Nyilván nem minden megoldás fogadható el. A minap jelentkezett ugyanis valaki, aki azzal a tervvel állt elő, hogy megvenné a fürdőt úgy, ahogy van egy forintért, aztán lebontaná és apartmanházat építene a helyére. Siófok ragaszkodik a fürdőhöz, ha már annyi bonyodalommal, olyan nagy költséggel épült meg és tartották fenn.
2006 júliusában Balázs Árpád akkori fideszes polgármester úgy nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak, hogy „mindennél beszédesebb most, amikor a helyhatósági választások közeledtével lehet majd ilyen, meg olyan értékelést is olvasni arról, hogy sikeres volt-e, vagy sem az elmúlt négy év. (…) Kinyitott a Galérius fürdő. Siófok most már nemcsak az első számú nyári üdülőhely, hanem téli-nyári termálfürdőhely is az ország turisztikai térképén. Elmondható tehát, hogy jó úton járunk.” A helyhatósági választásokat Balázs akkor megnyerte, eredményei közt többek között a közfürdőt is felemlegetve. Utódja, a 2014-ben megválasztott Lengyel Róbert idején derült ki azonban, hogy az addig is nagy karbantartási/felújítási költséggel üzemeltetett fürdő kivitelezésével komoly gondok vannak.
Siófok önkormányzata és Kósz Ágota, az önkormányzati fenntartó cég, a Balaton-Parti Kft. ügyvezetője már dolgozik a megoldáson, hogy a Galerius fürdő legjobb esetben jövő ősszel már üzemelhessen. Egy egész iratszekrény tele van a dokumentációval. A pénz azonban még nincs meg teljes egészében. Van ugyan 900 millió forint, amit pályázaton nyertek, de emellé még nagyjából ennyi kéne. Ennek egy részét talán finanszírozza az önkormányzat, de a büdzsé nem feneketlen, ezért külső finanszírozókat is keresnek. Tetézi a bajt, hogy köztulajdonról lévén szó, közbeszerzést kell kiírni, a pályáztatás pedig időigényes. Nyitás legjobb esetben is egy év múlva lehet, ha összejön a pénz. A fürdő egyébként arról Galerius késő-római császárról kapta a nevét, aki állítólag a mai Sió-csatorna elődjét építtette meg a Balaton vízszintjének szabályozására.
Kint állunk az októberi verőfényben a fürdő előtt, a Google által félrevezetett turisták ténferegnek az üres parkolóban. Mert az internet azt mondja, hogy a fürdő 0-24-ben nyitva van. Pedig nem. Debrecenből jöttek, a közelben van nyaralójuk, azt hitték, ázhatnak egyet. Néhány közeli szálloda wellness részlegét ajánljuk. Elmennek.
Víz volt, víz nem volt
Az addig jól működő fürdőt – ahol egykor tógapartikat és szépségversenyeket rendeztek, valamint a siófoki gyerekek úszásoktatásának helyszíne volt – 2021 nyarán be kellett zárni. Konkrétan azért, mert a fürdőzők fejére szakadt a plafon.
Különleges engedéllyel bebocsátást kapunk. A létesítmény gondnoka, Víg László tizennégy éve dolgozik ott, mutatja az állapotokat. Belépünk az uszodatérbe. Első látásra csak az a furcsa, hogy nincsen víz a medencékben, de jobban körülnézve a szép római jellegűnek szánt design épület barbár kivitelezésével szembesülünk. Beázás beázás hátán, szó szerint. A mennyezet elemei megbomolva, pereg alóluk a párazáró fólia. A kivitelezési tervekben állítólag nem volt részletezve a rétegrend és talán a fellelhető legolcsóbb fóliát fektették fel, ráadásul rossz sorrendben. Párát ereszt át, ahol zárnia kellene, és párát zár ott, ahol átengednie kellene. Következésképpen a szigetelés rohad. A garancia lejárt, az eredeti kivitelezőt már nem lehet javításra kötelezni. Jó sok közpénz ment el a kontármunkára, és jó sok közpénzből kell most javítani.
Ha a covidos idők zárva tartásai alatt helyrehozták volna a tetőt, az sem oldotta volna meg a fő problémát. Mivel az üzemeltető cég akkori igazgatója úgy döntött, hogy engedjék le a vizet a medencékből, a temperáló fűtést pedig a magas energiaárak miatt hanyagolták, a természet rendje szerint a beltéri ragasztóval rakott kerámiaburkolaton felfagyások keletkeztek. Helyenként ropognak a talpunk alatt a padlólapok. Lenézünk, és a pára-nem-záró tetőfólia apró szürke darabjait látjuk magunk előtt.
Éppen megdicsérjük, hogy milyen formásak és stílusosak a hosszú, íves terrakotta színű pihenőpadok, de ezt a szakember kicsit másként látja. „Nem a dizájnnal van baj, hanem az anyaggal. Ez műkő, vagyis színezett, csiszolt beton. Betonvas merevítés van benne. A beton önmagában nem vízzáró. Ahogy nedves fürdőruhában, a medencéből kiszállva ráültek a vendégek, beleszivárgott a víz, elkezdett korrodálni a szerkezet.”
Lementünk savazni
Mondhatni, ez is tervezési hiba. Persze a nagyon reaktív termálvíz is megtette a maga hatását. A beltéri csúszdához vezető teljesen felújított csigalépcsőt egy év után elkezdte enni a rozsda. És ez még csak a felszín.
