Képzőművészet

A kortárs képzőművészet egyik világsztárja, a sokak által a legjelentősebb 20. századi angol festőként számon tartott David Hockney Magyarországon legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor 2018-ban az Egy művész portréja (Medence két alakkal) című 1972-es művét a Christie’s aukciósház New York-i árverésén 90,3 millió dollárért adták el, amivel Hockney elhódította Jeff Koonstól (akit idehaza még mindig leginkább Staller Ilona egykori férjeként és megszobrászolójaként ismer a többség) a legdrágább élő művész státuszát.

A művészettörténészeknek, kurátoroknak, gyűjtőknek és műkritikusoknak roppant kényelmes, ha egy művész stiláris vagy gondolati „fejlődése” zökkenőmentesen leírható, azaz ha az alkotó egyéni kézjegyű munkái (a kisebb kilengésektől eltekintve) beszuszakolhatók egy-egy „kategóriába”.

Nem a rómaik köszönésére emlékeztette a mai hollandokat az 1928-óta álló alkotás.

Az ártatlanokat és a rubelt védelmezi az orosz elnök a festő legújabb képén.

Mickey egér és Nagy Gonosz Farkas, babák és cumik társaságában, furulyával a szájában, fején koronával festette meg az új köztárasági elnököt drMáriás.

Nevek, szavak, telefonszámok, dátumok – listázva, aláhúzva, átszínezve, kihúzva: a megszervezett, biztosnak tűnő jövő, a napok sodrásában torlódó feladatok. Az akkurátus kisatírozások alatt itt-ott jól ismert művészek, kollégák neve vehető ki. Beke László tenyérnyi jegyzetlapjainak színpompás szőttese megrendítő monumentuma a nemrég elhunyt nagy hatású művészetszervező és művészettörténész energikus tevékenységének. Rajta az írás rajzként, a kép gondolatként olvasható.

Katharina Fritsch német és Cecilia Vicuna chilei művész részesül az elismerésben.

Az ikonosztázoktól a Lenin-szobrokig mindent igyekeznek biztonságba helyezni. Képek.

Katartikus élmény volt Mátrai Erik 2012-ben bemutatott híres munkáját, a Porticust – ezt a fénypászmákból összeálló, az ókori oszlopcsarnokokra vagy templomokra emlékeztető, azok arányait követő virtuális és lenyűgöző teret – meglátni.

Dohnál Szonja galériavezető, főkurátor

Micsoda barbárság.

Üres lett a FUGA utcára néző nagy kirakatablaka, amelynek túloldalán tizenhárom éven át ült Nagy Bálint, hosszú szakálla fölötti szúrós tekintetével végigmérve minden belépőt. Akár meg is lehetett volna ijedni attól a vizslató szempártól, de a második alkalommal már tudta a látogató: csupán a gazda figyelme és jól-rosszul titkolt öröme sugárzik belőle. Az öröm, hogy ott vagy, hogy vágysz arra a hihetetlenül sokféle élményre, amit a hely kínál.

Beke László, bár a gimnáziumi évei alatt egy zenekarban játszott és fotóriporter szeretett volna lenni, végül mégis az ELTE BTK magyar–művészettörténet szakára jelentkezett, s második szakán a középkori ötvösművészetben mélyült el.