Kiállítás

A szemét apoteózisa

Tíz év (1975–85) – Klimó Károly kiállítása

  • Hajdu István
  • 2015. január 18.

Képzőművészet

A cím Klimó Károly egyik képéé. Klimó Károly szemétből, eselékből, efemeriádából meg persze nemes anyagból, fekete, bíbor, arany festékből kollázsolt-montázsolt, elegáns és látványos képei metaforák: a szakma, a technika, a praxis, a mesterség, s talán magának a meg- és kiüresedő művészetnek a metaforájaként bosszantják, provokálják a nézőt.

Vagyis provokálták a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, több mint harminc évvel ezelőtt. Most úgy függeszkednek a falakon, a többségük plexidobozban, mint kicsiny koporsói a valaha megfogalmazhatatlan vagy meg sem fogamzó vizuális gondolatnak – s ezzel egy pillanatra sem akarnám idejétmúltnak nevezni ezeket, hiszen viccesen fordul ismét az idő arra, hogy újra érvényt kapjanak. Annyi bizonyos, hogy Klimót témájához, tárgyaihoz valami melankolikus, egyben konceptuálisan szimbolikus gondolkodásmód kötötte és fűzi ma is, amelynek lényegét egy nem egészen ismeretlen, mégis különös elegyű analitikus igény és vágy adja: a mester a művészetet mint nem érzéki absztrakciót vizsgálta ezekkel az érzékivé tett, bánattal átitatott munkákkal. A kollázsok, assemblage-ok, átabota tárgyegyüttesek a melankólia mellett vagy fölött pengeéles iróniával teszik önmagukat a kettősmutatás, paradoxonnal ábrázolás szellemes példáivá, egyszersmind folytatólagos hivatkozássorozatként illusztrálják, miképpen kell működnie a képzőművészet és az irodalom együtthatását megóhajtó látásmódnak.

Jarry, Kafka, Sade, Thomas Bern­­hard és Artaud voltak Klimó ihletői az elmúlt évtizedekben, s mint láthatjuk, a hetvenes évek közepe óta munkáin az irodalmi elemek a durvaság és az átszellemültség végletei között villódznak, hol megfontolt stiláris óvatossággal és kiszámítottsággal, hol a blaszfémiáig villantva a gúnyt. Pontos és jól rendezett kompozíciói még valamifajta színházi tudatot is sugallnak: távolról figyelt, intelligens lényeknek tetsző antropomorf foltok alkalmazkodnak irodalmi szövegekhez, vagy leg­ alábbis azok emlékéhez, s ahogy a hetvenes években az arte povera hatása alatt dolgozott, úgy a nyolcvanas évek elején festett munkái az olasz és francia absztrakt szürrealizmust és az informelt aktualizálták erős pszichológiai érzékkel. Úgy rémlik, annak idején min­denekelőtt az olasz Alberto Burri és a svájci–román–zsidó Daniel Spoer­ri volt hatással gondolkodásmódjára és technikájára. A benyomások, az imprintek eredményeképpen különösen az utóbbi eat artjának „hungarizálása”, továbbszegényítése igen rokonszenves: Spoerri mindig ügyelt valamiféle klasszikusan szép, harmonikus mozzanat megőrzésére, Klimót ez már nem érdekelte, tárgyegyüttesein a véletlen kínálta szépség pusztán esetleges fosszília gyanánt nyilatkozik meg.

A festmények a figuralitás és az absztrakció határán állnak, de már onnan, a látványelvűségen túlról tekintenek vissza vagy át a narrativitás oldódása után. Ennek köszönhető, hogy a téri kapcsolatok bonyolultnak és szövevényesnek hatnak, a konkrét és kvázi­síkok mintha egymásba csúsznának, bár nem történik más, mint hogy a felismerhető és a csak sejthető realitás a viszonyla­ gos­sággal kokettál. A nyolcvanas években készült festmények a szellemiek utáni törekvést, emelkedettséget sugározzák, egyszers­mind a véreset, a tragikusat, a Sade-illusztrációkon pedig egészen egyszerűen a szar szarságát. S mindez nem valami átintellek­tualizált stílvegetáció formájában kap képet, hanem expresszív, indulatos gesztusokkal.

A kamaratárlat anyagának egy része Klimó Károly 1983-as, Dorottya utcai kiállításán volt látható, s itt-ott, katalógusokban, könyvekben, folyóiratokban reprodukálták némelyiket. Az 1979-es Lenin és Krupszkaja nyelves csókja című grafika – ha jól tudom – most került először falra nyilvános térben. Kár, mert Klimó kevés publikussá lett figurális munkájának egyike, s általában is sajnálatos, hogy láthatatlan volt mindeddig, hiszen a kor magyar művészete nem bővelkedett hasonlóan kemény és pimasz művekben. A rajz egyszersmind egy eléggé különös ívet is meghúz a magyar művészettörténet idilli históriájában: olybá tűnik, Klimónak sikerült Gulácsy Lajostól Kondor Bélán át önmaga akkori jelenéig és jelenének intellektuális határáig felvázolni egyfajta vizuális gondolkodás sémáját, melyben a szigor és a téboly, az okosság és fegyelmezetlenség teremtett szerkezetet.

Neon Galéria, Bp. VI., Nagymező utca 47., nyitva január 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.