rés a présen

„Mint egy családi összejövetel”

  • rés a présen
  • 2022. november 16.

Képzőművészet

Gábor Enikő képzőművész

rés a présen: Különös technikával készíted a képeidet. Ez mindig így volt, vagy ez egy korszakod? 

Gábor Enikő: Festészeti tanulmányaim mellett kalandvágyból kezdtem el fotográfiával foglalkozni. Középiskolás éveimben készítettem az első, egészen nagy méretű fotóimat. Kifordítottam a nagyítógépet, és a falra kifeszített fotópapíron, ecsettel hívtam elő a képet. Ebben a legizgalmasabb számomra – amellett, hogy a fotólabor varázslatos világa egy szempillantás alatt magával ragadott – a határok feszegetése volt. Azok a jelenségek, amelyek a két műfaj határán történnek, sokkal érdekesebbnek bizonyultak.

rap: Mi volt az első egyéni kiállításod témája?

GE: A Képzőművészeti Egyetem első évében, 1993-ban kaptam meghívást az Angelus Iván által vezetett Tam Tam Galériába. Nagyon izgalmas helyszín volt és jó alkalom arra, hogy bemutassam ezeket a nagy méretű munkákat. Abban az időben klasszikusnak számító fényképeket készítettem, de az előhívás során mindig átalakítottam azokat. A most kiállított anyagban is szerepel egy munkám az első kiállítási sorozatból Braun Etelka metamorfózisa címmel, ahol az előhívás során két képet helyeztem egyszerre a nagyítógépbe és az így létrejött szokatlan jelenetet ecsettel hívtam elő.

rap: Melyik a kedvenc csoportos kiállításod?

GE: Számos olyan csoportos tárlaton vettem részt, amelyekre szívesen gondolok vissza az adott téma, a különleges helyszín vagy a remek társaság kapcsán. A Bolt Galériának 1994-től rendszeres kiállítója voltam, és ott találkoztam először olyan progresszív fotográfusokkal, képzőművészekkel, akik a fényképezés és a képzőművészet határterületén alkottak. Az Esztergomi Fotográfiai Biennálé szintén fontos szerepet játszott a pályámon, hiszen ezen a nagy múltú eseményen, 2000-ben Camera Reluxa című sorozatommal fődíjat nyertem. 2002-ben Light as a feather címmel nyílt kiállításunk New Yorkban, amelynek kapcsán a helyi fotóművészet fontos képviselőivel találkozhattam. 2017-ben Udinében rendeztek egy bemutatót Donne & Fotografia címmel, ahol olyan neves fotográfusok képei között szerepelhetett a munkám, mint Berenice Abbott, Sarah Moon vagy Annie Leibovitz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.