Interjú

„Már jó ideje megtört”

Hetényi Zsuzsa író, irodalomtörténész, műfordító

Könyv

Az ELTE orosz tanszékének professzora önkéntes tolmácsként segítette a menekülteket a budapesti pályaudvarokon. Erről szóló naplója az idén jelent meg, kiegészítve egy lehengerlő odesszai memoárral és a jelenlegi háború első évéről írt jegyzettel. Meghasonlásról, kiábrándulásról és felemelő élményekről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A Nyugati, Keleti című könyve három nagyobb részének közös tanulsága szerint mindenre árnyékot vetett és vet az orosz agresszió. Sem a múlt, sem a jövő nem szabadulhat tőle?

Hetényi Zsuzsa: Némi idővel a megjelenés után arra kellett rádöbbennem, hogy az első rész, melyről eredetileg azt gondoltam, hogy egyfajta indoklása annak, miért is vagyok ebbe az egész témába olyan mélyen belefonódva, más szálakon is összekapcsolódik a könyv többi részével. A szovjet abszurd hirtelen újra átélhetővé vált itt, Budapesten, amikor megjelentek a menekültek. Semmi sem volt megszervezve, átgondolva, minden improvizatív módon dőlt el, az állam lebénult. És látható az is, hogy ahová a putyini Oroszország tart, vissza az időben, azok éppen a szovjet világ általam leírt körülményei. Márpedig abban a világban a háború kultusza az ideológia meghatározó eleme volt, és a mostani háborús propaganda is erre épít. Brezsnyev fellépésétől kezdve vált a „nagy honvédő háború”, ahogy ők hívják, a szovjet identitás fundamentumává. Brezsnyevék azt találták ki, hogy a nagy közös diadal lesz majd az az identitásképző erő, ami a nem létező szovjet nemzeteszme kialakulását elősegíti. Ebbe a képletbe ráadásul a legkülönfélébb múltelemek is beszuszakolhatóvá váltak, ami visszamenőleg jogfolytonossági értelmet adott egy sor különálló eseménynek a napóleoni inváziótól a krími háborún át a cári birodalom összeomlásáig. Minden a nagy háborúban nyert értelmet e szerint az ideológia szerint. Ez az újabb háború, amely már 2014-ben, de totális szinten 2022-ben elindult, megmutatja, hogy az a röpke remény, hogy ez az ország le tud térni erről a nyomvonalról, mindenestül szertefoszlott. Amit most látunk, az a folytatása ugyanannak a rendőrállamnak, amelyik az 1848-as magyar szabadságharcot leverte, majd a szocializmus alatt kiteljesedett, s amelyiknek az identitása töretlenül a háborús ideológiában gyökerezik.

MN: Ez a háború a kirobbantó szándékával szemben inkább mintha az ukrán nemzeti identitást hozta volna létre, és nem az oroszt erősítette tovább.

HZS: Putyin számtalanszor elmondta a háború megindítása előtt is, hogy számára az ukrán nemzet mint olyan, nem létezik, és a célja az, hogy ezeket a földeket, amelyek szerinte mindig is a nagy orosz vagy szovjet birodalom részei voltak, visszaszerezze. Csakhogy az egésznek a módja, az aljassága, az, hogy amikor ilyen öncélú módon próbál a korábbi történelmi tapasztalatokra hivatkozva fellépni, bizonyos értelemben a nagy honvédő háború otthoni nimbuszát is kikezdte. Az egykor szentnek beállított háború „szentsége” az orosz tudatban az ukrajnai csatatereken most elveszni látszik. Ez nagy generációs megrázkódtatás ma Oroszországban, még ha kifelé kevés is látszik ebből. A hős szülők, nagyszülők emlékezetébe tipor bele ez az ott is természetesen sokak által gyalázatosnak tartott támadás. Putyin belháborút is folytat, kiszámíthatatlan terrort vezetett be. Egy orosz kollégám ezt úgy fogalmazta meg, hogy merényletet követtek el a háború szent emléke ellen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."