Félig kidolgozott autók, torzóban maradó emberalakok, szoborszerű figurák jelzik: a kiállítás nem a Kőbánya-Kispest vasútállomás, hanem a pusztulás emlékműve. A képek textúrája is kettős, hol reneszánsz szín- és ecsetkezelést látunk, hol tipikusan mai, gányolt felületeket. Például az alvállalkozók dzsungelében készült ingatlanfejlesztési tucattermékek esetében igénytelenül odakent szürkék, fehérek dominálnak. A nagy vásznak mellett a kisebb képek is az elmúlásból építkeznek, az elszürkülő, vakuló fotónyomatokon a felejthetetlen (és egyedüliként színes) narancssárga Köki-elemek kis foltokból állnak össze, mint a salétromosodás, ázás a falon.
Kádár Bálint építész megnyitó beszéde megemlékezett Kővári György építészről, akinek épületei (ezen kívül például a Déli pályaudvar) fényes, modern, "demokratikus terek" voltak, melyek a rendszerváltás után lassan, de biztosan vesztették el tágasságukat, s lettek az anyagi és szellemi nyomor kényszerű befogadói. Helyüket lassan átveszik az "áldemokratikus helyek", a plázák, ahol a biztonsági őr mondja meg, ki ülhet a padokra. Így lesznek Oláh képei a magyar demokrácia leértékelődésének ironikus mementói.
Lyukasóra Galéria, Bp. IX., Üllői út 57. Megtekinthető február 10-ig, előzetes bejelentkezés után: 20/291-0236.
