Videón, ahogy durván összeszólalkozott Jakab Péter és a zsadányi polgármester

Kis-Magyarország

Néhány nappal ezelőtt egy kis, viharsarki községben, Zsadányban járt Jakab Péter országgyűlési képviselő, akire kíváncsi volt a polgármester is. Aztán nem maradtak egymásnak adósai.

Országjárása közben a napokban Békésben, a sok hátránnyal küzdő, szegény és alig kétezer lakosú faluban, Zsadányban járt Jakab Péter parlamenti képviselő, a Jobbik volt elnöke, aki most Nép Pártján néven létrehozott saját pártját vezeti. A településen kis megszakítással lassan huszonöt éve Dudás Árpád független, de erősen a Fideszhez húzó politikus a polgármester, aki többek szerint félelemben és fenyegetésben tartja a kiszolgáltatott helyieket. Emellett, ahogy azt annak idején elsőként írtuk meg, „helytörténeti kutatásai” alapján az egykor rendőrként szolgáló Dudás azt „állapította meg”, hogy Attila hun fejedelem fővárosa egykor sehol másutt nem lehetett, mint Zsadányban.

Ezt a teljes honi történész- és régészszakma cáfolja, de ez nem zavarta Dudást abban, hogy uniós forrásból 120 millió forintért helyben felépítse „Attila király fapalotáját”. A történelmi hazugsággal felérő projektet ugyanakkor nem lehet látogatni, mint azt hónapokkal ezelőtt megírtuk.

A Zsadányba látogató Jakab az autójába épp beszállni készülő polgármesterrel kezdett vitázni a nyílt utcán, és számon kérte rajta azt, hogy miért nem lehet látogatni a „fapalotát”,  de azt is a fejéhez vágta, hogy egy ilyen szegény faluban ennyi pénzből ilyen idegenforgalmi fejlesztést valósított meg. 

A keresetlen kifejezésektől és a megemelt hangú vitából az sem hiányozhatott, hogy vajon igaz-e vagy sem az, amiről szintén lapunk számolt be, hogy a nyáron a helyi temető egy részét bekerítették, és ott birkák legeltek, valamint ott, a sírok között végezték el dolgukat is

Dudás Árpád azt mondta, be kell jelentkezni telefonon a fapalota látogatásához, bunkónak nevezte Jakabot, amiért az letegezte, és egy ponton Goebbelshez, a náci propagandaminiszterhez is hasonlította a politikust. 

A honi közbeszéd állapotáról közöl egy pillanatfelvételt ez az alig két perces videó.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.