A gépház ajtaja előtt gázálarc lóg a falon. Beljebb könyékig érő gumikesztyűk és teljes vegyvédelmi felszerelések. Az uszodatechnika nem játék. Ami fent a medencetérben homorú, az itt lent domború. A medencék falai mellett járunk, a megszokottól eltérő oldalon, alulról.
„Az a baj, hogy eleve alul lett tervezve a légtechnika, nem volt megfelelő a szellőzés. Nézze, itt komoly vegyszerekkel dolgozunk, hipó és kénsav kell a vizek kezeléséhez és UV-s csírátlanítóból is kettő. De maradjunk a vegyszereknél. Ha ez a két anyag valami havária miatt összekeveredik, akkor mérges gáz szabadul fel, és az senkinek nem jó.”
Nézzük az enyészet nyomait. A medencék fala több helyen átázott, a szivattyúbakok rozsdásak, a leeresztőcsövek szigetelése mállik, helyenként menzai majonézes műanyagvödröket akasztottak az egykori csöpögések alá.
Elvileg rozsdamentes elosztószekrény-lemezt esz a rozsda. Alumínium létrán, ami elvileg nem korrodál, vastag oxidréteg. Nem akartunk hinni a szemünknek, elő kellett venni a tizedikes kémiát, hogy lássuk, tényleg van, ami a hétköznapi életben alig fordul elő. De azért, hogy ez így bekövetkezzen, elég nagy környezeti terhelés lehetett itt az alvilágban.
Száz szivattyú működik odalent, darabja mintegy egymillió forint. Szinte mindegyik kuka. „De ha kicserélik, az újak, a mostaniak már lényegesen energiatakarékosabbak” – mondja Víg László.
Felmegyünk még az egykori büfébe, aminek nyitott teraszán kéthetente kell permetezni a téglapadozatot, különben erdőnyi lenne a gaz. A büfé egyik oszlopáról levált a kerámiaburkolat, az ártáblán még 450 az estresso, 2 cent pálinka 550, és Ikon merlot, Konyári rozé, Göncöl furmint van a borlapon.
A büfé melletti pihenőszobába húzódtak, akik egy kis csendre vágytak. Most minden csendes. Bezárjuk magunk mögött az épületet és indulunk a forráshoz. A Galerius fürdő tizenegy medencéjéből kettő termálvíz volt. A termálkút azonban nem Siófokon van, hanem a 20 kilométernyire lévő Nagyberény külterületén, már majdnem Tolna megyében. Mélysége 1019 méter, hőmérséklete 63 fok. A Galerius fürdő honlapja szerint sokféle nyavalyára jó.
Kútház az erdő mélyén
A gyógyvízkutat 1998-ban vette meg Siófok városa. Eleinte arról vizionáltak, hogy csővezetéken szállítják a vizet a városba. Balázs Árpád 2001-ben a Népszabadságnak már arról nyilatkozott, hogy egymilliárd forintba kerülne a csővezeték, ennek többszöröse egy fürdő építése. A vezetéket a Siófok–Kaposvár vasútvonal mentén tervezték. Ebből nem lett semmi, mert a műszaki paraméterek meg a kémia valósága keresztülhúzta a politikusok ábrándjait.
Lajtos kocsi lett a megoldás. Hetente kétszer 10 köbméter. Elhagyjuk Siófokot, Ságvárt, Somot, elhaladunk a hulladékkezelő mellett, ahová a Balaton szemete kerül, és titkos úton, pontosabban leaszfaltozott, de csak a forráshoz vezető úttalan úton megyünk, csak megyünk, mígnem elérünk egy drótkerítéshez, amin a „Tűz és robbanásveszély” felirat virít.
Miért a robbanásveszély? „Azért, mert van. Az ott balra egy gáztalanító. A felhozott vízből a lamellák között távozik a gáz. Így nem kerül a tartályba, amit a városba viszünk. Most még jó az idő, de volt olyan, téli síkosságban, mert ide nem jár a hókotró, hogy jöttem a lajtos kocsival, és megrakodva nem tudott felmenni azon az emelkedőn. Csúszott visszafelé. Én meg kiugrottam és gyorsan kinyitottam a kaput, hogy ha idáig csúszna, legalább ne vigye el a kaput. Az a cső ott, a gaz mögött, arra kötnek rá, azon jön ki a víz, ha beindítják a szivattyút. Két éve nem kellett vinni.”
Mostan téli csobbanásról álmodunk
Lengyel Róbert, Siófok polgármestere többször adott hírt Facebook-oldalán a Galerius fürdő dolgainak állásáról; a fellelt állapotról és a problémákról is. A megoldást folyamatosan keresik. Helyszíni szemlénk után választ tudunk adni a hoppon maradt látogatók kérdésére, hogy nem lehetne-e esetleg részlegesen megnyitni a fürdőt. Nem. Műszakilag kizárt. Persze aki fürdőzni akarna a Galeriusban, de zárt ajtókat talál, a bezáratóra haragszik, nem az eredeti tervezőre, kivitelezőre, műszaki ellenőrre stb., akiknek ez a helyzet „köszönhető”. A város több értékes ingatlanának eladása elől sem zárkózik el, hogy megoldódjon a fürdő helyzete.
Kósz Ágota megmutatta a kész rekonstrukciós tervek dossziéit. A teendők kivonatos felsorolása öt oldal. Minden szinten szinte mindent cserélni, javítani, felújítani, átkalibrálni, korszerűsíteni kell. „Tényleg minden megoldás érdekel. Várjuk a képviselő-testület döntését, hogy a város mennyi pénzt tud beletenni a felújításba. Minél előbb el kéne kezdenünk a megvalósítást.”
A tervek már megvannak.
