Kiállítás

Mégis, miért vonz?

Barbora Zentková és Julia Gryboś: A hajlott gerinc diagnózisa

  • Molnár Ráhel Anna
  • 2019. március 21.

Képzőművészet

Barbora Zentková és Julia Gryboś csaknem tíz éve dolgozik együtt művészpárosként. A cseh és szlovák művészeti életben közismert duó önálló kiállításait 2010 óta főként alulról szerveződő, a többi közt pozsonyi, prágai és brnói kisgalériák tereiben – és tereire – szervezi. Munkáik fókuszpontja a (festészeti) kép médiuma, illetve e médium elméleti és atmoszferikus kiterjesztésének lehetősége.

Szikár (hang)installációik a pillanatnyi audiovizuális tapasztalat és a kép(gyártás) absztrakt, társadalmi-gazdasági jelentésrétegei közti térben kísérleteznek – mindig az adott környezet specifikus kontextusára szabva.

Bár magyarországi szakmai együttműködésük nem előzmény nélküli, Zentková és Gryboś Budapesten most először mutat be önálló projektet. A Horizont Galériában január 30-án nyílt kiállításuk, A hajlott gerinc diagnózisa egyben az első, amelyben egy kereskedelmi galéria terével dolgoztak. A korábbiakhoz hasonlóan itt is a páros rejtvényszerűen megjelenő, hangsúlyosan helyspecifikus szemlélete keretezi a kiállítást – s szövi át a kereskedelem terének kortárs kulturális és (művészet)történeti kontextusával mind konkrét, mind asszociatív értelemben.

A térben ingatag spanyolfalak egyensúlyoznak. Szimmetrikus szárnyaikat más-más textil borítja: monokróm, festett vásznak, finom hálózatokba szerveződő anyagminták, egymáshoz tapadó, rétegzett hajtásnarratívák, kibomló fonalak. Egy-egy szál belekötött a paravánok üvegtalpába. Felületükön sárkányok és oroszlánok, mitikus lények domborműve látszik. A diszfunkcionális spanyolfalak törékeny szoborkompozíciói egyszerre utalnak vissza a dekoratív használati tárgyak eredeti funkcióira és saját érinthetetlenségükre – olyan történetekre, amelyek valahol a spanyol gyarmatbirodalom kereskedelmi hálózata, a kortárs képgazdaság (digitális) útvonalai és a bécsi Franz Müller textil-nagykereskedés polcai közt zajlanak.

A paravánszobrokat fedő – s a Müllerből származó – textíliák olyan kereskedelmi logika szinonimáiként jelennek meg, amelyek a tárgyat annak anyagisága által teszik kívánatossá – s tették azzá a művészek számára, amikor bécsi rezidenciaprogramjuk alatt találkoztak a kereskedéssel. A cég transznacionális nagyvállalatok kifutó textíliáit gyűjti, hogy azokat egymásra halmozva, felgöngyölve polcokra helyezze és árusítsa. Ez a viszonylag egyszerű gyakorlat önmagában nem tűnik figyelemre méltónak, egy olyan gazdasági környezetben viszont, ahol a kereskedés és gazdálkodás egyre nagyobb százaléka zajlik a virtuális térben, változik a helyzet. Az eBay vagy Amazon típusú on­line nagyvállalatoknál, amelyeknél a vásárló a csomag megérkezésének pillanatáig csak virtuálisan látja a terméket, az adásvétel tárgya sokkal inkább az érinthetetlen kép. Az az absztrakt vágy, amely (annak ellenére, hogy a Müller tevékenysége némi erőszakkal felfogható „a dematerializáció tendenciájának tagadásaként”), nem sokban különbözik a műtárgy, a kiállításon megjelenő anyag iránti vonzalomtól.

Ez a kontextus csak finoman, a kiállítás háttértörténetében jelenik meg ugyan a spanyolfal modelljének használatán keresztül, Zentková és Gryboś a fenti jelentésrétegeket (a vászonnal együtt) ténylegesen ráapplikálja a kizsákmányoló, gyarmatosító gazdasági hálózat történetére. A spanyolfal a transznacionális kereskedelmi modell ikonja – praktikus háztartási elem és egyben új festészeti megoldásokat teremtő, történelmi ábrázolásokhoz ideális vászon. Hosszú pályafutását végső soron a távoli egzotikum csábításának köszönheti – kis túlzással ugyanannak a távoli ismeretlenből fakadó vonzalomnak, amely az online kereskedelmi nagyvállalatok logikáját működteti. Hiszen a fizikai matéria és az absztrakt kép, az idegen és a kiállított művei iránt érzett vonzalom egyaránt céltalan.

Miközben hagyják, hogy a néző egyszerre tapasztalja meg munkájukat mint festményt és művet, s mint annak a kereskedelmi logikának a kritikai terét, amelyben maga is részt vesz, Zentková és Gryboś műve saját kontextusának halk, de tiszta kritikáját fogalmazza meg. Azt viszont már a befogadóra hagyják, merre kezdje el felfejteni a kiállítást átszövő nagyban asszociatív, különböző variációkban szétszálazható elméleti kontextusfonalat – vagy hagyja a fonalat ott, ahol van, s tartsa meg a művet mint tapasztalati élményt. Így is, úgy is működik.

Horizont Galéria, Bp. VI., Zichy Jenő u. 32., nyitva: március 6-ig.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.