Egy tavaly nyári kormányhatározat vizsgálatot rendelt el a kultusztárca által 1992-ben létrehozott közalapítványnál is, amely egyrészt a magyar könyvkiadóknak írt ki pályázatokat, másrészt a magyar irodalom külföldi fordítóit és kiadóit támogatta, és literatúránk külföldi marketingjét szervezte. Többnyelvű fesztiválkiadványokkal, egy-egy szerző életművét vagy az adott év irodalmi termését bemutató tájékoztató füzetekkel jelentkezett rendszeresen. Mindig szerény pénzöszszegből gazdálkodott, működését döntő részben a tulajdonában lévő Hermina úti ingatlan bérbeadásából finanszírozta. 2009-ben az alapítvány 86 millió állami támogatást kapott, 2010-ben 81 milliót, de a kulturális szférát már tavaly is különös erővel sújtó zárolások miatt ebből 30 milliót nem használhattak fel. Így a 2009-ig rendszeresen meghirdetett második - magyar kiadóknak szóló - pályázatukat nem is tudták kiírni. A figyelmes kormányzat kissé elkésett karácsonyi meglepetéseként pedig arról is értesülhettek (a 1316/2010. számú kormányhatározatból), hogy a vizsgálat többek között az ő közalapítványi működésüket is megszüntetni javasolta.
Indoklás nélkül
Azt, hogy milyen megfontolások vezettek a döntéshez, máig nem kötötték a vezetők orrára, akiktől előzőleg öt évre visszamenőleg elkértek minden, az alapítvány működésére vonatkozó dokumentumot. Visszaélés vagy pazarlás gyanúja mindenesetre fel sem merült. Lapunk először a Nefmitől mint alapítótól próbált érdeklődni az indokokról, ahonnan azt a lakonikus tájékoztatást kaptuk, hogy "valamennyi állami közalapítvány átfogó felülvizsgálatát a KIM végezte el 2010-ben, ezért kérdését nekik továbbítottuk". Ez azonban tapintatosan szólva is csak részigazság. A vonatkozó (1159/2010. számú) kormányhatározat szerint ugyanis a KIM-nek a Nefmivel együttműködve kell elvégeznie a vizsgálatot, ahogy a megszüntetés végrehajtásába is be kellett vonniuk őket. Hogy az alapító úgy csinál, mintha semmi köze nem volna az ő közfeladatait átvevő, saját maga által alapított MKA-hoz, meglepő lenne, ha nem tudnánk egyébként is, mennyire tájékozott és hatékony Réthelyi minisztériuma és benne az "oroszlánként küzdő" Szőcs Géza kulturális államtitkársága. A KIM-hez is eljuttattuk kérdéseinket, melyekre egyelőre nem kaptunk választ.
A megszüntetni javasolt MKA-nak idénre kiutalt támogatás a tavalyi - zárolások utáni - összeg felét sem érte el. Húszmillió forintot kaptak - történetesen éppen ennyi önrészt kellett felmutatniuk a Hermina úti épület tovább már nem halasztható felújítására a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez még 2010-ben beadott, 2011 tavaszán elnyert pályázaton. A pályázat lezárulása előtt egy héttel érkezett a menetrend szerinti kormányhatározat (1062/2011.), amely kimondta az MKA megszüntetését. Az alapítvány honlapjának összefoglalása szerint a döntés következtében az "Alapítvány fordítástámogatási és irodalmi marketing tevékenysége átkerül a Petőfi Irodalmi Múzeum égisze alá", míg "a magyar kiadók könyvszakmai támogatása a jelek szerint sajnos nem folytatódik". Vagyis a nyomorúságos helyzetben lévő szépirodalmi könyvkiadást végleg megfosztják egyik legfontosabb forrásától, és a kiadók ezentúl egyedül az NKA-ban reménykedhetnek.
Tanuljatok meg magyarul!
