Már csak néhány tíz év?
Az elmúlt időszakban egészen vészjósló vélemények is megjelentek arról, hogy amennyiben továbbra is a jelenlegi tempóban zsákmányolják ki a Balatont, akkor maximum már csak évtizedekben mérhetjük a mostanihoz közelítő állapotát. Pomogyi Piroska hidrobiológus ezzel kapcsolatban lapunknak úgy nyilatkozott, azért ennél optimistább. „Nem azért, amit tapasztalok, mert az valóban aggodalomra ad okot. Azért vagyok »titokban« és óvatosan optimista, mert abban bízom, hogy a Balaton mellett élő és nyaraló ember eljut odáig gondolkodásban, hogy ha ilyen tempóban zsákmányolja ki a tavat, akkor azzal tönkre is teszi, és akkor tényleg csak tíz években mérhető, amíg még ilyen jó állapotú Balatonunk marad” - mondta a szakember. Hozzátette, ha továbbra is a beton tör előre, marad a jelenlegi építkezési bumm, akkor hosszú-, sőt már középtávon is mindegy, hogy lesz-e balatoni nád, lesz-e balatoni hal. Ha a mostani kis vízszintingadozású, már-már feszített víztükrű medence marad a Balaton, esetleg valahonnan fel is töltjük, akkor a fürdővízminőség egy darabig garantált, de akkor meg nem lesz jó a horgászoknak. „Ha jó lesz a horgászoknak, akkor marad a nád is, mert a nád búvó- és ívóhely is, tehát hal sincs nád nélkül. Valahogy az egészséges kompromisszumot kéne megtalálni, ami azért sem könnyű, mert ha egyszer az ember beleavatkozott a természet folyamataiba, azt már rendkívül nehéz korrigálni” – hívta fel a figyelmet egy fontos szempontra Pomogyi Piroska.
Nagy a baj
Az első nagy emberi beavatkozás a vízszintszabályozás volt, a siófoki zsilip és a Sió-csatorna megépítésével. „1863 előtt a déli part előtt sokkal kevesebb volt a nádas, itt főképp a vízszintsüllyesztés és a partvédőműépítés következtében telepedett meg, terjedt el a nád” – emlékeztetett a hidrobiológus. A Balaton mai állapota mesterséges képződmény, 150 éve még teljesen más volt. 1863-tól a Balaton egy ember által szabályozott tó. Akkor egy több ezer éves tóba „nyúlt bele” az ember. Először a vasút miatt volt szükség a parti területekre, a vasút megvédése érdekében süllyesztették le egy méterrel a tó vízszintjét. Elkezdődött az intenzív mezőgazdaság, egyre több tápanyagterhelés érte a tavat, közben a partvédőmű-építések következtében feliszapolódási és szemétzugok alakultak ki, a déli parton így néhány évtized alatt elterjedt a kis-balatonira hasonlító lápi vegetáció. A természet így reagált az emberi beavatkozásokra. A biológusok már akkor kiabáltak, kongatták a vészharangot, de persze akkor se hallgatott senki rájuk.
De mekkora a baj ma? Pomogyi Piroska szerint minden korábbinál nagyobb, „habár algavirágzás, vízminőségromlás a nyolcvanas években is volt, de megoldottuk, többek között nagyban csökkentve a tápanyagterhelést, erre mostanában lassan újrakezdjük az egészet. Az utóbbi 5-10 évben új tápanyagterhelő forrás, hogy a vízben takarmányozzuk a halakat; a horgászok beviszik az etetőanyagot a víz közepére.”
Két nagy különbség van azonban a nyolcvanas évekhez képest: soha nem volt akkora mértékű nádas- és partpusztítás, mint manapság, valamint a vízszintszabályozás is drasztikusabb minden korábbinál.
„A nád fő ellensége ma az ember. Ötévente felmérjük a nád állapotát, mennyiségét, a soha nem tapasztalt romló tendencia riasztó. Egyszerű volna pedig felismerni: a jó vízminőség nagyon fontos a turizmus szempontjából, a nádnak pedig komoly szerepe van a vízminőség megóvásában. Pufferzóna az egyre fokozódó partmenti terhelés és a nyílt víz között. Ahogy megváltoztak, nőttek az emberi igények, úgy kapott egyre nagyobb terhelést a Balaton. El kéne gondolkodni rajta, muszáj-e mindenkinek »örök panorámát« biztosítani? Továbbá ha újabb és újabb épületsorokat húzunk fel egymás elé, a partot feltöltve, akkor kis túlzással egyszer majd csak összeér a déli part az északival és akkor majd fényképekről nézegetjük, hogy milyen csodálatos tó volt a Balatonunk?” - tette fel a kérdést Pomogyi Piroska. Szintén probléma, hogy rengeteg a saját, illegálisan feltöltött, magán Balaton-part és stég a telkek előtt, sok helyütt a nádasba vágva, a luxusapartmanházak úgy épülnek egyre-másra, mintha ez nem jelentene terhelést a tónak, az infrastruktúrának. Figyelmeztető jel volt a 2019-es algavirágzás.
A Balaton mindenkié?
