Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. augusztus1-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Magyarkeszi nem tóparti település, már Tolna megyében van, Siófoktól 35 kilométernyire. Annak a német tulajnak a házát mutatják a helyiek, aki éppen nincs ott, de van egy embere, aki szép summáért eteti az itt hagyott kutyát. Jól karbantartott, tüchtig porta. Nem véletlen, hogy a „német tulajtól” kifejezés értéknövelő minőségjelző lett az ingatlanhirdetések között.
„Talán azért, mert a németek jellemzően nem adják el a megvásárolt ingatlanukat. Legfeljebb akkor, ha például a házaspár egyik tagja megbetegszik. Akkor visszamennek a német egészségügyi ellátáshoz, és eladják az itteni ingatlant” – tájékoztat egy siófoki ingatlaniroda munkatársa. Azt is elmondta, hogy a legérdekesebb ügyfele egy szaúdi vásárló volt, aki egy teljesen jellegtelen, olcsó kis házat vett Balatonföldváron, érthetetlen célból, mert egyszer sem járt ott.
A nem magyar ingatlanvásárlók többsége azonban német, de jönnek hollandok, kisebb számban svédek is.
Régi szép idők
Ennek egyik oka a nosztalgia. Amíg volt NDK és NSZK, a keletnémetek Magyarországra utazhattak, de nyugatra nem, a nyugatnémetek pedig nem akartak keletnémet területre menni, ezért itt találkoztak a szétszakadt családok. Voltak évtizedekig itt nyaralók, akik, amikor már lehetővé vált, ingatlant vettek a szép emlékű balatoni helyeken.
Egy másik megkérdezett siófoki ingatlaniroda szerint körülbelül 10 százalék a külföldi vásárlók aránya, elsősorban németek keresnek nagyobb telken lévő vidéki házakat a 20–30 millió forintos ársávban. Nekik nem számít a tótól való távolság, megszokták, hogy otthon is messzebb kell autózni például a munkahelyre vagy a jobb bevásárlási lehetőségekért. Nekik a nyugalom fontos. Szeretik a régebbi építésű sváb házakat. Jellemzően nyugdíjasok, nem az ötvenesek, hanem a jó kondiban levő hatvanasok jönnek. Többen közülük többlaki életet élnek, például Spanyolországban is van ingatlanuk. Olyan is akad, aki teljesen felszámolta a németországi életét és ideköltözött. A cégnél külön német nyelvű referens is van már. A 90-es években itt ingatlant vásárló külföldieknél most van a generációváltás: az örökösök szeretnének szabadulni a magyarországi ingatlantól, mert már messze van nekik, vagy egyáltalán nem érdekli őket a környék; így a külföldiek, bár kis számban, az eladói oldalon is megjelennek.
Siófokról indulunk, délnyugat felé. A tóparti településeken számos külföldi ingatlantulajdonost ismerünk, ezért messzebb megyünk. Kerekinek, Kőröshegynek, Bálványosnak, Karádnak, Látránynak is vannak német lakói a kisboltoknál megkérdezett helybeliek szerint, mutatják is a portákat, hogy ez is németé, meg az is. Ez egyébként ránézésre is látszik, valahogy rendezettebbek a szomszédokéinál. Lengyeltótiban megtudjuk továbbá, hogy olyan rendes a német szomszéd, hogy hozott a gyereknek szülinapjára echte Bayern München-pólót.
Nikla 30 kilométerre van a Balaton-parttól. A Berzsenyi-emlékházat akartuk útba ejteni, amely a netes források szerint nyitva van, a valóságban azonban nincs, építőmunkások dolgoznak a novemberi átadóra. Fülöpné Kesztyűs Ágota polgármestertől a bebocsátás mellett arról is érdeklődtünk, mennyire jellemző, hogy külföldiek ingatlant vesznek a községben. Szerinte sok németnek van ingatlana. Örülnek az ingatlanvásárlóknak, mert így legalább nem pusztulnak az elöregedő község házai.
A községben egyébként az egyetlen nyitva talált vendéglátóipari egység az Il Vagabondo étterem, de az olasz név ellenére németek a tulajok. Nem messze, két házon is német „eladó” feliratot látunk. Az egyik egy emeletes, többgenerációs építmény, a másik igazi gyöngyszem, helyi védelem alatt álló, szépen rendbe hozott épület: Habsburg-sárga vakolat, hatalmas kert. Szóba elegyedünk a szembe szomszéddal, aki elmondja, hogy a német tulajdonosnak máshogy alakult az élete, megválna a háztól, amelynek az előnye az, hogy rendbe van hozva, a hátránya, hogy az ember a kert rabszolgája lesz, olyan sokat kell füvet nyírni. Éppen ezt a házat fotózzuk, és folytatnánk az utat, amikor utánunk szalad valaki, hogy a sárga ház melletti is eladó, az is németé, kisebb a kertje, hátha az jobban tetszik.
