Ha minden úgy megy, ahogy a miniszterelnök a köztársaságról szóló beszédében februárban a parlamentben előrevetítette, jövő májustól, uniós tagságunkkal egy időben, ingyenessé válik a belépés az összes hazai állami múzeumba.Derült égből villámcsapásként ért minket a hír, mondta az ország egyik leglátogatottabb vidéki múzeumának igazgatója a Narancsnak. Részletesen nem fejtette ki véleményét a telefonban, de szóhasználata azért két dolgot jelzett. Egyrészt azt, hogy Medgyessy Péter bejelentését nem előzte meg a múzeumi szakma széles köreire támaszkodó előkészítés, másrészt azt, hogy - ennek hiányában - az érintettek egy része gyanakvással viszonyul a változáshoz, részleteit, indokait nem ismeri, s jót semmi esetre sem vár tőle.
Rögtönzés vagy rendszer
"Magyarország olyan nemzetként fog csatlakozni Európához, amelynek minden polgára büszke nemzeti kultúrájára, szellemi és sportteljesítményére. Legyenek ezért a következő esztendők a modern magyar kultúra, a szellemi élet kiemelkedő évei. A kultúra Európa-terve a világszínvonalú magyar kultúrának ad új lendületet és esélyt. A jövő évben átadjuk a Modern Művészeti Múzeumot, ahol helyet kaphat a méltán világhírű Ludwig-gyűjtemény (lásd múlt heti számunkat - a szerk.). Ám múzeum csak akkor él, ha vannak látogatói. Ezért 2004. május elsejétől, uniós tagságunk kezdetétől, minden állami múzeum ingyenesen lesz látogatható."
A múzeumok ingyenességének miniszterelnöki beharangozása elsőre a választásról visszamaradt szocialista ígéretként hangzik. Ingyér tankönyv, ingyér jogsi, ingyér múzeum. Mintha kampánylogika diktálná, nem törődvén azzal, hogy valójában mindenért fizetni kell, így vagy úgy, valakinek.
Rögtönzésként hatott az ingyenesség meghirdetése, pedig az előszele már nyáron ott lengedezett a kormányprogramban: "A kormány meg akarja fordítani a kulturális javakhoz való hozzáférésben növekvő különbségek elfogadhatatlan tendenciáját. Tudatos célja e területen is az esélyegyenlőtlenségek csökkentése, a nehezebb helyzetű, rosszabb esélyű társadalmi csoportok, rétegek, különösen a gyerekek és fiatalok esetében. Jelentős költségvetési források biztosításával támogatja azokat az intézményeket, amelyek a társadalom művelődését, a kultúra demokratizálását szolgálják. Ide tartoznak a művelődési házak (közösségi házak, faluházak, szabadidőközpontok), a közkönyvtárak, múzeumok, levéltárak és a társadalmi művelődés, a kultúraközvetítés más intézményei. Ezeket az intézményeket az oktatással egyenrangú kulturális alapellátást nyújtó intézményeknek tekintjük."
Amennyiben a múzeum kulturális alapellátást nyújt, akár az óvoda vagy az iskola, akkor ebbe az ingyenesség is beleférhet. Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség minisztere - aki már októberben háromról tizennégyre emelte a diákcsoportokat ingyenes vasúti utazásra jogosító múzeumok körét, és jelezte, hogy szeretné, ha valóban mindenki számára nyitottak lennének a múzeumok - hat nappal Medgyessy beszéde előtt, az NKÖM teljes vezérkara körében sajtótájékoztatót tartott. Hosszan beszélt terveikről, az intézkedések mögötti filozófiáról, melynek egyik kulcsszava a kormányprogramból is következő esélyegyenlőség (a szegényebb rétegek számára a tehetősebbekkel, a vidéknek a fővárossal, a helyi intézményeknek az országosokkal szemben stb.), de a nagy bejelentést mégis meghagyta a főnöknek, így a Medgyessy-beszéd nyomán jelentkező információéhséget egy újabb sajtótájékoztatóval kellett enyhíteni.
