A Szemben a nappal vagy legutóbbi, a felesége halálát feldolgozó vallomásos Halálról és életről után a szerző ismét a veszteségek feldolgozásáról beszél, talán az életműve lezárásaképpen is.
Az alcím ötperces esti meséket ígér, amelyek épp azt az időt töltik ki, amíg a gyerekek elalszanak (ahogy azt például egy Móricka nevű kedves szülő elképzeli).
Kupika, a kis szőrmók szörny éppolyan lény, mint amilyennek egy szörnyet elképzelünk: fekete, gömbölyded, nagy éles fogai és karmai vannak. Szeret másokat megviccelni.
Zeréndvár lakói nyugodtan élik a szürke hétköznapokat: a felnőttek dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak, soha nem történik semmi érdekes.
Pedagógiai alapvetés, hogy az olvasás tanítását más tantárgyi és nevelési információkkal érdemes összekötni, hiszen egy ilyen 2 in 1 megoldással nemcsak időt lehet megtakarítani, de a gyerek is játéknak vélheti azt, amit máskor rosszízű tanulásnak tart.
A kisregényben két, egymástól időben távoli esemény fonódik össze.
A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.
Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.
Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.
A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.
A regényt részben bevallottan Herman Hesse Az üveggyöngyjáték című regénye ihlette.
