Könyv

Tóth Árpád: Éjféli eső

Az izraeli, de jó ideje az Egyesült Államokban kutató és tanító asztrofizikus még 2018 őszén hívta fel magára nem csupán a szűk szakma, de a laikus közönség figyelmét is. Az ekkor publikált tudományos cikkében azt állította ugyanis, hogy lehetséges, hogy egy földön kívüli civilizáció első jele felbukkant a Naprendszerben.

„Szerelmem, minden, ami minket elválaszt egymástól, ugyanolyan ostoba, mint ezek a felhők, amelyek hol felszállnak, hol megint leszállnak a völgybe. (…) Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, hamarosan megfogjuk egymás kezét, és nem válunk el többé” – írja Camus 1955-ben kelt levelében, több mint tíz év kitartó levelezés után. Hisz neki még a másik? Nehezen hihető.

A szerző előző könyve, az Örökölt sors, amely elsősorban az epigenetikai örökségünket, a családi mintázatainkat vizsgálta, igazi bombasiker volt, és azóta Orvos-Tóth az egyik legnépszerűbb és legtöbbet felszólaló, előadó pszichológusunk.

A generációs sztorigyűjteményeivel nevet szerző norvég írót hazájában elsősorban színművészként és tévés személyiségként ismerték korábban. Most e kötetek kapcsán beszélgettünk vele az életük nagy kalandjára váró nyolcvanasokról, a sötét téli fél év okozta magányról, és az ateisták álmairól.

Az első világháború előtt köztársaságpárti szervezkedés miatt fogházba csukták Espersit Jánost, a Tanácsköztársaság alatt viszont internálták, mert nem volt kommunista. Az ötvenkét évesen meghalt makói ügyvéd élete azt is bizonyítja, ahhoz, hogy valaki jó mecénás legyen, elsősorban nem pénz kell.

„Messziről jön a vers, és hirtelen töri rád az ajtót.”

Az idei emelt szintű magyarérettségi szóbeli tételei között szerepel a költő versciklusa. Írásunk talán a vizsgára való felkészülésben is nyújthat némi segítséget.

Eldőlni látszott a spanyol polgárháború kimenetele 1938-ra, miután Hitler bombázókat vetett be, míg Sztálin az NKDV-t, a „belső ellenségre” vadászva. Mindezt a nyugati hatalmak ölbe tett kézzel nézték, pedig az akkori, immár jó minőségű fényképes haditudósítások a demokrácia sárba tiprását és a lakossággal szembeni terrort is bemutatták.

Nagyobbrészt nem új műveket elősorakoztató, mégis újdonságélménnyel ható kötet ez: két ciklusból áll, „kamaszlány-versek” szerepelnek benne. Címe a második, 2021-es versekből álló ciklus egyik darabjából lett kiemelve, és nagyobbik részét az 1987-es Rejtjeles tábori lap című kötet versei teszik ki.

A vajdasági magyar könyvkiadás értéket teremt, de meddig még? A helyi irodalmi közegnek az elvándorláson túl a könyvesboltok hiányával és az EU határát nehezen átlépő terjesztéssel is meg kell küzdenie amellett, hogy a rendszert alapvetően a szerb és a magyar állami támogatás tartja felszínen.

Elsősorban a nőket veszik célba a népszerű meseterapeuta és író legújabb meséi.

„Fölléptél. Ez engem megujit, / Hogy a sorompók közt ketten állunk. / Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen / Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!” Ezzel a szakasszal zárta Egy fiatal íróhoz című 1845-ös versét Petőfi Sándor, s a beazonosítható címzett, Jókai Mór (azaz akkor még Jókay Móric) voltaképpen azóta is ott áll hajdani pápai diáktársa mellett.

A könyv felépítése követi a szerző eddigi könyveinek logikáját. Most két barátnő levelezése adja a történet gerincét, a róluk szóló részekkel váltakozva látjuk az egymásnak szánt soraikat. Egymás tükrei ezek az írások, amikor a „valóság” és a leképzett valóság között támad feszültség.