Mecénások a kortárs magyar képzőművészetben

Ösvény a jövőbe

Képzőművészet

Újfajta szerepet próbálgatnak tehetős magánemberek a magyar múzeumok kortárs gyűjteményeinek gyarapítása érdekében. A nagy külföldi múzeumok szerzeményezéseit elősegítő akvizíciós bizottságok mintájára saját vagyonukat, tudásukat, befolyásukat fordítják erre a célra.

Tavaly hat műgyűjtő, Brezóczki Attila, Gönczy Sándor, Pados Gábor, Somlói Zsolt, Spengler Katalin és Vágó László a kortárs magyar művészetet pártoló kört hozott létre. A londoni Tate Modern és a párizsi Centre Pompidou szerzeményezéseit segítő szervezetek mintájára a Szépművészeti Múzeum és a tíz éve ehhez az intézményhez csatolt Magyar Nemzeti Galéria (MNG) kortárs gyűjteményeinek gyarapítását kívánják támogatni. A Kortárs Művészet Barátai Nonprofit Kft. megalakulása első évében akkora összeget fordít e két múzeum gyűjteményépítésére, mint az állam egy évben az összes magyar múzeum kortárs műtárgyvásárlására.

„Sokáig gyűjtőként voltam jelen a kortárs képzőművészetben, aztán Szoboszlai Jánossal 2003-ban megalapítottuk az acb Galériát” – meséli Pados Gábor, aki 2009 óta egyedül vezeti az acb Galériát. „A hobbim lassan a fő tevékenységemmé vált, s arra gondoltam, hogy miért ne lehetne itthon is a Tate és a Pompidou akvizíciós bizottságaihoz hasonló támogató szerepet vállalni – különös tekintettel arra, mennyire alulfinanszírozottak a magyar múzeumok, élükön az MNG-vel. A rendszerváltás óta a kortárs magánműgyűjtemények anyagának a zöme jóval fejlettebb, mint az MNG-é, ami nonszensz. Ha jól tudom, a Nemzeti Kulturális Alap, az NKA évi 15 millió forintot biztosított kortárs műtárgyak vásárlására. Az összes magyar múzeumnak. Azt gondoltam, ezt az összeget öt barátommal, magánemberként mi is össze tudjuk szedni, ezzel is rávilágítva arra, hogy az állami támogatás milyen kevés. Négyen közülük igent is mondtak.”

Ez újfajta kooperációt jelent a műgyűjtők és a múzeumok, illetve azok kurátorai között – arra eddig nem volt precedens, hogy a magyar állam valamely intézményének műtárgyakra magánszemélyek pénzt adományozzanak. A vásárlásokat finanszírozó kft. 15 millió forinttal indult, az öt befizető 3-3 millió forinttal járult hozzá a műtárgyvásárláshoz (a hat tagból a Somlói Zsolt – Spengler Katalin házaspár egy befizető), a rendelkezésre álló összegből valamivel több mint 11 millió forintot költöttek el. Tőkeátruházással működnek: nem a cég veszi meg a kiválasztott műtárgyakat, hanem a múzeum vásárol, s azt a nonprofit kft. finanszírozza. „Az elején olyan jogi akadályok jelentek meg előttünk, amelyek majdnem a kedvünket szegték. De reméljük, végül kitapostuk az ösvényt, amelyen lehet haladni” – mondja Pados Gábor a kft. megalakulásáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.