell egyensúlyban tartani. A közönségnek vagy a befogadónak, mint leendő viselőjének kell hitelesen közvetítenem az öltözeteket. Jelenleg van egy Viseletvándorlás nevű kollekcióm, amelyet Zsámbékon a Művelődési Házban állítottunk ki először. A ruhák elkészítésével a mai emberek megszólítása volt a célom, hogy szívesen viseljék, ne csak a népi, ünnepi alkalmak felelevenítésénél. A helyi sajátosságokat is magukon hordozó ruhák alternatívái lehetnek a népies, a tévesen népi viseletnek gondolt ruháknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.