Magyar Narancs: Az alteregóidat vagy az univerzumod más lakóit mintha kifordítva mutatnád, idegvégződéseikkel kifelé. Elnagyolt vonásaikkal, túlzó gesztusaikkal szélsőséges érzelmek, indulatok megtestesítői. Saját magadat, a saját történeteidet állítod pellengérre?
Koltay Dorottya Szonja: Korán rájöttem, hogy képpé alakítva tudom a legjobban feldolgozni, értelmezni azt, ami velem és körülöttem, szűkebb-tágabb környezetemben történt, történik. Segít megélni, megérteni az abszurd, lehetetlen szituációkat, amelyek jönnek kéretlenül is. Szereplőim alapélménye az agresszió és a kiszolgáltatottság. A képeknél és szövegeknél is a narratíva érdekel; a saját történeteken és a másokén keresztül a kollektív emlékezettel foglalkozom.
MN: Más a szövegalkotás és a képalkotás őszintesége?
KDSZ: A képnél elviszi a show-t az első benyomás, mert nagyon színes és hangos. E mögött az erősebb absztrakciós réteg mögött könnyebb elrejtőzni. Ehhez persze még más eszközeim is vannak. A kép belső szerkezetét meg kell teremteni, ennek a dramaturgiáját ismerem, rendet tudok rakni a vásznon, a papíron.
A geometrikus absztrakció rendje sosem érdekelt, az rajtam nem segít. Kényszeresen szerkesztem, rendezem a történeteimet, annyira be vagyok tojva a káosztól, az örvénytől, amit gerjesztenek. Ahhoz, hogy ne őrüljek meg, meg kell szelídíteni, néha kedélyes vásári komédiává kell alakítanom mindezt. A képzőművészetnél azt érzem, hogy valahogy könnyebben átcsúszik még az is, ami hamis, mert a közönsége mintha nem lenne olyan szigorú, mint az irodalomé. A szövegeim is groteszkek, játékok szavakkal, képekkel. Ahogy közös rémtörténeteket, úgy elcsépelt szófordulatokat, megvilágító erejű közhelyeket is újra felhasználok. De a szöveguniverzumban nem vagyok magabiztos, érzem, hogy vékony jégen járok, félek a megszégyenüléstől. A videóanimáció más, azt a festészettel együtt művelem. Az egyetem óta foglalkoztat, hogyan lehetne másokkal együttműködve alkotni, de a festő szakon erre nem volt gyakorlat. Animációval először az Erasmus program keretében Isztambulban kezdtem dolgozni. Ez mobil lehetőség, elég egy laptop hozzá, nem kell és nem is igen lehet nagy vásznakat utaztatni. A mozgóképes anyagokkal társalkotóként más projektekben is részt tudtam venni. Ezekben is saját privát felvételeimet hasznosítom újra, a dokumentumot keverve a fikcióval. A videót a festmények, rajzok kiterjesztéseként is használom.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
