Képzőművészet

Negyven méterrel a Nemzeti Emlékhely, az egykori koronázótemplom alatt tervezi a székesfehérvári önkormányzat a Magyar Királyok Panteonja kialakítását. A terv központi eleme egy tíz méter átmérőjű, Szent Korona alakú kiállítótér, de fontos szerep jut a mozgó, beszélő királyoknak és az animációs/holografikus technikákkal újjáépített középkori épületeknek is.

Egy közel húsz négyzetméteres, kulturális örökség-védelem alatt álló karikatúra gazdát, azaz inkább méltó helyet keres. Ha ez sikerül, akkor valószínű, Szűr-Szabó József csaknem tíz évig készített rajza lesz az egyetlen, ami megmarad a Blaha Lujza téren éppen bontás alatt álló egykori "sajtópalotából".

Az Illés zenekar negyvenedik születésnapjára jelent meg az Amikor én még kissrác voltam című album, melyen tizenhárom Illés-dalt dolgoztak fel, értelmeztek újra, formáltak képükre aktív hazai előadók. A lemezzel július 12-én egy belvárosi szórakozóhelyen élőben is megtisztelték Szörényi Leventééket - ahogy azt a korabeli szpíker mondaná: "nemzedékek adtak randevút egymásnak ünnepélyes keretek között".

A mozgólépcső áttetsző üvegburkolatú folyosón fut. Szinte megszűnnek az árnyékok, a fény egyenletesen deríti be a teret.

Recenzens olyan, mint bizonyos közepesen fejlett emlősök, egy idegen városban azonnal kialakítja magának a felségterületét.

Április végén döntött az NKA Táncművészeti Szakkol-légiuma a benyújtott pályázatokról, május közepére pedig kisebb botrány kerekedett az eredmények miatt, és ismét megoszlott a szakma: konzervatívok versus progresszívek, szociális balettfoglalkoztatók versus kozmopolita eltrafósítók. A baj komoly.

Hatvan évvel a holokauszt, tizenhét évvel az emlékmű építésének kezdeményezése és hat évvel a német parlament határozata után, 2005. május 10-én felavatták a Peter Eisenman tervezte A Meggyilkolt Európai Zsidóság Emlékművét Berlinben.

A honi média április végén egy emberként ünnepelte a Gozsdu udvar alapkőletételét, sőt némelyek kéretlen PR-akciókkal mentek elébe a Király utcát a Dob utcával összekötő szecessziós átjáróház felújításának.

Tavaly december közepén Miskolcon zászlót bontott az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület. Az alapítók elsődleges célja, hogy megváltoztassák a köztudatban máig acélvárosként élő Miskolc megítélését a helyi művészeti energiák összpontosításával.

Köztudott, hogy Pécs, elsősorban történelmének köszönhetően, az egyik legfejlettebb építészeti kultúrával bíró városunk. Ennek újabb jelét láthatjuk most, ráadásul egy olyan reprezentatív helyen, mint Gázi Kászim pasa Pécs szívében fekvő dzsámijának északi fala.

A TriGránit-érdekeltségű ingatlanos cég PR-anyagaiban úgy hirdeti a Soroksári úti épületegyüttest, mint egyedülálló panorámával megáldott, különleges szolgáltatású lakóingatlant. Szó se róla, a dél-pesti Duna-part e fertályáról valóban lenyűgöző kilátás nyílik a világörökség részét képező budai folyópart épületeire s természeti csodáira.

Sosem értettem a filmszemlét. Félig nyilvános rendezvény, ami kívülrõl filmes belügy, mégis valami lelkiismeretfurdalás-félétõl vezérelve beengedik a kívülállókat is. Verseny is, meg nem is, ahol - a nagyjátékfilmek esetében legalábbis - az tûnik az indulás egyetlen kritériumának, hogy a laborból idõben megérkezzék a kópia (hol sikerül, hol nem).

Szúrósan ravaszkás, befelé áthatolhatatlan, kifelé kutató tekintetû idõs férfi vezeti vissza a filmeseket és velük minket az 1949-51 közötti idõkbe. Az átnevelés poklában címû dokumentumfilmet nézzük, rendezte Boros Zoltán. Fél évszázadnál is távolabb vagyunk már ezektõl az évektõl, amikor a Romániában berendezkedõ kommunista diktatúra a kínzásos átnevelés tudatosan alkalmazott módszereivel törte össze azokat az akkor még egészen fiatal embereket, akik voltak annyira naivak, hogy amerikai felszabadításban és ennek nyomán ki tudja, mi mindenben reménykedtek.