A Magyar Könyv Alapítvány tönkretétele

A hatékonyság diadala

  • Vári György
  • 2011. december 10.

Könyv

Az MKA működésével többé-kevésbé mindenki meg volt elégedve. Függetlenségét nem vitatták, hivatását - a magyar irodalom külföldi népszerűsítését és a honi kiadók támogatását - mindenki fontosnak tartotta. A kormányváltás utáni átszervezés és "hatékonyságnövelés" miatt helyzete mára áttekinthetetlen lett, feladatát alig képes ellátni. A kreatív magyar kultúrpolitika megint alázza magát és az országot.

 


 

Egy tavaly nyári kormányhatározat vizsgálatot rendelt el a kultusztárca által 1992-ben létrehozott közalapítványnál is, amely egyrészt a magyar könyvkiadóknak írt ki pályázatokat, másrészt a magyar irodalom külföldi fordítóit és kiadóit támogatta, és literatúránk külföldi marketingjét szervezte. Többnyelvű fesztiválkiadványokkal, egy-egy szerző életművét vagy az adott év irodalmi termését bemutató tájékoztató füzetekkel jelentkezett rendszeresen. Mindig szerény pénzöszszegből gazdálkodott, működését döntő részben a tulajdonában lévő Hermina úti ingatlan bérbeadásából finanszírozta. 2009-ben az alapítvány 86 millió állami támogatást kapott, 2010-ben 81 milliót, de a kulturális szférát már tavaly is különös erővel sújtó zárolások miatt ebből 30 milliót nem használhattak fel. Így a 2009-ig rendszeresen meghirdetett második - magyar kiadóknak szóló - pályázatukat nem is tudták kiírni. A figyelmes kormányzat kissé elkésett karácsonyi meglepetéseként pedig arról is értesülhettek (a 1316/2010. számú kormányhatározatból), hogy a vizsgálat többek között az ő közalapítványi működésüket is megszüntetni javasolta.

 

Indoklás nélkül

Azt, hogy milyen megfontolások vezettek a döntéshez, máig nem kötötték a vezetők orrára, akiktől előzőleg öt évre visszamenőleg elkértek minden, az alapítvány működésére vonatkozó dokumentumot. Visszaélés vagy pazarlás gyanúja mindenesetre fel sem merült. Lapunk először a Nefmitől mint alapítótól próbált érdeklődni az indokokról, ahonnan azt a lakonikus tájékoztatást kaptuk, hogy "valamennyi állami közalapítvány átfogó felülvizsgálatát a KIM végezte el 2010-ben, ezért kérdését nekik továbbítottuk". Ez azonban tapintatosan szólva is csak részigazság. A vonatkozó (1159/2010. számú) kormányhatározat szerint ugyanis a KIM-nek a Nefmivel együttműködve kell elvégeznie a vizsgálatot, ahogy a megszüntetés végrehajtásába is be kellett vonniuk őket. Hogy az alapító úgy csinál, mintha semmi köze nem volna az ő közfeladatait átvevő, saját maga által alapított MKA-hoz, meglepő lenne, ha nem tudnánk egyébként is, mennyire tájékozott és hatékony Réthelyi minisztériuma és benne az "oroszlánként küzdő" Szőcs Géza kulturális államtitkársága. A KIM-hez is eljuttattuk kérdéseinket, melyekre egyelőre nem kaptunk választ.

 

A megszüntetni javasolt MKA-nak idénre kiutalt támogatás a tavalyi - zárolások utáni - összeg felét sem érte el. Húszmillió forintot kaptak - történetesen éppen ennyi önrészt kellett felmutatniuk a Hermina úti épület tovább már nem halasztható felújítására a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez még 2010-ben beadott, 2011 tavaszán elnyert pályázaton. A pályázat lezárulása előtt egy héttel érkezett a menetrend szerinti kormányhatározat (1062/2011.), amely kimondta az MKA megszüntetését. Az alapítvány honlapjának összefoglalása szerint a döntés következtében az "Alapítvány fordítástámogatási és irodalmi marketing tevékenysége átkerül a Petőfi Irodalmi Múzeum égisze alá", míg "a magyar kiadók könyvszakmai támogatása a jelek szerint sajnos nem folytatódik". Vagyis a nyomorúságos helyzetben lévő szépirodalmi könyvkiadást végleg megfosztják egyik legfontosabb forrásától, és a kiadók ezentúl egyedül az NKA-ban reménykedhetnek.

 

Tanuljatok meg magyarul!

