Mecénások a kortárs magyar képzőművészetben

Ösvény a jövőbe

Képzőművészet

Újfajta szerepet próbálgatnak tehetős magánemberek a magyar múzeumok kortárs gyűjteményeinek gyarapítása érdekében. A nagy külföldi múzeumok szerzeményezéseit elősegítő akvizíciós bizottságok mintájára saját vagyonukat, tudásukat, befolyásukat fordítják erre a célra.

Tavaly hat műgyűjtő, Brezóczki Attila, Gönczy Sándor, Pados Gábor, Somlói Zsolt, Spengler Katalin és Vágó László a kortárs magyar művészetet pártoló kört hozott létre. A londoni Tate Modern és a párizsi Centre Pompidou szerzeményezéseit segítő szervezetek mintájára a Szépművészeti Múzeum és a tíz éve ehhez az intézményhez csatolt Magyar Nemzeti Galéria (MNG) kortárs gyűjteményeinek gyarapítását kívánják támogatni. A Kortárs Művészet Barátai Nonprofit Kft. megalakulása első évében akkora összeget fordít e két múzeum gyűjteményépítésére, mint az állam egy évben az összes magyar múzeum kortárs műtárgyvásárlására.

„Sokáig gyűjtőként voltam jelen a kortárs képzőművészetben, aztán Szoboszlai Jánossal 2003-ban megalapítottuk az acb Galériát” – meséli Pados Gábor, aki 2009 óta egyedül vezeti az acb Galériát. „A hobbim lassan a fő tevékenységemmé vált, s arra gondoltam, hogy miért ne lehetne itthon is a Tate és a Pompidou akvizíciós bizottságaihoz hasonló támogató szerepet vállalni – különös tekintettel arra, mennyire alulfinanszírozottak a magyar múzeumok, élükön az MNG-vel. A rendszerváltás óta a kortárs magánműgyűjtemények anyagának a zöme jóval fejlettebb, mint az MNG-é, ami nonszensz. Ha jól tudom, a Nemzeti Kulturális Alap, az NKA évi 15 millió forintot biztosított kortárs műtárgyak vásárlására. Az összes magyar múzeumnak. Azt gondoltam, ezt az összeget öt barátommal, magánemberként mi is össze tudjuk szedni, ezzel is rávilágítva arra, hogy az állami támogatás milyen kevés. Négyen közülük igent is mondtak.”

Ez újfajta kooperációt jelent a műgyűjtők és a múzeumok, illetve azok kurátorai között – arra eddig nem volt precedens, hogy a magyar állam valamely intézményének műtárgyakra magánszemélyek pénzt adományozzanak. A vásárlásokat finanszírozó kft. 15 millió forinttal indult, az öt befizető 3-3 millió forinttal járult hozzá a műtárgyvásárláshoz (a hat tagból a Somlói Zsolt – Spengler Katalin házaspár egy befizető), a rendelkezésre álló összegből valamivel több mint 11 millió forintot költöttek el. Tőkeátruházással működnek: nem a cég veszi meg a kiválasztott műtárgyakat, hanem a múzeum vásárol, s azt a nonprofit kft. finanszírozza. „Az elején olyan jogi akadályok jelentek meg előttünk, amelyek majdnem a kedvünket szegték. De reméljük, végül kitapostuk az ösvényt, amelyen lehet haladni” – mondja Pados Gábor a kft. megalakulásáról.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.