Sztrájk a makói gumigyárban: összegyűlni tilos!

Kis-Magyarország

Kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak a Contitech makói üzemében a munkások. Mivel gyülekezni nem volt szabad,  ezért aki beszüntette a munkát – a műszakban dolgozók fele –, hátrébb lépett a gépétől erre az időre.

 

A mintegy 1500 embernek munkát adó makói gumigyárban, a Contitech Fluid Automotive Hungária Kft.-nél azért szervezett tiltakozást a Makói Gumiipari Szakszervezet (MGSZ), mert tavaly nyáron a vállalat egyoldalúan felmondta a kollektív szerződést. Ez azzal járt, hogy a túlmunka feltételei változtak. A dolgozók szeretnék visszakapni korábbi juttatásaikat, a munkakörülmények javítását kérik. A  régóta ott dolgozók az esetleges elbocsátásukkor járó tisztességes végkielégítésüket érzik veszélyben. 

A Continental csoporthoz tartozó autóipari beszállító meglehetősen zárt munkahely, de azért a közösségi oldalon is lehetett olvasni a fejleményekről. Egy alkalommal az üzem dolgozói várták a cég HR-esét, de ő lemondta a találkozót. Szerettek volna vele tárgyalni a kollektív szerződés felmondása után megígért 3 százalékos béremelésről, amelyről a Facebookon azt írták, nevetséges mértékű, és „ez volt az utolsó csepp a pohárban”.

A Narancs.hu érdeklődésére a Continental országos vállalati kommunikációs vezetője, Hornyacsek Zoltán azt közölte, 2020 júliusa óta egyeztetnek a kollektív szerződés „megújításáról”, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetével, a Contitech Dolgozók Független Szakszervezetével és a Makói Gumiipari Szakszervezettel. A múlt év végén az MGSZ visszalépett a tárgyalásoktól, és sztrájkbizottságot alakított. A kft.

„mint munkáltató elkötelezett amellett, hogy megállapodjon egy új, versenyképes kollektív szerződésről.

Továbbra is arra törekszünk, hogy mukatársainkkal együtt tudjuk makói telephelyünk versenyképességét javítani, és ezzel a gyár hosszú távú jövőjét biztosítani. A sztrájkbizottság követeléseivel kapcsolatban jelenleg is folynak az egyeztetések” – közölte a kommunikációs vezető. Azt is írta, tiszteletben tartják a sztrájkolók jogát.

Ez először azért nem ment egyszerűen, mert – mint az MGSZ által közzé tett dokumentumból kiderül – a munkáltató nem engedélyezte, hogy a sztrájkolók az üzemben összegyűljenek, sőt, azt sem akarta, hogy akik beszüntetik a munkát a meghirdetett időben, szerda dél és 14 óra között, az üzem területén maradjanak. Ám kívül a koronavírus-járvány miatti korlátozások értelmében nem gyűlhettek össze a munkások. Végül olyan megoldás született, hogy akik erre az időre beszüntették a munkát – információink szerint a 4-500 főből álló műszaknak mintegy a fele –,

az hátrébb lépett a géptől, úgy helyezkedett el, hogy ne akadályozza azokat, akik tovább dolgoztak.

A Contitech makói gyára madártávlatból

 
A Contitech makói gyára madártávlatból
Fotó: continental.hu

A makói üzemre rossz idők járnak, nem csak a koronavírus-járvány és az autóipar átalakulása miatt. A kft. tavalyig tíz év alatt 3.8 milliárd forintot fizetett be iparűzési adóként a városi önkormányzat költségvetésébe. 2019-ben azonban jelezte, hogy a piaci fejlemények nyomán 2020-ban várhatóan kevesebbet fog adózni. Az önkormányzat viszont módosította az építményadó-rendeletét, úgy, hogy az a nagyobb cégeket sújtotta jobban. A módosítást bíróságon támadták meg az érintettek – a hírek szerint a Contitech is – és a Kúria megsemmisítette az egyes cégeket hátrányosan érintő helyi jogszabályt.

A közösségi oldalon megjelent olyan vélemény, miszerint a Contitech eladásra készíti fel, „kistafírozza” a makói gyárat, ezt valószínűsíti a kollektív szerződés felmondása.  

Lapunk kérdésére, mi a vállalat véleménye erről, Hornyacsek Zoltán ezt írta: „Kérjük a megértésüket, hogy a vállalati politikánknak megfelelően nem kommentálunk semmilyen szóbeszédet vagy spekulációt. Azt biztosan állíthatjuk, hogy hosszú távú célunk fenntartani vezető pozíciónkat azokban az iparágakban, ahol tevékenykedünk, éppen ezért folyamatosan a stratégiánkat helyezzük a középpontba, a kapacitásainkat pedig a várható kereslethez igazítjuk.”

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.