Nyugi
A közeli Marcaliban nagy német elektronikai cég működik, de a munkatársak jellemzően bérelt ingatlanokban laknak. A közeli Kelevízen viszont alkalmi vételként hirdetnek „német tulajdonostól” 150 négyzetméteres, ötszobás házat 30 millióért.
Kicsit nyugatabbra Somogysimonyi arról nevezetes, hogy lakóinak a 80 százaléka német. Kum Ilona polgármesternek sikerült megtartani a posztját, bár a nulla iparűzési adó miatt ez vonzó volt néhány pesti embernek is, akik cégeket jelentettek be lakatlan ingatlanokba, és egyikük nyomulni kezdett a polgármesteri posztra is. (Erről szóló cikkünket – Németek választhatnak…, magyarnarancs.hu, 2024. június 4. – lefordították németre, ennek hatására a helyi németek elmentek szavazni, így nem sikerült a hatalomátvétel.) A polgármester asszony egyébiránt 1992 óta ingatlanos, számos környékbeli ingatlant közvetített. Mutatjuk neki eddigi képeinket. „Jaj, ezt a házat ismerem. Elég szomorú a története. A német tulaj elkezdte felújíttatni, aztán kirabolták. Elvitték a betárolt szerelvényeket, kádat, anyagokat, amit értek. Nyilván nem gondolta, hogy ilyen előfordulhat errefelé.”
Körbesétáljuk a falut, nincs két kilométer. Kum Ilona minden háznak ismeri a lakóit, a történetüket. Az alvégen az egyik kertben kissé már kifakult bajor zászló leng, a féltető alatt BMW áll, a kerítésen német nyelvű „ne parkolj a bejárat elé” tábla. Nem messze a hatalomátvételre készült pestiek egyik háza, már árulják, 26 millióért. Az egykori iskola a magánosítás után visszakerült önkormányzati tulajdonba, német a bérlő, nagyon rendes ember. A kocsma és a vegyesbolt akkor zárt be, amikor megnyitottak a közeli települések szupermarketjei. A templom mellett német házaspár jön szembe autóval. Megállnak, mosolyogva mesélik, hogy nincs villany, most nem tudnak főzni, elmennek inkább a városba ebédelni. Csodálkozunk ezen a derűs nyugalmon és irigyeljük őket.
Végignézzük a szépen rendbe tett házakat. Az egyik homlokzatán 1910-es dátum. Kutyás hölgy jön, németül köszön, de mint mondja, már tanul kicsit magyarul. Itt csend van és béke, mondja, ezért tölt itt sok időt.
Zalakaros innen pár kilométer, Hévíz sincs messze, sokan szeretik a termálfürdőt, és a Balaton-part is negyed óra alatt elérhető.
Helycsere
A balatoni ingatlanpiac abból a szempontból speciális, hogy Budapest után talán itt a legmagasabb a spekulatív ingatlanvásárlások száma, legalábbis az MNB májusi lakáspiaci jelentése szerint a „befektetési célú vásárlások aránya a Balaton üdülőkörzet partközeli településein 15 százalékot tett ki, elsősorban a céges vásárlások 10 százalékos aránya révén, a Balaton üdülőkörzet további településein pedig 27 százalékot, elsősorban a külföldi vásárlók 19 százalékos aránya révén”.
Azt azonban egyetlen megkérdezett ingatlanos sem tapasztalta, hogy „felvásárolják a külföldiek a Balatont”.
Keszthely és Hévíz környékén kicsit más a helyzet. A Lido Home keszthelyi irodája szerint náluk magasabb a külföldi vevők aránya, különösen a 20 millió forint körüli házakat veszik a zalai falvakban. Egyértelműen a kevésbé jómódú németek vesznek errefelé ingatlant. Az ideköltözés okaként a közbiztonságot említik. Általában a nyugdíjas korosztály vásárol, és addig maradnak, amíg ápolásra nem szorulnak. Akkor visszamennek (bár egy balatonföldvári idősotthonnak több német lakója is van). Volt kanadai és ausztrál ügyfelük is, ugyanilyen paraméterekkel. Az eladók 10–20 százaléka viszont orosz: ők a feltételeknek meg nem felelés miatt nem tudják meghosszabbíttatni a tartózkodási engedélyüket.