Február 20-án Kocsi László, az NKÖM politikai államtitkára és Koncz Erika helyettes államtitkár elmondta: összesen 140 állami és önkormányzati múzeum állandó kiállítása válik ingyenesen látogathatóvá (értelemszerűen: az időszakos kiállításokért ezután is fizetni kell majd). Az ingyenességgel a múzeumlátogatók összesen 1,8-2 milliárd forintot spórolhatnak meg egy évben. Mivel ez a múzeumoknál ugyanekkora bevételkiesést jelent, a kormány ezt megtéríti. Ez az öszszeg a múzeumok költségvetésének átlag tíz százalékát teszi ki, semmilyen szempontból nem kardinális tétel, ami szintén arra utal, hogy ez nem anyagi, hanem elvi, kultúrpolitikai kérdés. Az ingyenességgel párhuzamosan 400 millió forintos modernizációs programot is indítanak a forráshiánytól szenvedő szférában, ennek felét a múzeumok "látogatóbarát" fejlesztésekre, marketingre, másik felét műtárgyállományuk védelmére irányuló pályázatokkal szerezhetik meg. Noha ingyenes múzeumi napok mindenfelé akadnak, kiterjedt ingyenes múzeumlátogatási rendszert Európában eddig csak Anglia vezetett be: az ottani látogatottság látványos növekedése bátorítóan hatott a magyar illetékesekre.
Kampány vagy folyamat
A Narancsnak nyilatkozva Koncz Erika helyettes államtitkár egészen kiesik a hivatalos szerepből, annyira felvillanyzónak találta a londoni múzeumi pezsgést. A lelkesedést, ahogy egyenruhás kisiskolások szaladgálnak jegyzettömbbel a kezükben a kiállítási tárgyak között, feladatok megoldását keresve. A közvetlenséget, ahogy egyetemisták vagy a múzeumok tudományos munkatársai vezetik végig a csoportokat a tárlatokon. A természetességet, ahogy nyugdíjasok választják randevújuk színhelyéül a múzeumi éttermet. A gyakorlatiasságot, hogy ahol a kiállított anyag tömege már kezdene fárasztóvá válni, büfébe botlik az ember, s hogy a kijáratnál sehol sem hiányzik a persely, hogy az ingyen látogató tüstént kifejezhesse elégedettségét egy tetszőleges összegű adománnyal, illetve egy papír, amit kitöltve információt szolgáltathat élményeiről, netán panaszairól. A minisztérium múzeumi osztályát vezető Vígh Annamária, a tanulmányút másik résztvevője mindehhez sokatmondó sóhajt fűz hozzá a múzeumi ajándék- és könyvesboltok kínálatát felidézvén. Az angol múzeumok mindent elkövetnek, hogy látogatóik, ha már a jegyért nem fizettek, mégis minél több pénzt hagyjanak ott. (Az ingyenes brit múzeumi rendszerről lásd Az angol egészséges című írásunkat - a szerk.)
De a téma most csak annyiban Anglia, amennyiben e téren előttünk jár. Koncz Erika szerint itthon a kormányzati politika találkozott a minisztériumban dolgozó szakemberek törekvésével, hogy javítsák a kulturális javakhoz való hozzáférés lehetőségét, aminek egyik módja a múzeumi modernizációs program részét képező ingyenesség.
"A kívülálló számára egyszeri akciónak tűnik az ingyenesség bejelentése, számunkra azonban egy hosszú folyamat egyik állomása" - fogalmaz Vígh Annamária, aki szerint a hazai múzeumi statisztikai rendszer Európában szinte egyedülállóan hosszú ideje, 1963 óta szolgáltat részletes adatokat. Két éve a múzeumok egy szigorú szempontrendszernek megfelelő, kétszáz oldalas jelentésben számolnak be előző évi működésükről. Ezen adatok alapozzák meg a finanszírozási rendszer előkészületben lévő reformját, aminek szerves része a bevételstruktúra átalakítása (a számok barátai vessék tekintetüket Muzeális adatok című írásunkra - a szerk.). Az ingyenesség gondolata egyébként az elmúlt tíz évben a szakmai fórumokon többször is fölmerült, legutóbb 2000-ben, a múzeumi látogatói rendszert szabályozó kormányrendelet megalkotásakor, akkor azonban elvetették az ötletet.
