Szikár (hang)installációik a pillanatnyi audiovizuális tapasztalat és a kép(gyártás) absztrakt, társadalmi-gazdasági jelentésrétegei közti térben kísérleteznek – mindig az adott környezet specifikus kontextusára szabva.
Bár magyarországi szakmai együttműködésük nem előzmény nélküli, Zentková és Gryboś Budapesten most először mutat be önálló projektet. A Horizont Galériában január 30-án nyílt kiállításuk, A hajlott gerinc diagnózisa egyben az első, amelyben egy kereskedelmi galéria terével dolgoztak. A korábbiakhoz hasonlóan itt is a páros rejtvényszerűen megjelenő, hangsúlyosan helyspecifikus szemlélete keretezi a kiállítást – s szövi át a kereskedelem terének kortárs kulturális és (művészet)történeti kontextusával mind konkrét, mind asszociatív értelemben.
A térben ingatag spanyolfalak egyensúlyoznak. Szimmetrikus szárnyaikat más-más textil borítja: monokróm, festett vásznak, finom hálózatokba szerveződő anyagminták, egymáshoz tapadó, rétegzett hajtásnarratívák, kibomló fonalak. Egy-egy szál belekötött a paravánok üvegtalpába. Felületükön sárkányok és oroszlánok, mitikus lények domborműve látszik. A diszfunkcionális spanyolfalak törékeny szoborkompozíciói egyszerre utalnak vissza a dekoratív használati tárgyak eredeti funkcióira és saját érinthetetlenségükre – olyan történetekre, amelyek valahol a spanyol gyarmatbirodalom kereskedelmi hálózata, a kortárs képgazdaság (digitális) útvonalai és a bécsi Franz Müller textil-nagykereskedés polcai közt zajlanak.
A paravánszobrokat fedő – s a Müllerből származó – textíliák olyan kereskedelmi logika szinonimáiként jelennek meg, amelyek a tárgyat annak anyagisága által teszik kívánatossá – s tették azzá a művészek számára, amikor bécsi rezidenciaprogramjuk alatt találkoztak a kereskedéssel. A cég transznacionális nagyvállalatok kifutó textíliáit gyűjti, hogy azokat egymásra halmozva, felgöngyölve polcokra helyezze és árusítsa. Ez a viszonylag egyszerű gyakorlat önmagában nem tűnik figyelemre méltónak, egy olyan gazdasági környezetben viszont, ahol a kereskedés és gazdálkodás egyre nagyobb százaléka zajlik a virtuális térben, változik a helyzet. Az eBay vagy Amazon típusú online nagyvállalatoknál, amelyeknél a vásárló a csomag megérkezésének pillanatáig csak virtuálisan látja a terméket, az adásvétel tárgya sokkal inkább az érinthetetlen kép. Az az absztrakt vágy, amely (annak ellenére, hogy a Müller tevékenysége némi erőszakkal felfogható „a dematerializáció tendenciájának tagadásaként”), nem sokban különbözik a műtárgy, a kiállításon megjelenő anyag iránti vonzalomtól.
Ez a kontextus csak finoman, a kiállítás háttértörténetében jelenik meg ugyan a spanyolfal modelljének használatán keresztül, Zentková és Gryboś a fenti jelentésrétegeket (a vászonnal együtt) ténylegesen ráapplikálja a kizsákmányoló, gyarmatosító gazdasági hálózat történetére. A spanyolfal a transznacionális kereskedelmi modell ikonja – praktikus háztartási elem és egyben új festészeti megoldásokat teremtő, történelmi ábrázolásokhoz ideális vászon. Hosszú pályafutását végső soron a távoli egzotikum csábításának köszönheti – kis túlzással ugyanannak a távoli ismeretlenből fakadó vonzalomnak, amely az online kereskedelmi nagyvállalatok logikáját működteti. Hiszen a fizikai matéria és az absztrakt kép, az idegen és a kiállított művei iránt érzett vonzalom egyaránt céltalan.
Miközben hagyják, hogy a néző egyszerre tapasztalja meg munkájukat mint festményt és művet, s mint annak a kereskedelmi logikának a kritikai terét, amelyben maga is részt vesz, Zentková és Gryboś műve saját kontextusának halk, de tiszta kritikáját fogalmazza meg. Azt viszont már a befogadóra hagyják, merre kezdje el felfejteni a kiállítást átszövő nagyban asszociatív, különböző variációkban szétszálazható elméleti kontextusfonalat – vagy hagyja a fonalat ott, ahol van, s tartsa meg a művet mint tapasztalati élményt. Így is, úgy is működik.
Horizont Galéria, Bp. VI., Zichy Jenő u. 32., nyitva: március 6-ig.
