Szüts Miklós: „A Földön élni ünnepély”
Ezt a könyvet olyan ember írta, akinek harmincöt év után is fáj, hogy válása után a Csehov-novellák a volt feleségéhez kerültek. (Igaz, hozzáteszi: marhaság.)
Könyv
"Amíg élek, tükröt tartok a világnak"
Edith Eva Eger pszichoterapeutát, írót kérdeztük világhírűvé vált és életrajzi elemeket tartalmazó könyveiről.
"Jelképes most már úgyis minden"
Ferencz Győző író Radnóti Miklós halálának körülményeiről és a Bori noteszről.
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek
A regény indító és összekötő motívuma egy fej elvesztése.
Pörös szájunk
A Pannónia dicsérete ravasz kis film, mert egy darabig azzal ámít, hogy humorral nyitja meg nekünk a frusztráció szelepeit. Röhincsélünk kicsit, aztán megkönnyebbülünk, de ugye ettől a politikai szarkavarás nem szűnik meg.
Szabó Borbála: "Egyfajta mesenyelven szólalhatok meg"
Az író új könyve, a János vitéz-kód gyerekeknek szóló társadalmi szatíra.
Alföldi előadásában „közel jön” Esterházy Hasnyálmirigynaplója
Többen a könyvbe nem mertek belekezdeni, féltek tőle.
Inasnak nézte a Führert, nyújtotta neki a kabátját
Éric Vuillard francia író Napirend című könyve a Hitlert finanszírozó német nagyiparosokról is szól.
Látni tanulunk
„Az emberek szeretik a képeket” – hangzik el ez a naivan jelentőségteljes mondat, de ne bizonytalanítson el senkit, ennek a könyvnek (mely egy nagy ívű projekt része) még a sutaság is jól áll.
Hármaskönyv
Trilógiaként reklámozzák az izlandi szerző legújabb regényét, amelynek darabjai hazájában három különálló kötetként jelentek meg 1994-ben, 2001-ben és 2016-ban.
Az Anschluss blöffje
„Ha a náci párté lesz a parlamenti többség, ez a választás lesz az utolsó a következő tíz évben, és talán a következő száz évben is” – kalapozott Hermann Göring 1933 februárjában kampánytámogatásért a 24 legnagyobb német iparmágnásnál. A gyárosok rezzenetlen arccal járultak Hitler kasszájához. „A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében” – így kezdődik a Napirend.
A ló néz
A Zichy Jenő és a Nagymező utca sarkán álló 31.-es számú épület – bár pirosra festett kapuja tele van graffitikkel – tisztes polgári háznak tűnik. Arra végképp nem gondolna senki, hogy az 1920-as évek végén ebben a házban olyan illegális tevékenység folyt, ami egy fiatal báró halálához vezetett. Az épületben ugyanis kokainbarlang volt, a ma kocsmaként használt pince pedig szado-mazo kínzókamraként működött.