"Amikor szóba került a megszüntetés és az átkerülés a PIM-be, felmerült, hogy le kell fújni a már kiírt fordítási pályázatot, de azt az információt, illetve tanácsot kaptuk, hogy ezt ne tegyük, mert lehet, hogy kicsit később kapunk pénzt, és el lehet bírálni a pályázatokat" - tájékoztat egy forrásunk. A kuratórium már nem hozhatott döntéseket, noha az elképesztő lassúságú ügyintézés és a nyári szünet miatt a bíróság csak szeptember 21-én törölte az alapítványt a nyilvántartásból (jóllehet a kormányhatározatban Réthelyi miniszternek megadott intézkedési határidő: "azonnal", és a bírósági beadvány "soron kívüli elbírálását" is kérnie kellett volna). A féléves átfutás alatt állt az ügymenet, számos könyv tervezett külföldi kiadása komolyan csúszott, a beérkezett pályázatok fél évig várták, hogy döntés szülessen ügyükben. A kurátorok úgy határoztak, hogy a reménybeli pénzosztást meggyorsítandó szeptember elején legalább javaslatot tesznek az idei támogatás fele, 10 millió forint kiosztására. 62 pályázatból 27-nek jutott félmillió körüli vagy az alatti összeg: a támogatandó könyvek köre Krasznahorkai Lászlótól Kosztolányiig és Janikovszky Éváig, valamint Wass Albert egyetlen, irodalmilag értékelhető munkájáig (A funtineli boszorkány) terjedt. Abban bíztak, kerül majd pénz is valahonnan egyszer, és talán a működési viszonyok is tisztázódnak. Az utóbbira egyelőre kevés remény mutatkozik, a megszüntetésről és az alapítvány vagyonának és feladatának a PIM-be telepítéséről még csak hivatalos értesítést sem kaptak - sem az egykori MKA-nál, sem a PIM-nél. Tehát a beolvadó és a beolvasztó szervezet is meglehetősen magára hagyottan küszködik a problémával, noha a megszüntető kormányhatározat felszólítja a Nefmit, hogy a zavartalan átadás és feladatellátás érdekében "tegye meg a szükséges intézkedéseket". Egyelőre nem tudni például, hogyan és kikből áll majd fel a jelenlegi kuratóriumot felváltó döntéshozó testület. Még szerencse, hogy az aktuális, októberi pályázat kiírására amúgy sem volt pénz.

 

Jó hír viszont, hogy a Nemzeti Kulturális Alap decemberben búcsúzó Szépirodalmi Kollégiuma úgy döntött, a rendelkezésre álló keret terhére kiosztja a tervezett tízmilliót a megbénított MKA (új nevén Magyar Könyv és Fordítástámogatási Iroda) helyett. A jó szándékú döntés értelmében a külföldi kiadóknak másodszorra is pályázniuk kell ugyanarra a pénzre, ezúttal az NKA sokkal bonyolultabb adminisztrációs rendszerében, ráadásul - e merevség és nehézkesség szinte komikus bizonyítékaként - magyar nyelven, ami nem kis megütközést váltott ki az MKA számos régi partnerében. Képzeljük el a neves német vagy amerikai kiadó munkatársainak arcát, amikor megkapják az értesítést. Pályáztak egy magyar könyv fordítására, fél évet vártak a döntésre, majd közlik velük, hogy újra kell pályázniuk - magyarul. Kiderült tehát, hogy a "nem kellő hatékonyságúnak" minősített közalapítvány minden további nélkül le tudta bonyolítani azt az eljárást, amellyel az NKA roppant adminisztrációja most csak a maga igen sajátos módján birkózik meg. Ha minden jól megy, és mind a 27 ajánlott pályázó hajlandó végigcsinálni a képtelen procedúrát magyarul, akkor - kizárólag a távozó NKA-kollégiumi tagok belátásának köszönhetően, mindenféle kormányzati segítség nélkül - sikerülhet a március végéig leadott pályázatról decemberben döntenie egy olyan grémiumnak, amelynek ez nem feladata. Ezen túl akár azt is lehet remélni, hogy egyszer majd feláll valami a PIM-en belül, ami a "nem elég hatékony" MKA-nak legalább a fordítástámogatási feladatait továbbviheti, és némi (költségvetési értelemben teljesen irreleváns mennyiségű) pénzt is kap rá.

 

Jövőre különben négy különböző könyvfesztiválra vagyunk hivatalosak, mindez remek felvezetés és kiváló reklám, a kívánt hatékonyság nagy diadala, és országimázsnak sem utolsó. "Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez" - hirdeti az NKA honlapjának a Nemzeti hitvallásból vett mottója. A magyar irodalmi kultúra közvetítése jóformán lehetetlenné vált az utóbbi időben, viszont egy párját ritkítóan kártékony, valóban igen sajátos szervezeti és döntéshozatali kultúra megismertetésével a fentiek talán tényleg hozzájárulnak "az európai egység sokszínűségéhez".

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.