Azt az összeget, amelyet az ingyenesség bevezetése, 2004. május elseje után a múzeumoknak látogatóik helyett fenntartóiktól kell megkapniuk, a jövő évi költségvetésbe kell betervezni az érintett minisztériumoknak: az NKÖM (országos múzeumok) mellett ilyen a BM (önkormányzati múzeumok), a HM (Hadtörténeti), az agrár-(Mezőgazdasági; Néprajzi), az egészségügyi (Orvostörténeti), a közlekedési (Közlekedési Múzeum) és az oktatási tárca (Természettudományi), sőt a főváros is (Budapesti Történeti Múzeum). "A kieső jegybevétel pótlásán túlmutató múzeum-finanszírozási reformról hamarosan kormány-előterjesztést készítünk - mondja Koncz Erika. - A műtárgyak 70 százaléka vidéki múzeumokban van. Ezek fenntartói, az önkormányzatok a működést többé-kevésbé biztosítják, de műtárgyvédelemre és állománygyarapításra egyre kevesebb pénz jut. A finanszírozási reform részeként gondolkozunk azon, hogy miként tudnánk a nemzeti kulturális örökség iránti állami felelősséget az önkormányzati múzeumokra is kiterjeszteni. A kieső bevételt vagy a megyei közművelődési, közgyűjteményi normatíván keresztül biztosíthatjuk, vagy úgy, hogy a megyei múzeumi hálózat kap a színházakéhoz hasonló módon meghatározott működési alapot az állami költségvetésben. A döntést alapos számításoknak kell megelőzniük."
"A statisztikai és szociológiai kutatások szerint a látogatottság évek óta stagnál - állítja Vígh Annamária. - A jelenlegi módszerekkel igazi áttörést nem lehet elérni. Úgy érzem, a politikai döntéshozók is megértették, hogy ha nem teszünk valamit, akkor ez így is marad. A múzeumok ingyenessé tételétől és az oktatási intézményrendszerrel való természetes együttműködésétől ugrásszerű növekedést remélünk."
Ma még nem tiltja jogszabály, hogy bel- és külföldiektől eltérő összegű belépőjegyet kérjenek - a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum vagy az alapítványi formában működő Terror Háza él is ezzel a lehetőséggel -, de az ingyenesség bevezetése e megkülönböztetés megszűntét is elhozza majd az érintett intézményekben. Az ingyenesség - bár a jobb módú nyugati turistáknak nem tétel a magyar múzeumi belépő - akár az idegenforgalom bővüléséhez is hozzájárulhat. Hétfői sajtótájékoztatóján Halász János, a Fidesz frakcióvezető-helyettese azzal érvelt ellene, hogy így a magyar adózók tulajdonképp, s még csak nem is viszonos alapon, a külföldieket támogatnák, hiszen az Orbán-kormány 2000-es döntése értelmében a rászorulók (nyugdíjasok, gyerekek, mozgássérültek, fogyatékosok és kísérőik) már amúgy is ingyen mehetnek múzeumba.
Öröm vagy ellenérzés
A múzeumokban dolgozók véleménye megoszlik az ingyenességről. Aki régóta várja, az örömmel fogadja - persze csak a kieső bevétel folyamatos kompenzálása esetén. Remélni lehet, hogy így majd többen láthatják a múzeumokban fölhalmozott értékeket, végtére is a tudás megosztása a múzeumok létének egyik értelme, de a kedvezményes belépőjegyek mellett kétségtelenül létező drágák nehezítik ezt a küldetést. Bereczky Loránd, a Nemzeti Galéria főigazgatója már korábban is javasolta, hogy érdemes lenne végiggondolni az ingyenességet. Néray Katalin, a Ludwig Múzeum igazgatója szimpatikusnak tartja az állami múzeumok ingyenessé tételét - természetesen a külön költségekkel járó ideiglenes tárlatok belépti díjának fenntartásával.
