Forog a világ

Nagy Kriszta Tereskova képzőművész

rés a présen: Utoljára tavaly állítottál ki Ez az életem vége címmel. Tényleg úgy gondoltad, hogy vége?

Nagy Kriszta Tereskova: Az életem a művészetem és a művészetem az életem. Természetesen azt gondoltam, hogy vége, és jön a lejtőn csusszanás. Ha tudni szeretnéd az okát, tönkrementem az anyám évekig tartó agonizálásában és az abúzusban, ami ebben a csomagban benne volt. Beleőrültem az évek óta tartó eseményekbe, kiütött a fájdalom, nem tudtam dolgozni úgy, ahogy eddig, nem tudtam figyelni az egészségemre, az alakomra, a szépségemre, a művészetemre, menekülnöm kellett a valóság elől. Most sem sokkal jobb a helyzet, de a kiállítás után történt valami, ami kijózanított, és kilátásba tudtam helyezni, hogy esetleg tévedtem.

rap: Most új, 18 éven felüliek által látogatható csoportos kiállításon szerepelsz november 21-ig az Artkartellben. Miről szól az I Like the Smell of It című tárlat, és milyen alkotásaid láthatók ott?

NKT: Mit is mondjak, a Szeretem az illatát egy Rihanna-szám címe. Ezek szerint ő is szereti. A kurátor Kocsis Katica koncepciója volt ez, és e köré vont be lányokat, nőművészeket. Katica úgy érzi, hogy még mindig vannak ledöntendő tabuk a szexualitás megélésével és önmagunk szexualitásának fölvállalásával kapcsolatban. Tőlem über szolid és nagyon régi melókat válogatott be. Javasoltam neki, hogy rakjuk ki a Mapplethorpe-sorozatomat, amelyet több mint tíz éve leszedettek velem a Kiscelli Múzeumban a megnyitó napja előtt pornográf tartalma okán, de ha jól értem, az még mindig tabu. Viszont kirakta három munkámat, amiről én magam sem tudom eldönteni, hogy műtárgy-e vagy szemét. A ’97-es cicis fotósorozatom három rontott darabját, amelyeket Katica kincsnek tart. Kint van még egy, talán ’86-os festményem, az első aktom, amelynek a modellje én voltam a tükörben. Imádom. Az benne az érdekes, hogy előtte nem tanultam festeni, szóval egyszerűen úgy születtem, hogy tudok.