Interjú

„A füle botját sem”

Upor László dramaturg, egyetemi tanár, rektorhelyettes

Könyv

Majdnem lehetetlen címmel könyvet írt az SZFE autonómiaharcáról. A kötet a Magyar Narancs könyvek sorozatban jelent meg, a Tea Kiadó gondozásában. A felsőoktatás megrablásáról, a mélyállam kiépüléséről, a fő-fő fáraóról, a hatalmi visszaélések milyenségéről, és a felemelő pillanatok utáni fájdalmas tapasztalatokról is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Miért érezted fontosnak, hogy megírd ezt a könyvet?

Upor László: Valahogy be kellett keretezni azt, ami a Színművészetin történt. Fontos, hogy emlékezzünk rá, és hogy ne mosódjanak el az emlékek. Sem eltüntetni, sem kiradírozni, sem a mítoszok felhői közé emelni nem volna jó ezt az egészet. Nem szabad, hogy az emlékeinkre emlékezve tekerjük-sodorjuk tovább nem létező narratívák fonalát. A személyes része pedig nyilvánvaló, egy ekkora történetnek aktív részeseként természetes, hogy ezzel kezdeni kell valamit. És a legkézenfekvőbb megfogalmazni, megírni, kiemlékezni, ami történt.

MN: Mikor kezdted el írni?

UL: Sokáig nem gondoltam, hogy meg tudom írni, nem volt meg az a távolság, ahonnan rá tudtam volna nézni az eseményekre. De hát, ahogy sokan jelezték is nekem, én voltam olyan helyzetben, én voltam jelen olyan pillanatoknál, amelyek a megírás felé löknek. Egyszer csak elkezdtem azt gondolni, hogy képes lehetek rá, és lehet, hogy szükségem is van rá. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy ösztöndíjjal Németországba mehettem: mintha ajándékba kaptam volna azt a távolságot, amelyik végül lehetővé tette az írást. Megérkeztem 2022. szeptember 30-án és október 1-jén leírtam az első fejezetet, vagyis valamit, amiből később egy fejezet lett.

MN: 2019-ben indult a Corvinus Egyetem átalakítása, ott már megjelentek azok a sémák, amelyeket később az SZFE-n is bevetettek. Fel voltatok készülve erre?

UL: Mi már nagyon korán láttuk, hogy a teljes magyar felsőoktatást megrabolják. Amikor a kancellári rendszert bevezették, nyilvánvaló volt, hogy az egyetemi autonómia megindul a lefolyóba, és egyesek gondosan húzogatják a vécéláncot, hogy ez a folyamat a lehető leggyorsabban végbemenjen. Az úgynevezett modellváltás 2019–2020 fordulóján durvult be, és világosan látszott, hogy a teljes magyar felsőoktatás autonómiáját megszünteti. Ezt a felsőoktatás vezetői igyekeztek nem meglátni akkoriban. Azt gondolhatták, hogy megússzák különalkukkal, hogy ez képtelenség, és úgysem fog megtörténni, vagy talán lemondtak az egyetemi önrendelkezésről annak reményében, hogy a rengeteg pénz, ami a lopások után megmarad, mégiscsak valami javulást hoz. Az egész modellváltásnak az a lényege, hogy a közvagyont kitolják olyan alapítványokba, amelyek továbbra is a közvagyonból működnek, de a köz ellenőrzése nélkül. Az alapítványokat egy szűk körű kuratórium felügyeli, amelynek tagjait elvileg életfogytiglanra nevezi ki a jelenlegi kormány. Ez tulajdonképpen a mélyállam kiépülésének egy nagyon intenzív módja. Intellektuális és gazdasági kontroll a teljes felsőoktatáson, és mindenen, amit hozzá lehet söpörni. A mi esetünkben úgy tűnhetett, másról van szó, mintha a Színművészeti einstandolása „csak” a kultúrharc része volna. Viszont mi nagyon korán nem csak felismertük, de hangoztattuk is, hogy ami rólunk szól, az nem csak rólunk szól, ami velünk történik, az nem csak velünk fog megtörténni. Vigyázat, kedves felsőoktatás, itt komoly baj van! De a kedves felsőoktatás a füle botját sem mozdította.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.