Kiállítás

Oláh Mátyás László: régi köki

  • Dercsényi Dávid
  • 2013. január 13.

Képzőművészet

Az űrbázis narancssárga, hatszögletű ablakai már csak fotókon léteznek; a helyén épült jellegtelen pláza épp most egyéves, és készül csődbe menni. A képeket kopások keretezik, aljukat lefolyt festékcsíkok tarkítják, ahogy a feledés mossa el az emlékezet konstrukcióit.

Félig kidolgozott autók, torzóban maradó emberalakok, szoborszerű figurák jelzik: a kiállítás nem a Kőbánya-Kispest vasútállomás, hanem a pusztulás emlékműve. A képek textúrája is kettős, hol reneszánsz szín- és ecsetkezelést látunk, hol tipikusan mai, gányolt felületeket. Például az alvállalkozók dzsungelében készült ingatlanfejlesztési tucattermékek esetében igénytelenül odakent szürkék, fehérek dominálnak. A nagy vásznak mellett a kisebb képek is az elmúlásból építkeznek, az elszürkülő, vakuló fotónyomatokon a felejthetetlen (és egyedüliként színes) narancssárga Köki-elemek kis foltokból állnak össze, mint a salétromosodás, ázás a falon.

Kádár Bálint építész megnyitó beszéde megemlékezett Kővári György építészről, akinek épületei (ezen kívül például a Déli pályaudvar) fényes, modern, "demokratikus terek" voltak, melyek a rendszerváltás után lassan, de biztosan vesztették el tágasságukat, s lettek az anyagi és szellemi nyomor kényszerű befogadói. Helyüket lassan átveszik az "áldemokratikus helyek", a plázák, ahol a biztonsági őr mondja meg, ki ülhet a padokra. Így lesznek Oláh képei a magyar demokrácia leértékelődésének ironikus mementói.

Lyukasóra Galéria, Bp. IX., Üllői út 57. Megtekinthető február 10-ig, előzetes bejelentkezés után: 20/291-0236.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.