rés a présen

„Ha Leonardo látná”

  • rés a présen
  • 2023. november 8.

Képzőművészet

G. Horváth Bogi festőművész

rés a présen: Festettél már csend­életet, tájképeket, embere­ket, foglalkoztál konceptuális művészettel. Mi a közös ezekben?

Horváth Bogi: A szemlélődés. Ez az alaphelyzet, amikor meglátok egy szélben kavargó nejlonzacskót vagy egy krumplibogarat. Az első, ami eszembe jut róluk, hogy szépek. És ami szép, azt meg is akarom festeni. De lehetetlen mindent megfesteni, ami szép, és nem is szabad, mert unalmassá válhat. Szóval érdemes utánagondolni, hogy vajon érdekes-e számomra az, amit látok. Ha igen, akkor másoknak is szívesen megmutatom, ha nem, akkor nagy valószínűséggel másnak sem tudom hitelesen felkelteni az érdeklődését iránta. Ez a szemlélődés a festészetem legtermészetesebb része. Innen jön a tájkép szeretete is. Leg­inkább a hegyről szeretek a völgybe tekinteni, vagy a szemben lévő hegyek vonulatain tűnődni. Egyedül ott fent a hegyen, egy pillanatra érteni vélem a csendet. Azután lemegyek a városba, és a lehető legtermészetesebben zökkenek vissza a zajba. Elsétálok a földön fetrengő csövesek között, felszállok a villamosra, ahol látás és kilátás nélküli tekintetek merednek a padlóra, vagy éppen ki az ablakon. Amikor hazaérek, nézem a híreket a tévében és hallgatom, ahogy politikusaink megnyerő mosollyal magyaráznak valamit, amihez talán ők maguk sem értenek, vagy ami még rosszabb, értenek hozzá, de nem hisznek benne. Ilyenkor az első, ami eszembe jut, hogy ez szomorú. Ami szomorú, azt persze meg is akarom festeni, de természetesen lehetetlenség mindent megfesteni, ami szomorú…

rap: Sokszor reflektálsz más művészekre, művészetekre. Mik és kik hatottak rád leginkább?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.