Interjú

"Ennél eretnekebb képet nehéz festeni"

Tátrai Vilmos művészettörténész

Képzőművészet

A Szépművészeti tárlatának megszervezéséről és a bizarrnak tartott barokk sokszínűségéről a kiállítás társkurátorával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Caravaggio halálának 400. évfordulója alkalmából számos kiállítást mutattak be a világon. Miben különbözik ez a 2010-es nagy tárlatoktól?

Tátrai Vilmos: Attól, hogy ez nem Caravaggio-kiállítás, hanem lefedi a teljes 17. és 18. századi festészetet.

MN: De tény, hogy Caravaggio a kiállítás húzóneve. Mennyire nehéz egy munkáját kikölcsönözni?

TV: Könnyűnek semmiképpen sem mondható, ráadásul nehezítette a helyzetet egy korábbi olasz botrány, amelyben az egyik olasz múzeum vezetőjét azzal vádolták, hogy indokolatlanul adta kölcsön a munkáit. De így is van köztük legalább három élvonalba tartozó mű, a Fiú gyümölcskosárral és a két Salome. De kaptunk kölcsön egy vicenzai banktól, és hozzájutottunk a Cremonai Képtár ékességéhez is.

MN: Egyik portréján Fra Antonio Martelli itáliai lovag látható, aki egy időben magyar perjel volt. Ez fontos szempont volt a kölcsönzésnél?

TV: Nem annyira. Már az nagy szó, hogy a firenzei Pittitől megszereztük, de leginkább az, hogy bár kitűnő portréfestő volt, alig maradt fent arcképe.

MN: Egy ilyen hatalmas, 140 művet felvonultató kiállítás megrendezésében előny, hogy a Szépművészeti Múzeumban igen gazdag barokk anyag található. A kölcsönzés feltételei között szerepel, hogy ezt az anyagot mintegy cserealapnak tekintik?

TV: Gyakran igen. Nem feltétlenül abban a pillanatban közlik, inkább utóbb nyújtják be a számlát. Fontosabb, hogy az ilyen nagy intézmények komoly partnernek tekintik a múzeumot, hiszen garantáltnak látják a feltételeket.

MN: Mennyi időbe telik egy ekkora kiállítás megszervezése?

TV: Három év, de ebből másfél az igazán intenzív szakasz. Kicsit gyorsabban megy, mint amikor még postán kellett megszervezni a részleteket.

MN: Miért olyan negatív a barokk magyarországi megítélése? Hogyan és mennyiben árnyalja ez a kiállítás a barokkhoz kapcsolódó sztereotípiákat?

TV: Lehet, hogy nem ez az elsődleges ok, de a reneszánsz festmény egyik jellegzetessége, hogy a távlattannak köszönhetően könnyen olvasható és lefordítható. A barokkhoz sokszor asszociálódnak a mennyezetfreskók - ahová gyakran nem is lát el az ember. Ha mégis, akkor ott habzanak az áttekinthetetlen, kavargó formák. De a barokkhoz tartozik például Bernini Önarcképe, amit szinte felskiccelt, rálehelt a vászonra a művész. Ide kapcsolódnak a hangszereket ábrázoló csendéletek vagy az ún. trompe-l'cil-ök, amelyekkel családiasabb viszonyba lehet kerülni. Magyarországon lehet, hogy azért szeretik kevesen, mert egy Tiepolóhoz hasonló nagyság nem dolgozott nálunk - eltekintve Maulbertschtől. A barokkban elvárás volt a komoly mesterségbeli tudás és a virtuóz művészi nyelv: ha dadogva beszélik, nevetségessé válik.

MN: Ha általában beszélünk a barokkról, akkor abból inkább kilóg Caravaggio...

TV: A legnagyobb művészeket, legyen szó festészetről, zenéről vagy irodalomról, nem lehet nagy stílusfogalmakkal jellemezni. Michelangelóról sem lehet mondani, hogy reneszánsz vagy manierista, azzal együtt, hogy nem volt még olyan mester, aki olyan elképesztő hatással lett volna a kortársaira. A kiállítás másik végpontja, Canaletto is kevésbé rokokó figura, mint amennyire Francesco Guardi, akitől szintén láthatók városlátképek.

MN: Caravaggio esetében gyakran az is kérdéses, hogy mit ábrázol a kép, például a Keresztelő Szent János esetében.

TV: Keresztelő Szent Jánosnak tradicionálisan bárány az attribútuma, de itt egy kost ölelget. Ezért gondoltak arra, hogy talán Izsákról van szó, aki hálálkodik annak az állatnak, amit a jóisten a helyébe tett. Ez a külsődleges része. Sokkal lényegesebb, hogy itt egy nevető, mindenfajta misztikumtól távol álló, az utolsó próféta szigorú vagy felsőbbrendű szerepének egyáltalán nem megfelelő utcagyereket látunk. Ennél eretnekebb képet nehéz festeni. Ha csak nem Néri Szent Fülöp (aki 1595-ben halt meg, akkortájt, amikor Caravaggio Rómába ment) kongregációjával kapcsoljuk össze, amelyet a szent együgyűségre és a gyermeki ártatlanságra alapoztak.

MN: Furcsa ez a bizonytalanság, hiszen a művészek kötött témákhoz igazodtak.

TV: De ebben az időszakban már nagy volt a szabadságuk. A nagy mestert éppen arról lehet felismerni, hogy egy konvencionális, ikonográfiai szempontból kötött témát (Mária halála, Keresztvitel) másként old meg. Itt van például Giovanni Battista Tiepolónak egy abszolút nem rejtélyes festménye. Teljesen világos, hogy Apollót és Daphnét ábrázolja, amikor Daphne átalakul babérfává, mielőtt Apollo utolérné. De ha összehasonlítjuk a korábbi ábrázolásokkal, akkor feltűnő, hogy Apollo itt mafla gyerekként, a szenvedélyeinek kiszolgáltatott figuraként jelenik meg - ez teljesen Tiepolo copyrightja.

MN: Allegorikus képek esetében még nehezebb az értelmezés...

TV: Giambattista Piazzettának itt van a Pásztorjelenet című képe, amin eldönthetetlen, hogy parasztasszonyt látunk vagy tenyérjóst. Akármennyire elrugaszkodott értelmezés, a szemérmetlen testtartás és a pénz miatt felmerült az is, hogy kurtizánról van szó. A cím is értelmezés kérdése, hiszen ebben a korszakban még nem adott a művész címet a művének; ez csak később, a párizsi szalonok időszakában válik általánossá. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni a diákjaimnak, hogy csakis arról beszélhetünk, mit ábrázol vagy mi a témája a képnek.

MN: Ön volt a kurátora a 2009-es Botticellitől Tizianóig című és az olasz reneszánsz művészetét feldolgozó kiállításnak, amely a mostani előzményének tekinthető. Az akkorinak 230 ezer látogatója volt, és a világ hetedik leglátogatottabb tárlata volt. Lehet ebből hasonló vagy akár nagyobb siker?

TV: Nagyon remélem.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.