Képzőművészet

Benne volt a hetvenes-nyolcvanas évek legizgalmasabb hazai művészeti projektjeiben, Hajas Tiborral dolgozott együtt, alapítója a Trabant együttesnek. De dolgozott a lemezgyárban is, olyan zenekarokat fényképezett, mint az LGT, az Omega vagy a Piramis. Új kiállításán immár harmadszor mutatja be ugyanazokat a képeket, de a korábbiaktól teljesen eltérő módon.

Kénytelenek vagyunk leszámolni egy tartós tévhittel: úgy tűnik, mégis sok közünk van a barokkhoz.

Mindenki lehet tigrisvadász! Észreveszed, lefotózod, beküldöd, és máris kész a virtuális tigriskiállítás, a közösségi gyűjtemény, ami nemcsak azt a kérdést feszegeti, mi ma a múzeum szerepe, hanem piszkosul szórakoztató is, ráadásul bizonyítja: kiállítás nélkül is lehet múzeumot csinálni.

A festő és képzőművész egyéni kézjegyét egyfajta „személyes eklektika” jellemzi, szabadon jár-kel műfajok, anyagok és témák között. Készített olajfestményeket, assamblage jellegű munkákat, objekteket, installációkat és videókat.

Amikor olyan művész kiállítását nézzük, aki úgymond messziről jött, ráadásul olyan témákat is érint, melyek idegenül hatnak a helyi nézőre, felmerül, mennyi előzetes tudás kell ahhoz, hogy valóban értői lehessünk a látottaknak.

Alig 48 órával a megjelenése után.

Vízilabdázónak indult, később Angliában egy pakisztáni festőművész hatására kezdett érdeklődni a kortárs művészet iránt. A galerista-kurátortól azt is megkérdeztük, mit jelent az, hogy művészetközvetítő.

Itt kap helyet például a 2018-ban az Albertinának adományozott Essl-gyűjtemény, benne Cindy Sherman, Georg Baselitz és Alex Katz alkotásaival.

A művész épp Borkai Zsolt történetét festi. A műtermében beszélgettünk.

Február elsején nyílik a tárlat a Tesla Loftban.

Az egyik legviccesebb kiállítási kritikát Hajdu Istvántól olvastam a Beszélőben. Arról szólt, hogy hosszan áll a bezárt galéria előtt.