Az ingyenesség ellenzői a múzeumok bevételének csökkenésétől félnek (a kompenzációt akkor hiszik el, ha majd az intézmény számláján találják a pénzt). És tartanak a rájuk szakadó tömegtől meg a feladattól, amit ez magával hoz: fel kéne készülni rá infrastrukturálisan (ami támogatást is feltételező beruházásokat tehet szükségessé) és mentálisan (a tudomány arisztokratikus szentélyei nyitni, azaz demokratizálódni kényszerülnek). Az ingyenesség hosszabb távon szemléletváltásra kell hogy késztesse a múzeumi kutatókat és menedzsmenteket. Fontos, hogy eközben se az intézmény, se közönsége ne érezze azt, hogy az ingyenesség devalválja a múzeumok által nyújtott értéket. Az angol példa ismerői szerint az ingyenesség nem jár a szolgáltatás színvonalának csökkenésével, éppen ellenkezőleg. A múzeumok nem kényelmesedtek el, mondván, hogy ingyen úgyis bejön a nép, hanem kifejezetten törekszenek a becsábítására.
Hogy mindez nálunk miként sikerül majd, arra először a 2005-ben várható felmérés adhat választ. Megnő a statisztikai elemzés jelentősége. Tavaly a 14 országos múzeumban olyan számítógépes jegyrendszert vezettek be, amely pontos képet ad a látogatói struktúráról. Hasonlóra lenne szükség mindegyik múzeumban, hogy valós adatokkal tudják majd leírni immár ingyen érkező közönségük összetételét.
Szőnyei Tamás
Az angol egészséges
A konzervatív kormányzat az 1990-es években belépti díj bevezetésére ösztökélte az ingyenes múzeumokat (kevesen tudtak ellenállni a toryknak, ilyen volt a National Gallery). A hatalomba hosszú idő után visszatért munkáspárt viszont az ingyenesség bevezetésére (visszaállítására) noszogatta az országos múzeumokat (ez ellen a Natural History Museum, az ottani természettudományi tartott ki sokáig, abból kiindulva, hogy a látogató jobban megbecsüli azt, amiért fizet). Áttörést a pénzügyminiszter bejelentése hozott: e szerint a kiadásaikra kifizetett áfát a belépti díjas múzeumokhoz hasonlóan az ingyenesek is visszaigényelhetik, a belépti díjat elhagyóknak pedig a kulturális tárca ígért kompenzációt.
2001. december 1-jével minden brit országos múzeum ingyenessé tette állandó kiállítását. A változás bírálói szerint ez "lebutította", támogatói szerint viszont a közönség igényeire nyitottá tette, a 21. századba ráncigálta a múzeumokat. 2002 szeptemberében a múzeumi szövetség konferenciáján számolt be az ingyenesség következményeiről folytatott felméréséről az egyik legnagyobb piac- és közvélemény-kutató cég, a MORI.
A www.mori.com/pubinfo/pdf/ajm-museums.pdf címen olvasható tanulmány szerint 2002 nyarára, tehát hét hónap alatt 62 százalékkal nőtt a látogatók száma: ezek egy része valóban új, másik része gyakrabban visszatérő vendég (a felmérés csak a múzeumlátogatók 2/3-át kitevő britekre vonatkozott). A szabadidős tevékenységek között a kiállításlátogatás 1991-ben 41 százalékos csúcson állt, ami a belépti díj elterjedésével 2000-re 33 százalékra zuhant, majd 2002 januárjában, közvetlenül az ingyenesség bevezetése után 38-ra ugrott. A témára legkevésbé fogékony rétegben, ahol a családfenntartó képesítés nélküli fizikai munkás, 20 százalékról 25-re nőtt a múzeumlátogatás aránya, a szakképzett fizikai munkásoknál ugyanez 28 százalékról 39-re, de továbbra is a felsőfokú végzettségűek a legaktívabbak, a látogatók 30 százalékát ők teszik ki.
Bár elég nagy visszhangja volt az intézkedésnek, a megkérdezettek 41 százaléka mégsem tudott az ingyenességről, 40 százaléka pedig úgy nyilatkozott, hogy tudott róla, de ezután se ment többször múzeumba, mint szokott. Ez fölveti a kérdést, hogy érdemes-e egyáltalán próbálkozni az eleve elzárkózókkal, vagy inkább az érdeklődőkre kéne koncentrálni, hogy még gyakrabban térjenek vissza. A megkérdezettek 47 százaléka azt mondja, ha nem kell belépőjegyet vennie, múzeumlátogatáskor hajlandó többet elkölteni másra (büfé, shop), a többség viszont az ingyenes belépést ingyenes időtöltésként fogja fel - ennek az aránynak a megfordításáért még dolgozni kell.
