"Akkor fejeztem be, amikor fizettek érte"

  • narancs.hu
  • 2018. november 22.

Könyv

Megjelent magyarul az 1100 oldalas Végtelen tréfa. A.O. Scott, a New York Times színeiben eligazít David Foster Wallace-ügyben. Interjú a friss Narancsban!

Immár magyarul is olvasható – Kemény Lili és Sipos Balázs fordításának köszönhetően – az Infinite Jest, vagyis a Végtelen tréfa, David Foster Wallace 1100 oldalas nagyregénye. A The New York Times vezető filmkritikusa több alkalommal is méltatta DFW munkásságát – felhívtuk hát, hogy segítsen eligazodni a 2008-ban, 46 évesen a halált választó szerző életművében. Köves Gábor interjúja a ma megjelent Magyar Narancsban olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: A „generációja legjobb elméje” mellett népszerű idézetté vált öntől a „remekmű, amely egy szörnyeteg is”. Nem lehetett volna megszelídíteni ezt a szörnyeteget még 100-200 oldal húzásával?

A.O.Scott: Valószínűleg lehetett volna, de ezzel elveszett volna a szöveg egyik fő jellemzője, a monumentalitás. Ez éppúgy része a regény identitásának és a legendának is. Azok számára, akik végigolvasták a könyvet – és többen vannak, akik ezt állítják, mint ahányan valóban a végére értek –, olyan eljutni az utolsó oldalra, mint meghódítani egy hegycsúcsot. Ez is része a könyv hírnevének, a szöveg körüli titokzatosságnak. És hát majdnem negyedszázaddal a könyv megjelenése után nehéz is lenne egy rövidebb változatot elképzelni. Mégis, ki akarná elolvasni a Végtelen tréfa 250 oldalas változatát? Ki tudja, lehet, hogy úgy jobb regény lenne, de nem lehetne vele ugyanúgy kérkedni.

false

MN: Ünnepélyes pillanat lehetett, amikor elért a végére. Hol került erre sor?

AOS: Be kell valljam, hogy többször is nekikezdtem, és többször is feladtam. Aztán a New York Review of Books felkért, hogy recenzeáljam a Brief Interviews with Hideous Ment, és akkor már nem maradt más választásom, nincs mese, gondoltam, most már végig kell mennem rajta. Ez a szebbik megfogalmazás. Úgy is mondhatnám, hogy akkor fejeztem be, amikor fizettek érte. Fiatalabb koromban, amikor még több kitartásom volt, szinte gyűjtöttem az efféle irodalmi trófeákat. Ilyen volt végigolvasni William Gaddistól a The Recogni­tionst vagy Pynchontól a Súlyszivárványt. Remekül lehetett ezekkel felvágni.

(...)

MN: Ön főállásban a New York Times film­kritikusa. Tegyük fel, hogy önnek kellene meggyőzni a hollywoodi producereket, akik Wallace egyetlen sorát sem olvasták, a Végtelen tréfa megfilmesítéséről. A szokásos hollywoodi pitch, mondjuk, két mondatból áll. Ön jön!

AOS: Oké, legyen ez a pitch: ez egy rendkívül szórakoztató könyv arról, hogy a szórakoztatóipar megszállott fogyasztása hogyan öl meg minket.

MN: Megvennék?

AOS: Biztosan nem.

Samuel L. Jackson nekem esett - A. O. Scott filmkritikus

A New York Times filmes megmondóemberébe Kolumbiában futottunk bele, és rögvest kifaggattuk a lapjánál uralkodó állapotokról, a kritikusi megvesztegethetőségről, a Star Wars szépségeiről, 2013 legnagyobb blöffjeiről, a spoilerfrászról, a rasszistákról, és a megkritizált filmesek kozmikus haragjáról. magyarnarancs.hu: Milyen gyerek volt, Star Wars-os, vagy a művészfilmek kis barátja? A. O.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.