Pomogyi Piroska úgy látja, az ember egyre nagyobb teret hódít el a Balatontól, a Kádár-rendszerben kitalált, rosszul értelmezett szlogen jegyében, miszerint a Balaton mindenkié. „De tízmillió parcellát mégsem alakíthatunk ki a 200 kilométeres partszakaszon, a 600 négyzetkilométernyi tófelületen. Arra, hogy a jognak mennyire nem akarunk, vagy nem tudunk érvényt szerezni, jó példa, hogy a legutóbbi felmérés szerint 1700 illegális feltöltés, stégbejáró, nyiladék épült csak a nádason keresztül. Ugyanakkor jó példák is akadnak, ha kis számban is: közösségi horgászstégek, ahol a stéget kivezetik a nádas elé. Miért nem lehet ezt megcsinálni mindenütt? Mert akkor nem csak az »enyém« a Balaton, hanem a közösségé? De hiszen a Balaton nem az egyéneké, hanem éppen a közösségé!" - hangsúlyozta a szakember.
Említett egy rossz példát is: Ábrahámhegyen egy ikerház előtt a terület közepe nádsáv, mindkét szélén van illegális bejáró, egymástól öt méterre. A feldarabolt nád viszont nem nád, két négyzetméter nád nem nádas. Hozzáfűzte, természetesen az sem lehet cél, hogy elnádasodjon a Balaton, egészséges kompromisszumra kellene jutni e téren is. Kiemelte, ha kipusztítjuk a nádat annak érdekében, hogy minél jobban terjeszkedhessünk a Balaton partján, azzal veszélyeztetjük a Balatont, mert nem lesz, ami megóvja a tó élővilágát, vízminőségét. A törvény védi a nádast, a Balatont; érvényt kellene szerezni a jogszabálynak, és akkor még megóvható, sokáig életben tartható az orság legnagyobb tava. Pomogyi Piroska elmondta még, a tó keleti medencéje számára már ma is tájidegen: sűrűn állnak a parton a nagy házak, a fák csak a ház derekáig érnek, holott a régi partközeli villák mindenhol a fák árnyékában voltak.
Nád nélkül nincs Balaton
A magasan tartott vízszint sem tesz jót a nádnak. „A nádasokra negatívan hat az, hogy megemeltük a Balaton szabályozási szintjét (vagyis több vizet tartunk a tóban, ritkábbak a vízeresztések a siófoki zsilipen), azzal a jelszóval, hogy felkészülünk a klímaváltozásra” –mondta a szakértő. Mivel csak szűk tartományban engedik mozogni a Balaton vízszintjét, ez már majdnem olyan, mintha a tó egy feszített víztükrű medence volna. A nád ellenben azt szereti, ha nagyobb a „vízjáték”, vagyis a vízszintingadozás; így jutna levegőhöz, ez kéne a friss hajtások képződéséhez is. Ez, vagyis a nagyobb ingadozás volna a természetes ritmus, de az ember itt is beavatkozott. Pomogyi Piroska úgy fogalmazott: nem a nád megóvása az elsődleges szempont; előbbre való a fürdőzők pillanatnyi érdeke, a horgászoké, no meg a mind nagyobb merülésű vitorláshajóké.
Móring József Attila, a nyugat-balatoni térség kormánypárti országgyűlési képviselője nemrég azt írta Facebook-oldalán: „Ellopják a Balatont. A tettesek is meg vannak, ők pedig a nádak. A Balaton nyugati medencéjében számos helyen oly mértékben foglal el az élővíztől helyet a gondozatlan nád, hogy már több négyzetméteres szárazulatok keletkeztek, ahol fák is nőnek.” Megkérdeztük Pomogyi Piroskát, mi erről a véleménye. A hidrobiológus úgy válaszolt: „A törvényt bármikor módosíthatják a képviselők. Egyelőre viszont az a 2018-as törvény van érvényben, márpedig az még védi a nádasokat.”
Nád és Balaton együtt járnak, senki se gondolja, hogy létezhet a Balaton nád nélkül, legfeljebb fordítva
– jegyezte meg a szakember.
Javaslat a kormánynak
A Balaton sekély tó, nagy vízfelülettel. A nádasöv egy növénytársulás, rengeteg élőlénnyel, ez az élőhelyegyüttes önálló ökoszisztéma is lehet. A Balaton nádasállománya 11-12 négyzetkilométer. A legérintetlenebb és legerősebb nádasok a tó nyugati felén találhatók, például Balatonberény, Keszthely vagy Szigliget környékén.
Egy minapi tihanyi szakmai konferencia állásfoglalása szerint „a Balaton sérülékenységét tovább fokozza a parti zónának az utóbbi évtizedben felgyorsult beépítése és a parti növényzet átalakítása, különösen a nádasok felszabdalása illegális bevágásokkal, bejárókkal. Kormányzati intézkedéseket javaslunk a Balaton érdekében, a balatoni nádasok védelmére, amelyek a nád illegális pusztítását megállítják, a jogszabályok megszegésével több év alatt létrejött rossz helyzetet felszámolják, az állami tulajdonban lévő tómederbe illegálisan beépített bevágásokat, betöltéseket megszüntetik, és a nádasokon ejtett súlyos sérüléseket begyógyítják. A nádasok minőségének jót tenne a nagyobb vízszintingadozás és a nádaratás újjászervezése is. Mindezekhez jelentős jogi, hatósági lépések, pénzügyi és humán erőforrások szükségesek. A tihanyi tanácskozáson jelenlévők együttes tudása olyan szakmai bázist jelent, amire ezt a munkát biztonsággal lehet alapozni.” Az Őszintén a Balatonról című tudományos tanácsülés előadói – a természettudományok képviselői, vízügyi, műszaki szakemberek, társadalomkutatók – szerint a természetes növényzet további fenntartása az egész ökoszisztémának előnyös.
