Interjú

„Már jó ideje megtört”

Hetényi Zsuzsa író, irodalomtörténész, műfordító

Könyv

Az ELTE orosz tanszékének professzora önkéntes tolmácsként segítette a menekülteket a budapesti pályaudvarokon. Erről szóló naplója az idén jelent meg, kiegészítve egy lehengerlő odesszai memoárral és a jelenlegi háború első évéről írt jegyzettel. Meghasonlásról, kiábrándulásról és felemelő élményekről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A Nyugati, Keleti című könyve három nagyobb részének közös tanulsága szerint mindenre árnyékot vetett és vet az orosz agresszió. Sem a múlt, sem a jövő nem szabadulhat tőle?

Hetényi Zsuzsa: Némi idővel a megjelenés után arra kellett rádöbbennem, hogy az első rész, melyről eredetileg azt gondoltam, hogy egyfajta indoklása annak, miért is vagyok ebbe az egész témába olyan mélyen belefonódva, más szálakon is összekapcsolódik a könyv többi részével. A szovjet abszurd hirtelen újra átélhetővé vált itt, Budapesten, amikor megjelentek a menekültek. Semmi sem volt megszervezve, átgondolva, minden improvizatív módon dőlt el, az állam lebénult. És látható az is, hogy ahová a putyini Oroszország tart, vissza az időben, azok éppen a szovjet világ általam leírt körülményei. Márpedig abban a világban a háború kultusza az ideológia meghatározó eleme volt, és a mostani háborús propaganda is erre épít. Brezsnyev fellépésétől kezdve vált a „nagy honvédő háború”, ahogy ők hívják, a szovjet identitás fundamentumává. Brezsnyevék azt találták ki, hogy a nagy közös diadal lesz majd az az identitásképző erő, ami a nem létező szovjet nemzeteszme kialakulását elősegíti. Ebbe a képletbe ráadásul a legkülönfélébb múltelemek is beszuszakolhatóvá váltak, ami visszamenőleg jogfolytonossági értelmet adott egy sor különálló eseménynek a napóleoni inváziótól a krími háborún át a cári birodalom összeomlásáig. Minden a nagy háborúban nyert értelmet e szerint az ideológia szerint. Ez az újabb háború, amely már 2014-ben, de totális szinten 2022-ben elindult, megmutatja, hogy az a röpke remény, hogy ez az ország le tud térni erről a nyomvonalról, mindenestül szertefoszlott. Amit most látunk, az a folytatása ugyanannak a rendőrállamnak, amelyik az 1848-as magyar szabadságharcot leverte, majd a szocializmus alatt kiteljesedett, s amelyiknek az identitása töretlenül a háborús ideológiában gyökerezik.

MN: Ez a háború a kirobbantó szándékával szemben inkább mintha az ukrán nemzeti identitást hozta volna létre, és nem az oroszt erősítette tovább.

HZS: Putyin számtalanszor elmondta a háború megindítása előtt is, hogy számára az ukrán nemzet mint olyan, nem létezik, és a célja az, hogy ezeket a földeket, amelyek szerinte mindig is a nagy orosz vagy szovjet birodalom részei voltak, visszaszerezze. Csakhogy az egésznek a módja, az aljassága, az, hogy amikor ilyen öncélú módon próbál a korábbi történelmi tapasztalatokra hivatkozva fellépni, bizonyos értelemben a nagy honvédő háború otthoni nimbuszát is kikezdte. Az egykor szentnek beállított háború „szentsége” az orosz tudatban az ukrajnai csatatereken most elveszni látszik. Ez nagy generációs megrázkódtatás ma Oroszországban, még ha kifelé kevés is látszik ebből. A hős szülők, nagyszülők emlékezetébe tipor bele ez az ott is természetesen sokak által gyalázatosnak tartott támadás. Putyin belháborút is folytat, kiszámíthatatlan terrort vezetett be. Egy orosz kollégám ezt úgy fogalmazta meg, hogy merényletet követtek el a háború szent emléke ellen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”