rés a présen

„Mint egy családi összejövetel”

  • rés a présen
  • 2022. november 16.

Képzőművészet

Gábor Enikő képzőművész

rés a présen: Különös technikával készíted a képeidet. Ez mindig így volt, vagy ez egy korszakod? 

Gábor Enikő: Festészeti tanulmányaim mellett kalandvágyból kezdtem el fotográfiával foglalkozni. Középiskolás éveimben készítettem az első, egészen nagy méretű fotóimat. Kifordítottam a nagyítógépet, és a falra kifeszített fotópapíron, ecsettel hívtam elő a képet. Ebben a legizgalmasabb számomra – amellett, hogy a fotólabor varázslatos világa egy szempillantás alatt magával ragadott – a határok feszegetése volt. Azok a jelenségek, amelyek a két műfaj határán történnek, sokkal érdekesebbnek bizonyultak.

rap: Mi volt az első egyéni kiállításod témája?

GE: A Képzőművészeti Egyetem első évében, 1993-ban kaptam meghívást az Angelus Iván által vezetett Tam Tam Galériába. Nagyon izgalmas helyszín volt és jó alkalom arra, hogy bemutassam ezeket a nagy méretű munkákat. Abban az időben klasszikusnak számító fényképeket készítettem, de az előhívás során mindig átalakítottam azokat. A most kiállított anyagban is szerepel egy munkám az első kiállítási sorozatból Braun Etelka metamorfózisa címmel, ahol az előhívás során két képet helyeztem egyszerre a nagyítógépbe és az így létrejött szokatlan jelenetet ecsettel hívtam elő.

rap: Melyik a kedvenc csoportos kiállításod?

GE: Számos olyan csoportos tárlaton vettem részt, amelyekre szívesen gondolok vissza az adott téma, a különleges helyszín vagy a remek társaság kapcsán. A Bolt Galériának 1994-től rendszeres kiállítója voltam, és ott találkoztam először olyan progresszív fotográfusokkal, képzőművészekkel, akik a fényképezés és a képzőművészet határterületén alkottak. Az Esztergomi Fotográfiai Biennálé szintén fontos szerepet játszott a pályámon, hiszen ezen a nagy múltú eseményen, 2000-ben Camera Reluxa című sorozatommal fődíjat nyertem. 2002-ben Light as a feather címmel nyílt kiállításunk New Yorkban, amelynek kapcsán a helyi fotóművészet fontos képviselőivel találkozhattam. 2017-ben Udinében rendeztek egy bemutatót Donne & Fotografia címmel, ahol olyan neves fotográfusok képei között szerepelhetett a munkám, mint Berenice Abbott, Sarah Moon vagy Annie Leibovitz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.