Visszhang: könyv

Ulrich Gábor: Hegesztett szavak

Visszhang

Nem illik fülszöveget idézni, most kifér az egész. Tarr Béla jegyzi, és ennyi: „Ajánlom.” 

A mozgóképművész, képzőművész, aki művészeti pedagógusként tipográfiát oktat, saját maga tervezte a betűktől kezdve a teljes vizuális megjelenésig ezt a könyvet is. Ulrich azt vallja, hogy a kortárs művészetben a progresszivitásnak kell elsőbbséget élveznie, és ez a kísérletező bátorság minden munkájában tükröződik.

Amúgy mi ez? Verseskötet vagy művészeti album, amelyben Ulrich műveinek fekete-fehér reprodukciói (70 kép) mellett a szövegeit olvashatjuk: műfajilag besorolhatatlan, cím nélküli írások. Olykor vannak rímek is, meg versszakok is, máskor csak egy-egy mondat, mintegy odavetve. Azt olvashatjuk, hogy „néha / véletlenül / egybeesek / magammal // máskor / mással / szándékosan / szét”, mellette a képen fejével egybenőtt két alak. Idegesek, látjuk a lüktető ereiket is. Szánalmasak az egyik szögből, a másikból dühödt bikáknak tűnnek, kicsit távolabbról nevetni kell rajtuk. Ulrich a rajzok és animációk mellett szobrokat is készít úgy, hogy vasból hegeszt össze groteszk, olykor félelmetes alakzatokat. Emberi torzót, arcot is. Mi áll ki a koponyából? Mi üt szöget a fejünkbe? Ulrich szerint: „néhány / éles szó / mellettem / téblábol”. Sokszor nehezen illeszkedő, durva felületek. A sorok, gondolatok mintha egylényegűek lennének a látvánnyal, nincs meg egyik a másik nélkül: „az a jó / a világban // hogy / van benne / minden”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Meghalt Dario G

  • narancs.hu

Nemcsak a producer ment el, hanem egy szelet az 1990-es évekből is.