Kiállítás

„Kiállítana ma Kassák?”

Értelmező közösségek. Új szerzemények 2012–2018

Képzőművészet

A Kassák Múzeum újrapozicionálása 2011-ben kezdődött. A korábban csak az 1975-ben bekerült törzsanyag (az özvegy, Kassák Lajosné Kárpáti Klára által átadott hagyaték) megőrzését vállaló, a magyar avantgárd „pápájának” mítoszát szinte megkövülten őrző intézmény egyszerre nyitott a közönség felé (ismeretterjesztő előadások) és az irodalmi/művészeti szakma képviselőinek irányába (tudományos kiadványok), miközben a sokszálú életmű egyes szegmenseihez új értelmezési lehetőségeket kínált fel (a nemzetközi neoavantgárd bemutatása, kortárs kiállítások).

Emellett „olyan szerzőkkel, alkotókkal is elkezdett foglalkozni, akik kritikai vagy szimpátiaviszonylatba hozhatók az életművel vagy Kassák személyével”. A mostani kiállítás célja, hogy egyrészt elhelyezze Kassákot a „pályatársak, riválisok és Kassák kritikusainak” körében, másrészt kortárs művek segítségével bemutassa, miként viszonyulnak a kassáki tanokhoz „mai követői és szellemi örökösei”. Maga az irodalomelméletből átemelt fogalom (értelmező közösségek) is erre utal, hiszen „egy tárgy jelentését nemcsak a története, gyűjteményi pozíciója, szakmai és művészeti kontextusa határozza meg, hanem az értelmező szempontjai is befolyásolhatják, ami – jelen esetben is – beépíthető a Kassákról alkotott tudományos képbe”.

A gondosan megrendezett kiállításon így voltaképpen két, néha egymásra is referáló és korszakokat is átívelő szint húzódik meg: az elmúlt években bekerült hagyatéki anyagok (Bálint Endre, Bálint István, Pán Imre és az ezekhez kapcsolódó interjúk) mellett több kortárs, a kassáki referenciákhoz különböző módon közelítő művész munkái is megjelennek.

A kiállítás vezérmotívuma az egyes pályatársakhoz tartozó, egyszerűsített családfák szerepeltetése. Kassák családjában – s erre utal a Vezér Erzsébettel, Kassák egyik testvérének menyével készített interjú is – szinte mindenkinek voltak művészi ambíciói; ha megnézzük a bécsi Ma munkatársait ábrázoló elhíresült fényképet, Bortnyikon kívül csak a családtagok alkották a szerkesztőséget. Kassák egyik sógora Uitz Béla volt (akitől két rézkarc szerepel) – miután 1922-ben szakított Kassákkal, Bécsben új lapot indított elsősorban a Moszkvában látott orosz avantgárd tendenciák népszerűsítésére. Az Egységmásodik számában jelent meg Karl Ioganson 1921-es konstruktivista objektje, melyhez Uitz leírást írt; e szerint a konstrukció képes megteremteni „a centrum-nélküli labilis egyensúlyt”. Konkrétan ezt a külső és belső nélküli művet építi fel újra a fiatal művész, Rudas Klára, hogy aztán szinte észrevétlen módon beemelje és lefotózza különféle politikai jelentésekkel terhelt magyarországi helyszíneken.

A másik genealógiai ábra Bálint Endréhez kötődik; így látható az is, hogy milyen rokoni kapcsolatban állt Szerb Antallal, Vajda Júliával és Jakovits Józseffel. Ugyan a művészkolónia központja, a Rottenbiller utca 1. számú házban található lakás nem jelenik meg, de a hatása igen; nyilván ez is közrejátszott abban, hogy fia, Bálint István is a művészet felé fordult. Számos fotó és dokumentum látható Bálint Endre levelezéséből, illetve Bálint István és a Kassák Stúdió (később Squat Theatre) tevékenységéről. Ez egyébként a kiállítás egyetlen megkérdőjelezhető pontja; nagyon nehéz, s kézírások esetében szinte lehetetlen a tárlókban elhelyezett anyagokat kisilabizálni.

A harmadik családfa Pán (Mezei) Imréhez tartozik (Bálint a Munka-körből ismerte Kassákot, és Pán Imrével együtt az Európai Iskola alapító tagjai is voltak). Mezei, aki a bécsi Ma illegális magyarországi terjesztője volt, és többször is publikált a lapban, 1955–1956-ban Kassákkal együtt írta meg Az izmusok története című könyvet, amely végül csak 1972-ben jelent meg – úgy, hogy Kassák szinte minden, a két szerzőre utaló nyomot elhagyott belőle. Láthatóak a fia, Mezei Gábor által indított szerzői jogi per dokumentumai, és felesége, Hauswirth Magda Kassákról készített karikatúrája. Szintén családfa „jutott” a műfordító és költő Havas Endrének (első versét Kassák publikálta), akit aztán végül a Rajk-perben elítéltek, majd a börtönben agyonvertek.

A kortárs művészek közül a legkönnyedebb hangot Juhász R. József üti meg; ő az, aki a 2013-as árvíz idején szmokingban és nyitott esernyővel több órán keresztül állt a Dunában, mialatt az folyamatosan emelkedett, s mely performanszról az árvízre érkezett katasztrófaturisták képeket és videókat készítettek – maga a projekt (a minikiállítás) a performansz teljes körű dokumentációja (internetes hírek, blogbejegyzések, a művészről készített fotók, videók).

Kaszás Tamásnak 2014-ben volt egyéni kiállítása a múzeumban; itt most a kassáki reklámművészet célja (azaz a tömegek vizuális nevelése) mint utópisztikus ötlet jelenik meg; az egykori terveket mint funkciójukat vesztett romokat építette fel.

A képi nyelv ugyan egészen más, de a szociális érzékenység és társadalmi (forradalmi) elkötelezettség megfelel a kassáki ideának: Nemes Csaba munkái már évek óta beleillenek ebbe a körbe. Az itt kiállított képregény (Hol a helyünk?) és tacepao (Szociálisan elkötelezett, plebejus művészetet!) mellett ő készítette azt a munkát, amelyben a jelen írás címében idézett kérdés is olvasható. Mely kérdés persze költői – a válasz annyira evidens, hogy nem is érdemes leírni.

Kassák Múzeum, nyitva október 14-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.