Siófok, Petőfi sétány: bódéváros, bazári giccs a Balaton partján

Kis-Magyarország

Száz évvel ezelőtt Siófok kikötőjétől keletre gyönyörű, elegáns villasor álllt. Igazi Füred. Ezt láthatták a korzón sétálók és a hajóval Balatonfüredről érkezők. A strandfürdő kerítésén át a villákból kilátás nyílt a tóra, a fövenyről a villákra. A hetvenes években a gebinesek már kis ideiglenes pavilonokat építgettek tanácsi engedéllyel. Sült a hal, a lángos, később a gofri, a hamburger. Telt-múlt az idő. Ami most van a Petőfi sétányon, minden, csak nem elegáns, nem szép. A giccs, a vállalkozói mohóság és a hatósági tehetetlenség eredménye: az ország talán legnagyobb giccs- és gagyiparádéja. Végigsétáltuk.

A sétány keleti felén indulunk, januári szemerkélő esőben. A kamerákkal szigorúan ellenőrzött terület első objektuma egy jó három méteres narancssárga műanyag pálmafa. Elvileg mint szem előtt lévő reklámelem településképileg engedélyeztetni kellett. Hát ízlések és pofonok…

Ami azt illeti, pofonokból több van a sétányon, mert ez a hely Siófok hírhedt szórakozónegyede, ahol a szezonban tömény rendfenntartói jelenlét kell ahhoz, hogy az indulatok el ne szabaduljanak.

 
Fotó: A szerző felvétele

Most azonban tél van, nincs nyári esti langy varázslat, nem villóznak a fények, nem árad a zene, pihen a Plázs. Minden bedeszkázva, illetve OSB-lemezezve, redőnyök lehúzva, mint egy harmadik világbeli ország matrózkocsmái hurrikán előtt. Amilyen drága nyáron a sétány, olyan igénytelen és sivár most a kép. Műanyag hullámlemezek, nejlonponyvák, rozsdás napernyőtartók, konyhák ócska szellőzőkéményei szem előtt. Korrodált vaslemez térelválasztók. Enyészet. Építész szemnek olyan disszonáns ez, mint gitárosnak a húrszakadás.

 
Fotó: A szerző felvétele

Molnár Árpád építésszel, Tolna megye és Balatonfenyves jelenlegi, Siófok korábbi főépítészével, Siófok és Balatonszabadi egykori polgármesterével járjuk végig a sétányt. Azt kérdezzük, szabályos-e, amit látunk.

Molnár Árpád: Néhány esetben biztosan nem. OSB-lemezt homlokzatképzésre például nem lehet használni, még ideiglenesen sem. Itt azért sokat látni. A szellőzőkémények nem lehetnének homlokzaton láthatóak. Hullámlemez nem lehetne előtető. De más a szabály és más annak betartatása. Mi itt, akik végigéltük a rendszerváltás éveit, azt hittük, hogy most jön valami nagy, felszabadító változás, hogy demokratikusabb és átláthatóbb, egyszerűbben követhető rendszer jön, ami az építészetben is meg fog látszani. Nem így történt, és ez nem rajtunk múlott. Megjelentek itt a nagypénzű emberek és gyakorlatilag azt építettek, amit akartak, mindegy, hogy beleillik-e a tájba vagy sem. És ha az első fokú engedélyezésnél szakmai szempontok alapján elbuktak a tervek, valahogy megtalálták a kiskaput.

 
Molnár Árpád
Fotó: A szerző felvétele

magyarnarancs.hu: Ez a partszakasz kicsit távolabb már olyan, mint egy túlzsúfolt lakótelep.

MÁ: Nemrégiben tartottam egy előadást az Év balatoni háza című rendezvény egy konferenciáján, és két képpel kezdtem a vetítést. Az egyik egy 1890-es évekbeli fotó volt, amin Szántódnál teheneket fürdettek a Balatonban, háttérben a tihanyi apátság. A másik képen ugyanez a partszakasz volt a Balaland nevű üdülőkomplexummal. A túlépítés nem veszély, hanem már meg is történt. Egy idő után vonzerejét veszti a tó a zsúfoltság miatt.

Ha végigmegyünk az új fejlesztések utcáin, azt látjuk, hogy elszaporodtak a jellegtelen házak, amelyek bárhol lehetnének, de leginkább mediterrán vidéken.

Az építéshatóságnak a szabályokat kell betartatni, a szabályok pedig olyanok, amilyenek. Mindenesetre amíg siófoki főépítész voltam, a városőröket megkértem, hogy ha építkezést látnak, szóljanak nekünk. A munkatársaimmal kimentünk és megnéztük, hogy szabályosak-e a munkák. Volt olyan, hogy szabálytalanságot láttunk, és szóltunk a tulajnak, hogy ne kelljen határozatot hozni, inkább önként hagyja abba, amit csinál, mert a végén úgyis le kell bontania. Megértette. Balatonfenyvesen azért jó főépítésznek lenni, mert ott kicsik a telkek, a kishivatalnokok építettek nyaralót maguknak anno, tehát eleve behatárolt, hogy mekkora házat lehet most építeni, és valahogy azok is érzik a hely hangulatát, akik modern épületet szeretnének. Ott nem találkoztunk rossz ízlésű tervekkel.

Közben a sétány közepén a Thanhoffer-villánál járunk.

magyarnarancs.hu: Nemrégiben szóba került, hogy egy befektető megvenné. Az épületet nézve elismerően nyilatkozott, hogy keveset kéne költeni rá, szépen rendben van tartva. Aztán megfordult, meglátta az egyik ottani műintézményt és környezetét, valamelyik tetőn egy ugrásra kész piros műanyag alakkal, mire kijelentette: „Na, ezért nem venném meg. Ez maga az esztétikai környezetszennyezés.”

