Az Európai Unió által finanszírozott azon roppant kevés beruházás közé tartozik az „Attila király palotája – interaktív kiállítótér és turisztikai központ fejlesztése Zsadányban” című projekt, amely egy, a történelemhez és a régészethez nem értő ember fantazmagóriájára, azaz hazugságra épült. Végül, ha több ütemben is, és igencsak elhúzó kivitelezéssel, de sikerült az uniótól és a magyar költségvetésből valamivel több, mint 116 millió forintot lehívni a totálisan képtelen ötlet megvalósításához.
Egyetlen történelmi adat sem támasztja alá a korábban rendőrként, de immár közel negyedszázada polgármesterként dolgozó Dudás Árpád „elméletét”, miszerint Attila hun uralkodó fővárosa az időszámításunk utáni 400-as évek első felében kizárólag Zsadányban lehetett. Korábban hasonló témájú cikkeinkben megírtuk, hogy régészek, történészek szerint minderre a legapróbb bizonyíték sem áll rendelkezésre. Attila egy nomád nép élén állva, nem király, hanem fejedelem volt, valamint a vándorló életmód miatt a hunoknak nem volt fővárosa, legfeljebb ideglenesen létesített fejedelmi szálláshelye. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az ún. fapalotáról, annak faanyagáról, méretéről, belső elrendezéséről, díszítéséről semmit nem tudnak a régészek, akkor teljes a kép. Most mégis sikerült ennek a „mását” megépíteni.
Ahogy már korábbi cikkeinkben is fogalmaztunk: a zsadányi „fapalota” mérete igencsak meglepő. Legfeljebb egy nagyobbacska faházról van szó, amelynek hasznos alapterülete – amint az a pályázati dokumentációból kiderül – nem éri el a 140 négyzetmétert. A projekt átadása június elején volt. A Békés Vármegyei Hírlap és online kiadása, a Beol.hu lelkesen beszámolt az eseményről, meg sem kérdőjelezve, hogy Attila kapcsán a projektnek és a mögötte lévő ötletnek, az ehhez kapcsolódó elgondolásnak nincs létjogosultsága. A propagandalap cikkéből megtudhatjuk, miről szól a „fapalota fogadótermében” látható kiállítás. Mint kiderül, „helyet kapott itt egy, Attilát ábrázoló, 195 centiméter magas szobor, Kiss István alkotása. A vitrinek egyikébe pedig azokat a könyveket pakolták be, amelyeket Dudás Árpád polgármester sokat forgatott, és amelyek segítenek megfejteni azt, hogy a hun király fővárosa Zsadányban és térségében lehetett.” Magyarán arra költöttek csaknem 120 millió forintot, hogy megépítsenek egy „fapalotának” nevezett faházat, kiállítóhelységébe pedig felállítsák azt a vitrint, ami azt mutatja meg, hogy a falu vezetője az elmúlt években mit olvasott – félre – Attiláról. Ez azért kiállításnak kicsit soványnak tűnik.
A kiállítóhely anyagának „egyediségéhez” és „fontosságához” jól illeszkedik az érdeklődés. A turisztikai szezon kellős közepén, kedden délelőtt, alig két hónappal a megnyitó után kerestük fel a „fapalotát.” Azt nem vártuk, hogy annyi érdeklődő lesz, hogy aznapra már nem sikerült jegyet vásárolnunk, mint ahogy ez egy világhíres látványosság esetében általában előfordul, de az, hogy egyetlen érdeklődőt sem találtunk, meglepő volt. Az pedig még inkább, hogy a nevezetes tárlat zárva volt, és semmilyen tábla vagy információ nem volt arról, hogy mikor van nyitva „Attila király fapalotája”.
A projekt leírásában szerepelt, hogy a sok hátránnyal küzdő és szegény település így felkerülhet a turisztikai térképre, amely új távlatokat adhat a településnek. Ez jól hangzik ugyan, csak éppen a valóság mutat mást: egy értelmetlen beruházás miatt kerülhet a köztudatba Zsadány neve.
A nyitva tartásról és a „fapalota” iránti érdeklődésről, pontosabban annak elmaradásáról szerettünk volna érdeklődni Dudás Árpád polgármesternél, ám nem értük el a település vezetőjét.
Hol lehet Attila sírja?
A Narancs.hu az év elején számolt be arról, hogy gazdag hun leletanyagot találtak egy régészeti feltárás során Romániában Munténiában, és már most megjelentek olyan feltételezések, hogy Attila hun fejedelem sírjára bukkanhattak. Magyar régészek és történészek feltételezése szerint ugyanakkor Attila sírja valahol a Tiszántúlon lehet, mélyen a föld alatt, és könnyen lehet az is, hogy időközben épületet húztak fel rá, így pedig roppant nehéz volna megtalálni. Egyébiránt – minden bizonyíték nélkül – több magyar település is állítja, hogy Attila fővárosa és egyben temetkezési helye lehet.
Attila fejedelem egyik esküvője után – az akkori szokások szerint a meghódított népek integrálási/beolvasztási kísérlete nyomán több tucat felesége, s ugyanennyi lakodalma volt – álmában halt meg, 453 márciusában.
