rés a présen

„Urbánus felvetések”

  • rés a présen
  • 2022. október 12.

Képzőművészet

Mucsy Szilvia fotóművész

rés a présen: Sokszor fényképésznek nevezed magad. Van különbség a fotográfus, a fotóművész vagy a fényképész kifejezés között?

Mucsy Szilvia: Sokáig nem szerettem a fotóművész megnevezést, annak ellenére, hogy a Miskolci Galéria Fiatal Magyar Fotó ’90 után című kiállításán debütáltam, a 90-es évek elejétől több egyéni és csoportos kiállításon szerepeltem. A MOME-n konkrétan fotóművészként végeztem, majd az athéni képzőművészetire jártam. A családunkban, bár mindenki értelmiségi pályát választott, én vagyok az egyetlen művész, és sokáig valamiféle fellengzős képzetet társítottam ehhez a szóhoz, talán ezért sem használtam. Az egyetem előtt viszont a Práter utcai Fényképész Szakiskolába jártam, és a fotográfia minden területét, az alkalmazott és riportfotót is megtanultam, sőt a pályám elején évekig zenei magazinok fotósaként dolgoztam. Fontosnak tartottam, hogy a szakma minden részéhez értsek, így a fotográfus az a fogalom, amely a leginkább definiálja szakmai identitásomat.

rap: Fotográfusként mi a célod?

MSZ: A célom hasonló, mint bármelyik művésznek, a munkáimon keresztül átadni egy szeletet a világból. Amit én látok belőle, amin keresztül – formák, fények, tónusok segítségével – történetet mesélek, hangulatot keltek, emléket hívok elő, illatot idézek fel, megnevettetek. A munkáim reflektálnak a világra, néhol konkrét sztorikat mondok, néhol pedig csak hagyom, hogy a néző rákapcsolódhasson egyfajta áramlatra, kaput nyitva a két dimenzióból egy multidimenziós térbe. A témáim mindig a valóságból merítenek, urbánus felvetések, vagy lírai gondolatok, személyes narratívák.

 
Fotó: Antonis Moraitakis

rap: A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban nemrég nyílt Best Regards című kiállításodat hova sorolod ezek közül?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.