rés a présen

A népviseletről

Horváth Ildikó textilművész, tanár

  • rés a présen
  • 2021. augusztus 18.

Képzőművészet

rés a présen: Mi a specialitásod a textilművészeten belül?

Horváth Ildikó: A textil szakon öltözéktervező iparművészként végeztem. A textilt mint alapanyagot, mint képzőművészeti alapanyagot, mint kifejező eszközt szeretem. De szeretem a ruhatervezést, a kárpitszövést, a hímzést és a különböző technikák együttes alkalmazását, valamint a kombinálásukat más anyagokkal. Amit viszont a legjobban szeretek, az a textilalapú képzőművészet.

rap: Kreatívan telt a karantén?

HI: A pandémia ideje alatt is sokat dolgoztam. Több régebben érlelődő projekttel is tudtam foglalkozni. Nem mintha több időm lett volna rá, de kénytelen voltam intenzívebben lekötni a gondolataimat. Két különböző dolog foglalkoztatott: az egyik a mentális problémák képzőművészeti megközelítése, a másik lakóhelyem viseletének átírása. Szerencsére úgy alakult, hogy mind a két témával tudtam eleget törődni. A mentális problémákkal kapcsolatosan évek óta készítek munkákat, projekteket. A Textilművészeti Triennálé idei pályázata – a Sodrás –, valamint az Agrárminisztérium pályázata is segített ezek megvalósításában. Az alkotás szempontjából tehát kreatívan telt ez az időszak, születtek munkák, de nagyon szeretek csoportban dolgozni, csoportos kiállításokra, alkotótelepre járni és gondolatokat megvitatni. Mindezek hiánya miatt így mégsem volt teljes a karantén alatti alkotómunka.

rap: Hogyan viszonyulsz a népviselethez?

HI: A népviselet megosztó té­ma, több szempontból is. Egy öltözéktervezőnek elengedhetetlen inspiráció, ám a design a fő irány­adó, a hagyomány megismerése és megtartásának mértéke. A két szempontot kell egyensúlyban tartani. A közönségnek vagy a befogadónak, mint leendő viselőjének kell hitelesen közvetítenem az öltözeteket. Jelenleg van egy Viseletvándorlás nevű kollekcióm, amelyet Zsámbékon a Művelődési Házban állítottunk ki először. A ruhák elkészítésével a mai emberek megszólítása volt a célom, hogy szívesen viseljék, ne csak a népi, ünnepi alkalmak felelevenítésénél. A helyi sajátosságokat is magukon hordozó ruhák alternatívái lehetnek a népies, a tévesen népi viseletnek gondolt ruháknak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.