KÖNYVMELLÉKLET

Új új képregények

  • Kránicz Bence
  • 2018. május 19.

Könyv

Koska Zoltán éppen tíz éve, kamaszkorában jelentette meg első füzetét, a Firka-Comicsot, azóta pedig ő a legaktívabb fiatal magyar képregényalkotó. Nem tudott, de egyelőre nem is akart kitörni a képregényes szubkultúra köreiből, talán azért, mert ez a mélyen személyes, szinte naplószerű hangvétel többet mond a hűséges Koska-olvasók szűk közösségének, mint az alkotóra véletlenül rátaláló érdeklődőknek. Mindazonáltal az Új új képregények alapján egyértelmű, hogy ha lehetősége adódik rá, Koska bátran megmutathatja magát a szélesebb nyilvánosságnak, mert saját írói és rajzstílusát magabiztosan használó, mégis kísérletezni kész, rutinos mesélővé érett.

Friss munkájában ötvözi az életkorához illő szorongások által ihletett jeleneteket az utóbbi években kezdett intertextuális játékokkal. Az epizodikus történetbe illesztett szöveges és képi idézetek – García Márqueztől Cseh Tamáson át Walt Disney-ig – mégsem úgy működnek, mint a posztmodern kisajátítás technikái. Nem a többjelentésű, ironikus mű felé mutatnak, hanem azt a vágyat érezni mögöttük, hogy Koska megmutassa, milyen hatást gyakoroltak rá, mennyire fontosak lettek neki egyes műalkotások. Mindent a személyes mitológiájába épít, az idézetek révén is Koska Zoltánhoz kerülünk közelebb. Ez a technika egyszerre lazítja fel és hitelesíti a hétköznapi élethelyzetek jeleneteit, legyen szó előjáték közbeni szerencsétlenkedésről vagy elalvás előtti tépelődésről. Merthogy Koska a magyar képregény jelentős gondolkodója, abban az értelemben legalábbis, hogy senki másnak a rajzolt alteregója nem töpreng és aggódik ennyit oldalakon át ügyes-bajos dolgairól.

Szerzői kiadás, 2018, 32 old., 800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.