Megszólítják hát a szellemet, Flórát, aki több mint száz évvel korábban nevelőnőként szolgált a ház akkori tulajdonosánál. De vajon miért ragadt két világ között a fehér ruhás lány és kire vár olyan szomorúan az ablak előtt ácsorogva? A testvérpár nyomozásba kezd, és eközben a város és az ország történelmének egy izgalmas időszakával is megismerkednek.
Szimpatikus vállalás, ahogy a szerző a korábbi regényeiből jól ismert történelmi fókuszáltságú elbeszélésmódot ezúttal az ifjúsági irodalomba ülteti át, ám éppen ezért annyira fájó – egyes pontokon kifejezetten felháborító –, ahogy a megvalósítás minőségével a saját küldetése ellen dolgozik. Az egyébként sem túl bonyolult cselekmény gyakran esetleges és következetlen, a végkifejlet összecsapott, ráadásul a rengeteg hiba és elírás folyamatosan megakasztja az olvasást. Ilyen keretek között ironikussá válik az a részlet, amikor a történész fiú a készülő könyvével kapcsolatban így beszél: „Most következik az a fázis, amikor alaposan átolvasom a kéziratot, és amit lehet és kell, javítom.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
