Minimum tizenegyes! - világirodalom
1. Thomas Bernhard: Egy innsbrucki kereskedőfiú bűne (ford.: Adamik Lajos, Kalligram, 2012) 76 pont 2. Herta Müller: Fácán az ember, semmi több (ford.: Karácsonyi Noémi, Cartaphilus, 2012) 49 pont 3. Jonathan Franzen: Szabadság (ford.: Bart István, Európa, 2012) 40 pont 4-6. Cormac McCarthy: Átkelés (ford.: Totth Benedek, Magvető, 2012) 31 pont Umberto Eco: A prágai temető (ford.: Barna Imre, Európa, 2012) 31 pont Dubravka Ugresic: Banyatanya (ford.: Radics Viktória, Libri, 2012) 31 pont 7. Ljudmila Ulickaja: A mi urunk népe (ford.: Goretity József, Magvető, 2012) 29 pont 8-10. Mariam Petroszjan: Abban a házban (ford.: Soproni András, Magvető, 2012) 25 pont Per Petterson: Átkozom az idő folyamát (ford.: Földényi Júlia, Scolar, 2012) 25 pont Sejla Sehabovic: Nőnem, többes szám (ford. Radics Viktória, Libri, 2012) 25 pont 11-12. Martin Amis: Időnyíl (ford.: Elekes Dóra, Európa, 2012) 21 pont Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején (ford.: Győri László, Európa, 2012) 21 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bojtár Endre, Csáki Márton, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horkay Hörcher Ferenc, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, K. Kabai Lóránt, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Mikola Gyöngyi, Németh Zoltán, Schein Gábor, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, UrŢ Péter. A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap. A listás könyvek megvásárolhatók az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu) |
Teljes bizonyossággal kijelenthetjük ugyanis, hogy Ljudmila Ulickajának vagy Cormac McCarthynak aligha menne, hogy olyat írjon, ami Magvető-sorozatuk részeként megjelenve el tudná kerülni a Narancs sikerlistáját. McCarthy most lefordult regénye ismét épp olyan letaglózó, ahogy a mestertől megszoktuk, Ulickaja pedig ezúttal novelláival vette be a sűrű középmezőnyt. Ehhez a folyamathoz a világirodalom-kritikának túl sok köze nincs, mert az Magyarországon alig létezik. Sok mindent éppen ezért a Kalligram Bernhard-sorozatának újabb darabjáról sem találhatni egyelőre a lapokban, sőt, még a blogokon sem (kritikánkat a karácsonyi számra tartogatjuk - a szerk.), de az egykor a szomszédban munkálkodó, a mi Kertész Imrénkre erős hatást gyakorló nagy kultúrkritikusról szerencsére már rég tudunk egyet-mást, híres botránydarabját, a Heldenplatzot pár hete kezdték el játszani a Katonában.
A figyelmesebbek előtt Dubravka Ugresic neve sem teljesen ismeretlen, jó pár éve jelennek meg regényei, esszéi magyarul, bár igaz, és már sokszor szomorkodtunk ezen, hogy épp a szomszédainkra figyelünk gyakran legkevésbé. Pedig erre a nagyon jellegzetesen közép-európai íróra fontos lenne figyelnünk. Banyatanya című regénye az "exjugoszláv irodalom női vonalát" bemutató Bóra-könyvek sorozatában jelent meg, akárcsak Sejla Sehabovic Nőnem, többes szám című novellagyűjteménye, melyben a délszláv háborút túlélő nőktől olvashatunk vallomásszerű elbeszéléseket. A periféria jellegzetes tapasztalata, hogy könnyebb olyankor észrevennünk, mi van és volt a közelünkben, ha például egy német írónőként Nobel-díjjal elismert szerző könyve beszél egy bánsági sváb falu életéről és - ilyenként - elmúlásáról. Herta Müller ezt teszi magyarul megjelent negyedik könyvében.
Jonathan Franzen 2010-es regényében az amerikai irodalom kedvelt időtöltésének hódol magas színvonalon: megkérdőjelezi, szétszedi, valamint demitizálja az "amerikai álmot", kolosszális sikerrel, kiküzdve lényegében a klasszikus státuszt. Aki szereti az ilyesmit, annak jobbat aligha lehetne ajánlani, Barack Obama is dicsérte. Innen üzenjük neki, büszke lehet az ízlésére, mert véleménye teljesen megegyezik a Narancs-kritikusokéval. Akinek ennyi jó kevés, olvassa el Varga Betti remek kritikáját a kötve-fűzve blogon, vagy épp nyári interjúnkat (lásd: Mi az, hogy seggfej?, Magyar Narancs, 2012. június 7.).
Umberto Eco szintén sztár, érthető, ha a könnyen átélhető izgalmat a legmagasabb irodalmisággal, finom narratív trükkökkel és kultúrtörténeti adalékok garmadájával vegyítő legújabb könyvére is a fürge blogoszféra csapott le elsőnek. A szöveg egy roppant érdekes, kitalált, de felettébb jellemző gazember életét meséli el, ahogy mondani szokás, valós történelmi közegben. "Ahány ház, annyi összeesküvés" - állítja kritikánk címe (Magyar Narancs, 2012. július 29.), hiszen nem kisebb kérdésről van szó, mint a zsidó világ-összeesküvés léte vagy nemléte.
De azért nem csak a bejáratott brandek tűnnek fel, az Oroszországban élő Mariam Petroszjan például újonc. Szakmai és közönségdíjakkal elhalmozott első regénye, amely a zárt térben játszódó történetek minden lehetőségét kihasználja, "talán nem is olyan távoli rokona a Legyek ura, a Harry Potter-sorozat vagy éppen az Iskola a határon" - írja a fülszöveg. Egy fogyatékos gyerekeket gondozó otthon mindennapjait állítja elénk, a feszültséget a tematikán kívül itt is egy ravasz elbeszélői trükk tartja fenn. Minél később jönnek rá, annál hosszabban. Jó volna, ha a szerző hallatna még magáról. Ajánlják továbbá szavazóink az egyik legkiválóbb és legismertebb kortárs angol író (angolok is ritkán vannak a listánkon) holokausztregényét, Martin Amis Időnyíl című könyvét, amelyben az orvostudomány és a nácizmus perverz összefüggéseiről van szó - és visszafelé telik az idő. Ez pedig módot ad arra, hogy áttérhessünk Per Petterson Átkozom az idő folyamát című könyvének dicséretére. Kedvcsinálónak talán elég annyit megjegyezni azoknak, akik kihagyták első magyarul megjelent regényét, a Lótolvajokat, hogy az aktuális könyv "ragyogó példa az olvasható, szerethető egzisztencialista regényre" (ekultura.hu). Tényleg. El tudják képzelni? Ugyancsak újonc a szépírásban a matematikusként induló Eugen Ruge, aki tavaly az "NDK-s Buddenbrook-házzal" tört be a könyvpiacra és aratott igen zajos sikert, idénre pedig már meg is érkezett hozzánk, hogy beszámoljon a keleti múltról és a széthullásról.
Hadd ajánljuk még figyelmükbe Marilynne Robinson amerikai írónő Pulitzer-díjas, a listáról éppen csak lemaradt regényét, egy református lelkész visszaemlékezését élet- és családtörténetére, meditálását az apák és fiúk közti folytonosság lehetőségéről.
A kiadók, mint látszik, gyorsak és naprakészek. Ha a kritikusok továbbra sem akarnak tempót váltani, úgy e helyről Obama után a blogoszférának is üzenünk: legyen kedves ezen a területen is végleg átvenni a hatalmat. Köszönjük.
