poeta.doc

Tyúkok, békák, bogarak

Mire gondolt a költő?

Könyv

Érteni nem nehéz, az ember belejön. „Ej, mi a kő, tyúkanyó, kend / A szobában lakik itt bent?” Aki például nem érti, márpedig elsőre senki sem érti, a „kend”-et, az Anyám tyúkjával való találkozás kitűnő alkalmat jelent, hogy megtanulja. Eredetileg éppen arra akartam példának hozni a verset, hogy van, amit még az ovisok is pontosan értenek.

Pedig érdemes alaposabban is belegondolni, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a „kend”. Olyan parasztos megszólítás, nemde. De pontosan kiket címeznek így? Ma persze senkit, de régebben is csak férfiak megszólítása volt. Az értelmező szótár elég világosan fogalmaz: „Parasztemberek, (falusi) kisemberek, főleg férfiak megszólításaként egymás között, különösen ha egyáltalán nem vagy csak kevéssé ismerik egymást: maga.”

Itt mindjárt a „parasztember” is érdekes: a szótáríró a „paraszt” szót önmagában feltehetően sértőnek érezte, ezért lágyította az „emberrel”. Az én fülemnek ez az összetétel azt jelenti: jó, jó, az illető cigány, paraszt, zsidó, tanár, de azért mégiscsak ember. (Senki nem mondja, hogy olaszember, postásember, lelkészember.) Szóval a kend: parasztos megszólítás, „főleg férfiak”-é. A szótárnak a szóhoz tartozó Petőfi-, Arany-, Eötvös József- és Mikszáth-idézeteiben azonban nem is csak „főleg”, hanem kivétel nélkül férfiakról van szó. Nagyon csodálkoznék tehát, ha a „kend” megszólítás itt nem valami olyasmit jelentene, hogy „uram”. Vagyis: hogy a viharban van az, kedves tyúkanyó, hogy a baromfiudvar helyett a szobában lakik uraságod? (Ebben a „mi a…” formulában különben alighanem a „kő” is magyarázatra szorul: valami tréfás eufemizmusként avászkodhatott oda, mondjuk a „fene” helyett.)

Szóval még az Anyám tyúkja sem a legjobb példa az érthetőségre, pedig ez a vers méltán örökzöld slágere az alsó tagozatoknak. Bár nagyon úgy néz ki, hogy ez a „tyúkanyó uram” holmi genderszempontokat hoz be Petőfinél. Baj lesz még ebből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.