Kiállítás

Oláh Mátyás László: régi köki

  • Dercsényi Dávid
  • 2013. január 13.

Képzőművészet

Az űrbázis narancssárga, hatszögletű ablakai már csak fotókon léteznek; a helyén épült jellegtelen pláza épp most egyéves, és készül csődbe menni. A képeket kopások keretezik, aljukat lefolyt festékcsíkok tarkítják, ahogy a feledés mossa el az emlékezet konstrukcióit.

Félig kidolgozott autók, torzóban maradó emberalakok, szoborszerű figurák jelzik: a kiállítás nem a Kőbánya-Kispest vasútállomás, hanem a pusztulás emlékműve. A képek textúrája is kettős, hol reneszánsz szín- és ecsetkezelést látunk, hol tipikusan mai, gányolt felületeket. Például az alvállalkozók dzsungelében készült ingatlanfejlesztési tucattermékek esetében igénytelenül odakent szürkék, fehérek dominálnak. A nagy vásznak mellett a kisebb képek is az elmúlásból építkeznek, az elszürkülő, vakuló fotónyomatokon a felejthetetlen (és egyedüliként színes) narancssárga Köki-elemek kis foltokból állnak össze, mint a salétromosodás, ázás a falon.

Kádár Bálint építész megnyitó beszéde megemlékezett Kővári György építészről, akinek épületei (ezen kívül például a Déli pályaudvar) fényes, modern, "demokratikus terek" voltak, melyek a rendszerváltás után lassan, de biztosan vesztették el tágasságukat, s lettek az anyagi és szellemi nyomor kényszerű befogadói. Helyüket lassan átveszik az "áldemokratikus helyek", a plázák, ahol a biztonsági őr mondja meg, ki ülhet a padokra. Így lesznek Oláh képei a magyar demokrácia leértékelődésének ironikus mementói.

Lyukasóra Galéria, Bp. IX., Üllői út 57. Megtekinthető február 10-ig, előzetes bejelentkezés után: 20/291-0236.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.