rés a présen: Mi a specialitásod a textilművészeten belül?
Horváth Ildikó: A textil szakon öltözéktervező iparművészként végeztem. A textilt mint alapanyagot, mint képzőművészeti alapanyagot, mint kifejező eszközt szeretem. De szeretem a ruhatervezést, a kárpitszövést, a hímzést és a különböző technikák együttes alkalmazását, valamint a kombinálásukat más anyagokkal. Amit viszont a legjobban szeretek, az a textilalapú képzőművészet.
rap: Kreatívan telt a karantén?
HI: A pandémia ideje alatt is sokat dolgoztam. Több régebben érlelődő projekttel is tudtam foglalkozni. Nem mintha több időm lett volna rá, de kénytelen voltam intenzívebben lekötni a gondolataimat. Két különböző dolog foglalkoztatott: az egyik a mentális problémák képzőművészeti megközelítése, a másik lakóhelyem viseletének átírása. Szerencsére úgy alakult, hogy mind a két témával tudtam eleget törődni. A mentális problémákkal kapcsolatosan évek óta készítek munkákat, projekteket. A Textilművészeti Triennálé idei pályázata – a Sodrás –, valamint az Agrárminisztérium pályázata is segített ezek megvalósításában. Az alkotás szempontjából tehát kreatívan telt ez az időszak, születtek munkák, de nagyon szeretek csoportban dolgozni, csoportos kiállításokra, alkotótelepre járni és gondolatokat megvitatni. Mindezek hiánya miatt így mégsem volt teljes a karantén alatti alkotómunka.
rap: Hogyan viszonyulsz a népviselethez?
HI: A népviselet megosztó téma, több szempontból is. Egy öltözéktervezőnek elengedhetetlen inspiráció, ám a design a fő irányadó, a hagyomány megismerése és megtartásának mértéke. A két szempontot kell egyensúlyban tartani. A közönségnek vagy a befogadónak, mint leendő viselőjének kell hitelesen közvetítenem az öltözeteket. Jelenleg van egy Viseletvándorlás nevű kollekcióm, amelyet Zsámbékon a Művelődési Házban állítottunk ki először. A ruhák elkészítésével a mai emberek megszólítása volt a célom, hogy szívesen viseljék, ne csak a népi, ünnepi alkalmak felelevenítésénél. A helyi sajátosságokat is magukon hordozó ruhák alternatívái lehetnek a népies, a tévesen népi viseletnek gondolt ruháknak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
