Immár magyarul is olvasható – Kemény Lili és Sipos Balázs fordításának köszönhetően – az Infinite Jest, vagyis a Végtelen tréfa, David Foster Wallace 1100 oldalas nagyregénye. A The New York Times vezető filmkritikusa több alkalommal is méltatta DFW munkásságát – felhívtuk hát, hogy segítsen eligazodni a 2008-ban, 46 évesen a halált választó szerző életművében. Köves Gábor interjúja a ma megjelent Magyar Narancsban olvasható. Ízelítő:
Magyar Narancs: A „generációja legjobb elméje” mellett népszerű idézetté vált öntől a „remekmű, amely egy szörnyeteg is”. Nem lehetett volna megszelídíteni ezt a szörnyeteget még 100-200 oldal húzásával?
A.O.Scott: Valószínűleg lehetett volna, de ezzel elveszett volna a szöveg egyik fő jellemzője, a monumentalitás. Ez éppúgy része a regény identitásának és a legendának is. Azok számára, akik végigolvasták a könyvet – és többen vannak, akik ezt állítják, mint ahányan valóban a végére értek –, olyan eljutni az utolsó oldalra, mint meghódítani egy hegycsúcsot. Ez is része a könyv hírnevének, a szöveg körüli titokzatosságnak. És hát majdnem negyedszázaddal a könyv megjelenése után nehéz is lenne egy rövidebb változatot elképzelni. Mégis, ki akarná elolvasni a Végtelen tréfa 250 oldalas változatát? Ki tudja, lehet, hogy úgy jobb regény lenne, de nem lehetne vele ugyanúgy kérkedni.
| ||
MN: Ünnepélyes pillanat lehetett, amikor elért a végére. Hol került erre sor?
AOS: Be kell valljam, hogy többször is nekikezdtem, és többször is feladtam. Aztán a New York Review of Books felkért, hogy recenzeáljam a Brief Interviews with Hideous Ment, és akkor már nem maradt más választásom, nincs mese, gondoltam, most már végig kell mennem rajta. Ez a szebbik megfogalmazás. Úgy is mondhatnám, hogy akkor fejeztem be, amikor fizettek érte. Fiatalabb koromban, amikor még több kitartásom volt, szinte gyűjtöttem az efféle irodalmi trófeákat. Ilyen volt végigolvasni William Gaddistól a The Recognitionst vagy Pynchontól a Súlyszivárványt. Remekül lehetett ezekkel felvágni.
(...)
MN: Ön főállásban a New York Times filmkritikusa. Tegyük fel, hogy önnek kellene meggyőzni a hollywoodi producereket, akik Wallace egyetlen sorát sem olvasták, a Végtelen tréfa megfilmesítéséről. A szokásos hollywoodi pitch, mondjuk, két mondatból áll. Ön jön!
AOS: Oké, legyen ez a pitch: ez egy rendkívül szórakoztató könyv arról, hogy a szórakoztatóipar megszállott fogyasztása hogyan öl meg minket.
MN: Megvennék?
AOS: Biztosan nem.
Samuel L. Jackson nekem esett - A. O. Scott filmkritikus
A New York Times filmes megmondóemberébe Kolumbiában futottunk bele, és rögvest kifaggattuk a lapjánál uralkodó állapotokról, a kritikusi megvesztegethetőségről, a Star Wars szépségeiről, 2013 legnagyobb blöffjeiről, a spoilerfrászról, a rasszistákról, és a megkritizált filmesek kozmikus haragjáról. magyarnarancs.hu: Milyen gyerek volt, Star Wars-os, vagy a művészfilmek kis barátja? A. O.
