Interjú

„Kifalazni Kőmíves Kelemennét”

Koltay Dorottya Szonja képzőművész

  • Szikra Renáta
  • 2023. december 19.

Képzőművészet

Festő szakon végzett az egyetemen, a képi világa harsány és eleven, sőt hangos. Videóanimációval, díszlettervezéssel, írással és színház-pedagógiával is foglalkozik. Az alteregóiról, a médiumok közötti átjárásról, zarándoklatról, vendégmunkáról és duguláselhárításról is beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Az alteregóidat vagy az univerzumod más lakóit mintha kifordítva mutatnád, idegvégződéseikkel kifelé. Elnagyolt vonásaikkal, túlzó gesztusaikkal szélsőséges érzelmek, indulatok megtestesítői. Saját magadat, a saját történeteidet állítod pellengérre?

Koltay Dorottya Szonja: Korán rájöttem, hogy képpé alakítva tudom a legjobban feldolgozni, értelmezni azt, ami velem és körü­löttem, szűkebb-tágabb környezetemben történt, történik. Segít megélni, megérteni az abszurd, lehetetlen szituációkat, amelyek jönnek kéretlenül is. Szereplőim alapélménye az agresszió és a kiszolgáltatottság. A képeknél és szövegeknél is a narratíva érdekel; a saját történeteken és a másokén keresztül a kollektív emlékezettel foglalkozom.

MN: Más a szövegalkotás és a képalkotás őszintesége?

KDSZ: A képnél elviszi a show-t az első benyomás, mert nagyon színes és hangos. E mögött az erősebb absztrakciós réteg mögött könnyebb elrejtőzni. Ehhez persze még más eszközeim is vannak. A kép belső szerkezetét meg kell teremteni, ennek a dramaturgiáját ismerem, rendet tudok rakni a vásznon, a papíron.

A geometrikus absztrakció rendje sosem érdekelt, az rajtam nem segít. Kényszeresen szerkesztem, rendezem a történeteimet, annyira be vagyok tojva a káosztól, az örvénytől, amit gerjesztenek. Ahhoz, hogy ne őrüljek meg, meg kell szelídíteni, néha kedélyes vásári komédiává kell alakítanom mindezt. A képzőművészetnél azt érzem, hogy valahogy könnyebben átcsúszik még az is, ami hamis, mert a közönsége mintha nem lenne olyan szigorú, mint az irodalomé. A szövegeim is groteszkek, játékok szavakkal, képekkel. Ahogy közös rémtörténeteket, úgy elcsépelt szófordulatokat, megvilágító erejű közhelyeket is újra felhasználok. De a szöveg­univerzumban nem vagyok magabiztos, érzem, hogy vékony jégen járok, félek a megszégyenüléstől. A videóanimáció más, azt a festészettel együtt művelem. Az egyetem óta foglalkoztat, hogyan lehetne másokkal együttműködve alkotni, de a festő szakon erre nem volt gyakorlat. Animációval először az Erasmus program keretében Isztambulban kezdtem dolgozni. Ez mobil lehetőség, elég egy laptop hozzá, nem kell és nem is igen lehet nagy vásznakat utaztatni. A mozgóképes anyagokkal társalkotóként más projektekben is részt tudtam venni. Ezekben is saját privát felvételeimet hasznosítom újra, a dokumentumot keverve a fikcióval. A videót a festmények, rajzok kiterjesztéseként is használom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."