rés a présen: Több helyszínen és szerepben is jelen leszel a XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Millenárison. Például az Európa női szemmel programon, április 21-én. Hogyan látod te az írónőket?
Szabó T. Anna: A nemünknél sokkal jobban számít a szemünk, szoktam mondogatni, és az érzékenységet értem alatta: az a legfontosabb, hogy mire figyelünk, és mennyire figyelünk oda. Jó író nem lehet egynemű, ahogy egyoldalú sem. Ha a nők által írt irodalom sokszor a női életekre koncentrál, ennek csak egy oka van: hogy ellensúlyozni akarja az egyoldalúságot, de amint ez megtörtént, mehetünk tovább. Mostanra, úgy érzem, többnyire beállt az egyensúly, nincsenek előre leosztva a lapok, a nőknek egyre nagyobb súlya van – bár azért árulkodó, hogy a nagy díjak esetén valahogy tíz író közé csak egy nő kerül be. A fesztiválra egy máltai író, Clare Azzopardi könyvét fordítottam le. Pár női név a címe, a szerző egy norvég, egy osztrák és egy ciprusi írónő társaságában vesz majd részt a beszélgetésen szombaton, fél háromkor. Izgalmasan máltai sztori, mégis ismerős: a benne felbukkanó nők – az emigráns, az újságíró, a hajléktalan, a varrónő, az apáca – a mi napi kérdéseinkkel küszködnek, titkokkal, hazugságokkal, fájdalommal, de főképpen a magánnyal.
rap: Szintén „női” program A lázadó lányok című kerekasztal-beszélgetés. Ott miről lesz szó?
SZTA: A beszélgetés fél hattól lesz szintén szombaton, április 21-én a Móra Kiadó szervezésében. Írókollégámmal, Miklya Luzsányi Mónikával és a kötet szerkesztőjével, Szlukovényi Katalinnal fogok beszélgetni az Esti mesék lázadó lányoknak című könyvről és a kortárs írónők által írt Magyar mesék lázadó lányoknak című kötetről, amibe én is írtam történeteket olyan nőkről, akik szerepmodellek lehetnek a megmentésre váró királylányokra ráunt kis- és középiskolás lányoknak.
rap: Első prózaköteted, a tavalyi Törésteszt is nőközpontú novellákból áll.
SZTA: A Törésteszt a harag könyve, csupa olyan történet van benne, amit terjedelmi vagy személyes okokból versben nem lehetett elmondani. Mindig is írtam prózát, szeretem kinyitni a történeteket, mint egy legyezőt, ezzel hűtöm a forró fejemet – a vers inkább koncentrálja a pillanat hevét, vagyis becsukja a legyezőt, és jól odacsap vele.
rap: A Határ című új kötettel is jelen leszel a Millenárison.
SZTA: Szintén próza, az utóbbi tizenöt év szövegeiből válogattam össze, az előzőnél jóval személyesebb írások vannak benne határhelyzetekről: felnövésről, szégyenről, fájdalomról, az otthon elvesztéséről és megtalálásáról. A bemutatója vasárnap, április 22-én tizenegytől lesz a fesztiválon.
rap: Milyen egyéb programokon bukkansz még fel?
SZTA: A gyerekkönyvfordításaimmal is szerepelek majd, és sokfelé megyek találkozókra, például Egerbe, Szegedre, 23-án a BMC-be, 26-án a PIM-be, májusban Csíkszeredába.
rap: Milyen más projektekben dolgozol?
SZTA: Nagyon szeretek dzsesszzenészekkel fellépni, együttműködni velük, improvizálni. Ezenkívül az egyik legkedvesebb játékom a rendszeres verses és prózás Lyukasóra a MOMKultban és a Marczibányi téren.
rap: Van-e élet az irodalmon túl?
SZTA: Bár lenne! Kertészkedni kellene, kirándulni, tortát sütni. Ezekre az elmúlt hónapokban egyáltalán nem volt időm. Viszont néztem nemrég lovakat a pusztán, voltam Metallica-koncerten, és hallottam Liz Wrightot élőben. Van remény.