A hévízi Exclusive Ingatlaniroda szerint 20 százaléknál, de talán 30-nál is magasabb a külföldiek aránya. Elsősorban uniós vevők jönnek, főleg németek. Ennek okát a nyugati határ közelségében látják. Ők is az alacsonyabb árú ingatlanokat keresik, igaz, a mostani alacsonyabb a pár évvel korábbi magasabb árnak felel meg.
A Best Invest Ingatlaniroda tulajdonosa szerint 10–15 százalék a külföldi vásárlók aránya, de eléggé leapadt a piac. A magyarok inkább nézelődnek, aki vásárolni akar és tud, az főleg külföldi, így torzulhatott el az arány. Tehát nem arról van szó, hogy több külföldi akarna itt ingatlant venni, hanem inkább arról, hogy kevesebb magyar. Régebben volt egy iparág a külföldi vevők kiszolgálására, de a német nyugdíjasok feltalálják magukat, Facebook-csoportokban adják tovább az infókat, hogy melyik bevásárlóközpontban olcsóbb a krumpli; korrekt takarítónőt, precíz vízvezeték-szerelő szakit is így választanak. „Errefelé mindenki, aki turistákkal kapcsolatba kerül, beszél németül, de egyesek angolul és oroszul is, ügyvédek, könyvelők. Az orosz és ukrán hullám teljesen lecsengett, már nem vásárolnak, csak eladnának. Régebben egy moszkvai garzonlakás árából vehettek itt egy 300 négyzetméteres apartmanházat, de nem tudnak olyan gyakran jönni, nem engedik ki őket, inkább szabadulnának az ingatlantól. Egy orosz közösség maradt, itt járnak a gyerekeik iskolába, ők nem adják el az ingatlanjaikat, esetleg kisebbre cserélik” – mondja az iroda vezetője.
A Hévíz–Keszthely vonaltól keletre, Vonyarcvashegyen teszünk egy kis körutat a hegyi utcákon. Már az első kanyarnál van eladó telek, a fizetőképes vásárlóréteg kedvéért kétnyelvű felirattal. Ugyanott útszéli vendéglátóipari egység 136 millióért eladó. Fentebb a hegyen letisztult dizájnos, minőségi ingatlanokból sincs hiány a több száz millió forintos kategóriában.
Olykor borulhat
A szomszéd faluban, Balatongyörökön a hegyen sok német telepedett meg. Első nekifutásra olyan ingatlant találtunk egy zsákutca végén, ahol a sorompón „Zutritt verboten” felirat fogadott. Nem szándékoztunk belépni persze, de megcsodáltuk a hatalmas haciendát; a többhektáros rét túlsó végén többszintes épület a fekete-erdei dokik lakhelyének stílusában. A kilátás pazar, látni lehet a tó egész nyugati medencéjét. Nem eladó ugyan, de valamikor ez is a piacon volt. Egészen más stílus, mint a kicsit lejjebbi luxuslakópark, ahol szintén több az eladó lakás.
Szépkilátónál, ahonnan az összes tanúhegyet látni és laposnak látszik a fonyódi partszakasz, a büfében találkozunk egy német házaspárral. Lángost rendelnek magyarul, kettőt helybeli fogyasztásra, és még négyet, amit felvisznek a hegyre, a nyaralóba a családnak. Mindennap megteszik az utat, mert kell egy kis mozgás. Húsz éve élnek itt májustól szeptember közepéig. Akkor is csak azért mennek el, mert a kedvenc helyeik télire bezárnak. Egyébként szájhagyomány útján több müncheni szomszédjuk is vett ingatlant a tóparton, Fonyódon és Zamárdiban; időnként meglátogatják egymást. Erre narancsitallal koccintunk.
Füred felé sűrűsödik a beépítés, ottani ingatlanosok szerint az utóbbi években a Balatonnál nagyon sok, talán túl sok projekt valósul meg, aminek ingatlanosként örülni kéne, hiszen akkor lesz mit eladni. Mégsem felhőtlen az öröm, a tapasztalataik szerint a társasházakban például sok a konfliktus a nyaralók és az állandó lakosok között. Egy olyan házban például, ahol többségben vannak az ingatlant nyaralónak használók, a lakógyűlés megszavazta, hogy télen ne legyen világítás a kertben, ne működjön a szauna, mert az nagy költséget ró a házra.
Manapság nagyon pörög a piac, de mint Sármellék példája mutatja, bármikor történhet olyan, ami egy pillanat alatt borítja a kialakult viszonyokat.
Ott elég volt annyi, hogy a Ryanair már nem landol a reptéren. Addig angolok és németek jöttek, utána egy ukrán cég üzemeltetett járatokat, és jöttek az ukránok, az oroszok. Teljesen megváltozott a piac – és ilyesmi bármelyik pillanatban bekövetkezhet újra.
