Interjú

„Két kő egymás mellett”

Mohácsi András képzőművész

Képzőművészet

Ő készítette a II. világháború áldozatainak új emlékművét, amelyet a turulbotrány miatt megtépázott XII. kerületi önkormányzat az idén avatott fel. A városmajori Jézus Szíve-templom előtt felállított szobor keletkezéstörténete mellett köztérrendezésről, szobrászi és kutatói munkáról beszélgettünk a művésszel, de szó esett arról is, hogy hosszú idő után újra fest.

Magyar Narancs: Hogyan választott alkotót a kerület az új emlékműhöz?

Mohácsi András: Korrekt, jeligés pályázatot írt ki az önkormányzat. Egy pályázat sikeressége mindkét fél részéről abban áll, ha betartják a kiírásban foglaltakat. Ez esetben nagyon komolyan vették, hogy valódi emlékművet akarnak állítani a második világháború XII. kerületi áldozatainak. Azt kérték, hogy a szobor „szimbólumában olyan absztrakciót valósítson meg, amely tágabb értelemben képviseli az érintetteket, befogadó legyen, amelyben mindenki magára ismerhet vallásától, nemzetiségétől, társadalmi hovatartozásától függetlenül”. Nyertem, majd kicsit mintha meghökkentek volna a személyemen.

MN: Miért?

MA: A pályaművem nagyon neutrális, nem lehetett előre tudni, ki csinálta. A forma, amit kitaláltam, bár egyszerű, a jelentése megosztó is lehet. Ez a mű az én munkásságomon belül is szűkszavú munka. Nagyon puritán, stílusában bizonyos tekintetben unikális. A formavilága kapcsolódik az Árkay Aladár- és Bertalan-féle templomrendszerhez, a nyelvezete a teatralitás minden elemét elkerüli. Nem nagyon érzek benne pátoszt. Hűvös erőteljesség van benne – legalábbis az elképzelésem szerint. És hát, mint ismert, a kerület más típusú emberekkel szokott együtt dolgozni. Ennek jelét is adták.

MN: Hogyan?

MA: Kezdeti, majd lassan szűnő bizalmatlanságot érzékeltem. Mintha nehezen hitték volna el, hogy az emlékművel nem akarok politikai státuszt kreálni, vagy egyáltalán politi­kai­lag kijelentő módban fogalmazni. Úgy gondolom, felelősséggel tartozom azoknak az emléke iránt, akik a kerületben haltak meg. Meghalni, szenvedni és a gyalázatot elviselni sokféle módon lehet. Senki nem vonhatja ki magát alóla, valamilyen módon családilag mindenki érintett. Ahogy József Attila mondja, „űzi egymást a bosszuállás vágya s a lelkiismeret”. A felkérés arról szólt, hogy ez a közös emlékezet és a közös gyász emlékműve legyen. De ehhez szembe kell nézni azzal, hogy mit jelent a közös gyász.

MN: Miért pályázott?

MA: Nem akartam néma maradni. Tiltakoztam már szobor ellen, amikor történelemhamisítás történt: ott voltam a német megszállási emlékmű ellenzői között a Szabadság téren. Nagyon nehezemre esett egy szobrász kolléga munkája ellen tiltakozni, de muszáj volt. A turul ellen anno nem is voltak tüntetések, csak mellette. A szobrászat nem dekoráció, hanem térszervezés. Ha köztérszervezésről van szó, irdatlan felelőssége van az embernek. Nem az a nehézség, ha olyasmit vállalsz, amiben hiszel, hanem az, ha eleve tudod, hogy valószínűleg nem lehetsz sikeres benne. Nekem sem a köztéren kell sikeresnek lennem, hanem a közösséggel együtt a saját moralitásomban kell azzá válnom. Ezt nevezem szobrászatnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."