7 kérdés – Nádasdy Ádám

Könyv

Nyelvészeti kérdésekről senki sem ír élményszerűbben nála, de Shakespeare-fordításaival és saját verseivel is számos hívet szerzett. Az ismert költő-műfordító-tanár ezúttal a Paul McCartneyhoz, a csokoládékhoz, a hosszú regényekhez és a cseh slágerekhez fűződő kapcsolatáról rántja le a leplet.

1. Kitől kérnél autogramot?

Paul McCartney-tól. Sose láttam élőben, nagyon sokáig filmen se; így legalább találkozhatnék vele. Ötven éve hallgatom, nekem ő egy isten. Bunkó öreg proli, tudom, de akkor is. Yeah! Yeah!

2. Mi a luxuskiadásod?

A nagyon finom csokoládé, főleg Bécsben. Meglepően drága. Ismeritek az Anzinger-féle kis édességboltot az Opera mögött?


Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

Háború és béke, de igazság szerint nem szeretek nagy, hosszú regényeket olvasni. Vagyis szeretek, de nem szoktam. Az utolsó igazán nagy falat Nádas Péter Emlékiratok könyve volt, húsz évvel ezelőtt. Aztán Hollinghursttől A szépség vonala. Most Spiró Fogsága jön.

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

Dr. Serenus Zeitblom, a tanárember Thomas Mann Doktor Faustusából. Ő írja a könyvet szegény barátjáról, a bolond zeneszerzőről. Zeitblom normális, de vonzza a sötét tehetség.

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

Leszbikus kapcsolatot létesítenék, hogy legyek már egyszer nővel is.

 

6. Mit töltöttél le utoljára?

Nem vagyok letöltős típus, folyton rádiót hallgatok. De munka céljából néha kell: legutóbb cseh slágereket töltöttem le – sajnos a Lady Karnevál nem volt köztük –, melyek Hrabal Szigorúan ellenőrzött vonatokjának színpadi változatához szolgálnak zenebetétként, ugyanis megkértek, hogy csináljak nekik magyar szöveget. Fordításnak is nevezhetném, de persze szabadon eltér az eredetitől.

7. Melyik előadást nézve/könyvet olvasva/koncertet-lemezt hallgatva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

A színház a legjobb dolog a világon. Egy hete Londonban láttam Ibsen Babaház (Nóra) című darabját. Nagyon jó volt. Semmi trükk, semmi koncepció. Bejönnek, eljátsszák, kimennek. Nekem ez a csoda. A darab is sokkal jobbnak bizonyult, mint eddig gondoltam. Ráadásul kiderült, hogy 1879-ben íródott, húsz évvel Csehov és minden előtt!

Figyelmébe ajánljuk