Könyv

A királyi művészet

Szabadkőművesség titkok nélkül

  • Götz Eszter
  • 2018. augusztus 19.

Könyv

Hivatalos fennállásának 300. évfordulóját ünnepelte tavaly a szabadkőművesség. Az első nagypáholy 1717-ben alakult meg Londonban, ettől az eseménytől datálja a tudomány a szabadkőművesség rendbe szerveződött létét. Noha története során sokféle üldöztetésben, betiltásban, egyházi tiltásban és politikai támadásban volt része, a „királyi művészet” ma is virágzik.

Mindebből Magyarországon édeskevés látható. Míg Európa legtöbb országában az évforduló kapcsán nyílt kommunikáció indult, kiállításokkal, televíziós dokumentumfilmekkel, tudományos vitákkal a szabadkőművesség mai helyzetéről és feladatairól, nálunk a szokott némaság övezte a témát: 2017-ben egyetlen – német nyelvű – konferenciát rendezett az MTA Irodalomtörténeti Kutatóintézete, de e rendezvényen is csupán az előadások egy része érintette a szabadkőművességet. A Magyar Nemzeti Múzeum szabadkőműves gyűjteménye éppen a centenárium évében zárva volt, helyette – a konferenciához kapcsolódva – egy szűk és rosszul kommunikáló kamarakiállítást mutattak be, amolyan népmesei „hoztam is, nem is” logikával megkerülve a feladatot. Mindezt abban a politikai légkörben kell figyelni, amelyet áthat a sorosozásban rendkívül találékony kormánypropaganda, annak is egyik, ügyesen az évfordulóra időzített vádja, miszerint a migrációt egyenesen a szabadkőműves eszme szabadította Európára.

Az uszítás ebben az esetben úgy simul az általános tudatlanságba, mint kés a vajba, hiszen nincs ellenfél: a szabadkőművesség évszázados hagyománya alapján ma is titkos társaságok hálózataként működik, és ritkán szólal meg a nyilvánosság előtt. A Párizsban és Budapesten élő Márton László író, műfordító ama kevesek egyike, aki nyíltan beszél szabadkőműves érintettségéről. A magyar nyelvű Martinovics-páholynak a Kádár-érában Párizsban dolgozó főmestere a rendszerváltás után a magyarországi szabadkőművesség újraéledésének egyik motorja lett, író-szerkesztőként két könyvet is publikált a mozgalom magyar és európai történetéről, forrásairól, ismert figuráiról. A most megjelent harmadik kötet apropóját a 300. évforduló kínálja, de Márton a történeti áttekintésen túl a személyes érintettség erejét mozgósítva nyitja meg a szabadkőművesség eszmeiségét azok felé, akiknek jó esetben is csak félinformációik vannak arról. A közvetlenség, ami a mozgalom egész belső kommunikációjára jellemző, meghatározza a kötet hangvételét. Annyira, hogy Márton a bevezetőjében tegezve szólítja meg az olvasót, és egy fiktív levél egyszerűen, nyíltan feltett kérdésére: „Mi a szabadkőművesség?”, saját tapasztalatairól és elveiről is számot ad, olyan őszinte egyszerűséggel, hogy az olvasó már e néhány oldalnyi „társalgás” nyomán is képbe kerül.

A bevezetőt a rend néhány alapvető dokumentuma követi, köztük az 1737-es keltezésű alkotmány és annak későbbi módosulásai, egy átfogó tanulmány a mozgalom hazai történetéről és egy másik a külföldi magyar nyelvű páholyok szakszerű feltérképezéséről. Egy önálló fejezet jeles magyar szabadkőműveseket idéz meg, Kazinczytól Adyn és Kunfi Zsigmondon át az 1956-ban Franciaországba emigrált szociáldemokrata Nagy Ernőig, aki sokat tett az 1989 utáni hazai páholyélet újraindításáért. Egy rövid írás Kis Borlász Aladárról is megemlékezik, aki 1919-ben különítményesként vett részt a budapesti páholyház kiürítésében, majd az ott talált könyvekből néhányat el­emelt, és ezek nyomán jutott el addig, hogy jelentkezzen a rendbe.

A legizgalmasabb fejezetet Márton magyar szabadkőművesek beszédeiből válogatta össze. Itt olvashatjuk Kazinczy egy levelét, Kossuth 1852-ben Amerikában elhangzott mesterbeszédét, Jászi Oszkár 1911-es főmesteri székfoglalóját és az ugyanitt 1947-ben elhangzott búcsúbeszédét – a kettő között bekövetkezett történelmi tapasztalatokat a búcsúbeszéd végén csodálatos tömörséggel így fogalmazza meg: „A mi optimizmusunk nem empirikus természetű. Csakis arra alapítható, hogy az emberi természet ősi alapvető értékei az emberiség lelkében mindig fel-felújulnak…” Talán ezzel az optimizmussal magyarázható, hogy 1946 végén Supka Géza nagymesteri székfoglalójában arról beszélt, a magyar páholyoknak világtörténelmi missziója megértetni az orosz világhatalommal, hogy annak szabadságfelfogása ugyanabban az eszmerendszerben fogant, mint amit a páholyok képviselnek. Innen nézve lehetetlen másként olvasni e sorokat, mint a történelmi vakság bizonyítékát. Ugyanakkor megindító életbölcsesség sugárzik Móra Ferenc 1919-es, a háború utáni első avatáson elmondott inasköszöntőjének soraiból, vagy Benedek Marcell nagymester 1948-as beszédéből, melyben a mozgalom alapvető értékei fogalmazódnak meg, az aktuális politikai helyzetbe ágyazva és fölé emelve egyszerre.

Hasonlóan mély bölcsesség járja át Kende Péter kötetzáró tanulmányát, amelyben a szabadkőművesség mai megítéléséről ír. Tanulmányának legfontosabb kérdése az, hogy ma, az individualizmus világméretű uralma idején, amikor a társadalmi haladásba vetett hit alapjaiban rendült meg, szükség van-e olyan mozgalomra, amely a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának égiszét szegezi szembe a realitással, és amelynek tagjai önmaguk művelésével, a „durva kő csiszolásával” igyekeznek haladni az egyén erkölcsi tökéletesedése felé. Kende nyíltan rákérdez: van-e érvényes üzenete az ősi gyökereit és rituáléit ápoló mozgalomnak a mai világhoz. Az évforduló elpasszolásával valójában az erre a kérdésre adható társadalmi válaszok megfogalmazását hagytuk ki. A szabadkőművesség fennmaradása nem egy mozgalom belügye, hanem a társadalmi egyensúly kérdése. Márton László könyve a múlt- és jelenbéli boszorkány­üldözést nagyvonalúan szó nélkül hagyja, cserébe tiszta képet kínál, és csak azt kéri az olvasótól, amit Szent Ágoston így fogalmazott: Tolle, lege!

Szerk. Márton László. Noran Libro Kiadó, 2018, 393 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.