A Guardian idei első száma messzehangzó sikerként értékeli, hogy az összes látogatók száma az általános ingyenesség első évében 69,4 százalékkal nőtt. A legnagyobb, 110 százalékos emelkedést mutató Victoria & Albert Museum teljesítményét a hozzá tartozó, új British Design Museum megnyitása dobja meg, de a tendencia egyértelmű. Néhány növekedési adat: Science Museum: 100, Natural History Museum: 81, National Museums and Galleries on Merseyside (Liverpool): 79, Museum of Science and Industry (Manchester): 63, Royal Armouries (Portsmouth): 54, National Railway Museum (York): 36, National Maritime Museum: 34, Museum of London: 28, Royal Armouries (Leeds): 24, Imperial War Museum: 11 százalék.
Muzeális adatok
Magyarországon mintegy 140 állami és önkormányzati múzeumot tartanak nyilván, köztük a kulturális alaptörvény (1997. évi CXL.) mellékletében felsorolt 14 országos intézményt: Budapesti Történeti Múzeum, Hadtörténeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Közlekedési Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Természettudományi Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum, Néprajzi Múzeum, Országos Műszaki Múzeum, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szépművészeti Múzeum.
A muzeális intézmények statisztikai adatait feldolgozó Kulturális Örökség Igazgatósága (KÖI) munkatársa, Juhász János tájékoztatása szerint a magyarországi múzeumokban 2001-ben összesen 10,2 millió látogatót regisztráltak (a 2002-es adatok összesítése még tart, de a 2001-es kimutatás sem egészen teljes). A lista élén a szilvásváradi Szabadtéri Erdészeti Múzeum áll 554 ezer látogatóval (föltornászhatták az oda kiránduló iskolai osztályok létszámát, hisz 2000-ben "csak" 185 ezernél tartottak), megelőzvén az 1999-ben és 2000-ben is Nr. 1 egri Dobó István Vármúzeumot (436 ezer) és a pécsi Janus Pannonius Múzeumot (364 ezer). A további sorrend: Közlekedési Múzeum (302 E), Tihanyi Bencés Apátság (295 E), ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark (254 E), Szépművészeti Múzeum (216 E), hortobágyi Pásztormúzeum (209 E), Budapesti Történeti Múzeum (208 E), keszthelyi Helikon Kastélymúzeum (197 E), szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (187 E), esztergomi Főszékesegyházi Kincstár (182 E), Nemzeti Galéria (175 E), gödöllői Királyi Kastélymúzeum (167 E), debreceni Déri Frigyes Múzeum (160 E), Mezőgazdasági Múzeum (152 E), Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény (150 E), Pannonhalmi Főapátság Gyűjteménye (140 E), Néprajzi Múzeum (129 E), szentendrei Kovács Margit Múzeum (128 E), Természettudományi Múzeum (126 E), Nemzeti Múzeum (125 E), fertődi Esterházy Kastélymúzeum (113 E), Diósgyőri Vármúzeum (107 E). A 100 ezer látogató alatt maradó országos múzeumok: Hadtörténeti (92 E), Iparművészeti (75 E), Petőfi Irodalmi Múzeum (30 E), Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (11 E); az önálló épület nélkül vegetáló, idén 30 éves Műszaki Múzeum adatait méltatlan lenne idecitálni.
A KÖI adatai szerint 2000-ben a múzeumok összes bevétele 18,03 milliárd Ft volt, ebből 11,49 milliárd a fenntartói, 4,18 milliárd az egyéb támogatás és 2,36 milliárd a saját bevétel. Az NKÖM adatai szerint a jövőre ingyenessé váló 140 múzeum saját bevétele 2001-ben 3,6 milliárd Ft volt, ennek kb. 50-70 százaléka származott jegyeladásokból (a többi helyiségeik, műtárgyaik bérbeadásából, pályázatokból). E 140 múzeumot 2002-ben 4,4 millióan látogatták, de csak 1,6 millióan fizettek teljes árú belépőjegyet, 1,8 millióan ingyen, 1 millióan pedig kedvezményesen mentek be.