MÁ: Még siófoki főépítész voltam, amikor 2016-ban kiírtak egy tervpályázatot a sétány rendbetételére. Látták talán, hogy ez így hosszú távon nem fenntartható. Érkeztek is pályázatok, kifizették a díjakat, a pályaműveket kiállították a városházán a Balaton-teremben, és a megvalósítás irányába már nem történtek lépések.

 
Fotó: A szerző felvétele

magyarnarancs.hu: Azt az egyik pályázó, az Ybl-díjas Ripszám János is említette, hogy ami most van, az nem európai színvonal. A sétány környékének építészeti rendezése azonban már a nyolcvanas években felmerült. Akkor a VITUKI készített rendezési tervet, és ha az megvalósult volna, ma sokkal jobb lenne a helyzet. A sétány nyugati oldalára tervezték a csupa üveg városi uszodát, rá lehetett volna látni a Balatonra a medencéből, és télire szabadvízi szaunákat terveztek. A mai butikdzsumbuj helyett a tóra merőleges hosszabb pavilonokat képzeltek el úgy, hogy a sétányról mindig rá lehessen látni a vízre, ne legyen ennyire zárt terület.

MÁ: Abból a városrendezési tervből megvalósult néhány elem, ez sajnos nem.

Sétánk végén, mintha a túlépítésről és a gagyiról elhangzottakat illusztrálná, kis telken, mini előkertben lakókocsiból (!) árulják a luxuslakásokat. Echte Üvegtigris feeling.

 
Fotó: A szerző felvétele

Másnap egy neve elhallgatását kérő volt rendőrrel járjuk végig ugyanezt az útvonalat, biztonsági aggályainkat soroljuk. Hogy szűk a sétány, hogy sok az akadály.

„Hát igen, ez szakmai szemmel rémálom. Talán érdemes lenne megfontolni, hogy létszámkorlátot vezessen be a rendőrség, vagy meg kéne nyitni az egészet a strand felé. Mert itt rengeteg a botlató tereptárgy. Útkijelölő karók, reklámtáblák, villanyszekrények a járdán. A teraszok szűkítik az útszakaszt. Mintha csőben vonulna a közönség. Az ég ne adja, hogy olyan esemény legyen, amitől hirtelen menekülnie kellene a tömegnek. Mondjuk tűz ütne ki, vagy ilyesmi. Mert az emberek egymást taposnák le. Innen nincs menekülés se jobbra, se balra, csak előre vagy hátra, de ott meg ugyanolyan tömeg van. Szerencse, hogy eddig nem történt ilyen baj. Csak szerencse” - mondta a szakember.

 
Fotó: A szerző felvétele

Beszéltünk turisztikai szakemberrel is, aki szerint a Petőfi sétány esztétikai problémái hosszú távon azért károsak, mert a frekventált területre nem olyan igényes közönséget vonzanak, akiket a városlakók látni szeretnének. Pedig a terület a város történelmi magjához tartozik, jobb sorsra lenne érdemes. Ha elhanyagoltan is (ott, ahol a települési kötelezés se jár), még vannak századelős villák, amiket meg kéne őrizni. Az a fajta tömegturizmus, ami a sétányon most van, nem fenntartható.

A város egyébként próbálja szabályozni az állapotokat. Hajnali kötelező zárórát írtak elő a vendéglátóhelyeknek, tilos az utcai alkoholfogyasztás, a vendéglátóipari egységekben sztriptíztáncosnők nem lehetnek közterületről láthatók. A településképi szabályozásnak nem megfelelő építményeikkel, kihelyezett tereptárgyaikkal esztétikai környezetszennyező vendéglátósok ellen azonban nehezebb fellépni.

Siófok főépítészét, Kadlicskó Krisztiánt is megkérdeztük. Jeleztük neki az áldatlan állapotokat. Azt a választ kaptuk, hogy természetesen igyekeznek betartatni a településképi szabályokat. A korábbi rendezési tervekről és a látványtervpályázattal kapcsolatban elmondta továbbá, hogy a sétányon csak néhány épület áll ideiglenes engedéllyel, vagyis bontatható el kártalanítás nélkül, a többivel nagyobb kiadás lenne.

 
Fotó: A szerző felvétele

Bő egy hónap múlva kitavaszodik, lekerülnek az ivókról az OSB-lapok, felhúzzák a redőnyöket, lemossák a nejlon ponyvákat, felkapcsolják a fényeket, indul a zene, és az igénytelen építmények kevésbé lesznek feltűnőek. Ahogy negyedszer sétálunk végig, ismerőssel találkozunk. Nem vendéglátós, csak lokálpatrióta. Elmondjuk, mi járatban.

„Ez így szomorú. Nézze, ez olyan, mint a lemming-járás. Jönnek nyáron, tarolnak, aztán elmennek, ezt meg itt hagyják nekünk – mondja az idényvendéglátósokra utalva. – Ők három hónapig csinálják, jó esetben négyig, de itt szeptember elsején már embert alig lehetett látni. Mi meg nyolc-kilenc hónapig nézegetjük ezt a bazári giccset, ezt a bódévárost.”

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Klippremier családdrámával

  • narancs.hu

A Sorbonne Sexual utoljára 2021-ben jelentkezett új anyaggal: a Húszas évek című lemezzel. Most itt a régi/új dal és a videoklip is.