Kicsi bácsi és Kicsi néni a színházban is megmutatják a hétköznapi semmiségek szépségét, és a kuflikról is több előadás készült. A Megették az ovit azonban nem egy mesekönyvből lett színdarabbá, hanem egyenesen a szombathelyi Mesebolt Bábszínház felkérésére született. A nagy zabálást egyébként egy bumfordi óriás követte el, az új ovi építésébe pedig a polgármestertől a főnáspángig és a fűzoltóparancsnokig mindenki beleszól. A szójátékokkal tűzdelt, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló abszurd mese tizenhét szerepét Kolozsi Angéla játssza, aki amellett, hogy remek színész, maga is rendez és mesekönyveket ír. Az előadás tervezője Grosschmid Erik. Rendezője, Somogyi Tamás harmadszor dolgozik a társulattal, és legutóbbi szombathelyi rendezése, a Lili és a bátorság elnyerte a legjobb gyerekelőadás díját a színházi kritikusoktól. Most azonban nem kell feltétlenül Szombathelyre utazni, ha valaki látni akarja az új előadást, mert tartanak budapesti bemutatót is. Gyerekeknek négyéves kortól ajánlott (Jurányi Ház, május 4., 11 óra).
Nyolc évvel vagyunk a Huxit után, egy rehabilitációs, vagy inkább átnevelő intézetben, amelynek az a célja, hogy építse a nemzeti közösséget, és megváltoztassa a rossz beidegződéseket, amelyek ennek ellenében hatnak. Igen, A béke szigete (egyelőre) egy 2034-ben játszódó disztópia, amelyet Schilling Árpád vezetésével a Freeszfe hallgatói, oktatói és civil szereplők adnak elő a CEU Nádor utcai épületében, alkalmat adva arra is, hogy a nézők bejárják ezt az egyetem ellehetetlenítése által emblematikussá vált épületet. (Emlékezzünk csak: húsz éve, 2004-ben mutatták be a Krétakör legendás Feketeországát, amelynek az uniós csatlakozás volt az egyik apropója.) Hogy milyen megközelítésre számíthatunk, arról Schilling Árpád a Freeszfe oldalán közzétett interjúban így vallott: „Az volt a döntésünk, hogy ne vicceljünk ezzel, hogy ne ironizáljunk, ne parodizáljuk ezt a helyzetet, ne engedjük meg magunknak és a nézőknek, hogy infantilizálódjunk. Egy olyan országban, amiben morális válság van, ahol darabokra hullik a társadalom, és semmibe nem tudunk belekapaszkodni, mert nincs közös nevező, tragédiára van szükség, hogy az emberek jobban szembesüljenek a felelősségükkel, lássuk, hogy mit veszíthetünk.” Az előadás (a nagy érdeklődés miatt a tervezett egy helyett többet is tartanak) egy három részből álló eseménysorozat része, amelyet a Freeszfe és a Budapest Brand a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutat be. A programhoz egy részvételi akció és egy koncert is kapcsolódik, amelyekre az előadások valamelyikére jegyet váltó nézők regisztrálhatnak (CEU – Nádor u. 15., május 9., nyolc óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