"Amikor szóba került a megszüntetés és az átkerülés a PIM-be, felmerült, hogy le kell fújni a már kiírt fordítási pályázatot, de azt az információt, illetve tanácsot kaptuk, hogy ezt ne tegyük, mert lehet, hogy kicsit később kapunk pénzt, és el lehet bírálni a pályázatokat" - tájékoztat egy forrásunk. A kuratórium már nem hozhatott döntéseket, noha az elképesztő lassúságú ügyintézés és a nyári szünet miatt a bíróság csak szeptember 21-én törölte az alapítványt a nyilvántartásból (jóllehet a kormányhatározatban Réthelyi miniszternek megadott intézkedési határidő: "azonnal", és a bírósági beadvány "soron kívüli elbírálását" is kérnie kellett volna). A féléves átfutás alatt állt az ügymenet, számos könyv tervezett külföldi kiadása komolyan csúszott, a beérkezett pályázatok fél évig várták, hogy döntés szülessen ügyükben. A kurátorok úgy határoztak, hogy a reménybeli pénzosztást meggyorsítandó szeptember elején legalább javaslatot tesznek az idei támogatás fele, 10 millió forint kiosztására. 62 pályázatból 27-nek jutott félmillió körüli vagy az alatti összeg: a támogatandó könyvek köre Krasznahorkai Lászlótól Kosztolányiig és Janikovszky Éváig, valamint Wass Albert egyetlen, irodalmilag értékelhető munkájáig (A funtineli boszorkány) terjedt. Abban bíztak, kerül majd pénz is valahonnan egyszer, és talán a működési viszonyok is tisztázódnak. Az utóbbira egyelőre kevés remény mutatkozik, a megszüntetésről és az alapítvány vagyonának és feladatának a PIM-be telepítéséről még csak hivatalos értesítést sem kaptak - sem az egykori MKA-nál, sem a PIM-nél. Tehát a beolvadó és a beolvasztó szervezet is meglehetősen magára hagyottan küszködik a problémával, noha a megszüntető kormányhatározat felszólítja a Nefmit, hogy a zavartalan átadás és feladatellátás érdekében "tegye meg a szükséges intézkedéseket". Egyelőre nem tudni például, hogyan és kikből áll majd fel a jelenlegi kuratóriumot felváltó döntéshozó testület. Még szerencse, hogy az aktuális, októberi pályázat kiírására amúgy sem volt pénz.
Jó hír viszont, hogy a Nemzeti Kulturális Alap decemberben búcsúzó Szépirodalmi Kollégiuma úgy döntött, a rendelkezésre álló keret terhére kiosztja a tervezett tízmilliót a megbénított MKA (új nevén Magyar Könyv és Fordítástámogatási Iroda) helyett. A jó szándékú döntés értelmében a külföldi kiadóknak másodszorra is pályázniuk kell ugyanarra a pénzre, ezúttal az NKA sokkal bonyolultabb adminisztrációs rendszerében, ráadásul - e merevség és nehézkesség szinte komikus bizonyítékaként - magyar nyelven, ami nem kis megütközést váltott ki az MKA számos régi partnerében. Képzeljük el a neves német vagy amerikai kiadó munkatársainak arcát, amikor megkapják az értesítést. Pályáztak egy magyar könyv fordítására, fél évet vártak a döntésre, majd közlik velük, hogy újra kell pályázniuk - magyarul. Kiderült tehát, hogy a "nem kellő hatékonyságúnak" minősített közalapítvány minden további nélkül le tudta bonyolítani azt az eljárást, amellyel az NKA roppant adminisztrációja most csak a maga igen sajátos módján birkózik meg. Ha minden jól megy, és mind a 27 ajánlott pályázó hajlandó végigcsinálni a képtelen procedúrát magyarul, akkor - kizárólag a távozó NKA-kollégiumi tagok belátásának köszönhetően, mindenféle kormányzati segítség nélkül - sikerülhet a március végéig leadott pályázatról decemberben döntenie egy olyan grémiumnak, amelynek ez nem feladata. Ezen túl akár azt is lehet remélni, hogy egyszer majd feláll valami a PIM-en belül, ami a "nem elég hatékony" MKA-nak legalább a fordítástámogatási feladatait továbbviheti, és némi (költségvetési értelemben teljesen irreleváns mennyiségű) pénzt is kap rá.
Jövőre különben négy különböző könyvfesztiválra vagyunk hivatalosak, mindez remek felvezetés és kiváló reklám, a kívánt hatékonyság nagy diadala, és országimázsnak sem utolsó. "Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez" - hirdeti az NKA honlapjának a Nemzeti hitvallásból vett mottója. A magyar irodalmi kultúra közvetítése jóformán lehetetlenné vált az utóbbi időben, viszont egy párját ritkítóan kártékony, valóban igen sajátos szervezeti és döntéshozatali kultúra megismertetésével a fentiek talán tényleg hozzájárulnak "az európai egység sokszínűségéhez".
