Kissé ironikus programra került sor hétfőn a Várkert Bazár látszóbeton-struktúrái és neontüneményei között. Miután a magyar állam legfontosabb kultúrafinanszírozó szerve, a Nemzeti Kulturális Alap szétzilálta, falhoz lökte, szőnyeg szélére állította, megalázta, kivéreztette, legyalulta a komplett magyar folyóirat-struktúrát, ezt értsd úgy, hogy kivont belőle egy csomó pénzt és kapkodva átalakította a pénzek kiosztásának rendjét, nagy büszkén megszervezett egy szakmai beszélgetést a megmentésükre, amit akár előremutató gesztusként is lehet értékelni. A folyóiratok jelene és jövője című konferencián a tepertőkrémes miniszendvicsek és a talpas pohárba töltött őszilé elfogyasztása előtt a szakma képviselői megvitathatták, hogyan hasznosulhatna jobban az az NKA-támogatás, amit rendre késve írnak ki és ami a túlélésükre is épphogy elég — vagy arra sem: az első kerekasztalbeszélgetés egyik vendége a nemrég megszűnt 2000 szerkesztője, Margócsy István volt, ami azért elég faramuci helyzet.
| ||
Mindenesetre az NKA alelnöke, Doncsev András csak egy aprócska feltételt szabott hurráoptimista megnyitóbeszédében: senki se emlegesse föl modortalanul azt az apróságot, hogy miért nincs pénz. Hiszen, állította, az NKA széles körű támogatási struktúrájában mindenki megtalálhatja a maga számítását, csak sajnos az alap forrásai is végesek, nem tudnak mindenkinek pénzt adni, hiszen tavaly a szabadon felosztható keret – 3,6 milliárd forint – tízszerese volt a pályázatokon beérkezett igény. Ennek megfelelően, ha az összes folyóirat-támogatási igényt kielégítenénk, az a teljes keret egynegyedét elvinné, ezt pedig a többi művészeti ág rovásárára nem engedhetjük meg, érvelt az alelnök. Ők mégis megtettek mindent: a folyóiratokra idén mintegy félmilliárd forintot költöttek, ebből persze 150 milliót a kollégiumok teremtettek elő a saját keretükből, más területek rovására. Doncsev újra hangsúlyozta, amit már az irodalmi folyóiratok megrostálása után tartott, meglehetősen rossz emlékű és kellemetlen hangulatú sajtótájékoztatón – itt hangzott el egy kurátor szájából, hogy a Mozgó Világ azért nem kap pénzt, mert a Gyurcsány-kormány háttérintézménye – is elmondott: nincs több pénz, ez a torta ekkora, és nem számíthatunk plusz forrásokra. „De a jó gyakorlatok bemutatásával, higgadt párbeszédel közös nevezőre juthatunk, közös javaslatokkal állhatunk elő, hiszen azonos célok vezetnek bennünket, egy nyelvet beszélünk” – fejezte be beszédét Doncsev.
| ||
Hát, az biztos, hogy Erős Kingával, a szépirodalmi kollégium tagjával nem beszélnek egy nyelvet. Erős Kinga az első adandó alkalommal nyilvánosan feltette Doncsev Andrásnak azt a kérdést, hogy milyen átcsoportosítási lehetőségeket lát az NKA-n belül annak érdekében, hogy némi plusz forrással megmenthessenek pár megszűnt vagy a szakadék szélén egyensúlyozó, nemzeti értéket képviselő folyóiratot? Hadd idézzem hosszabban az alelnok válaszát: „Picit vicces. Nézze, akkor elmondom még egyszer, azt hiszem, kicsit később érkezett. Az egész konferencia célja, hogy ezt az adjkirálykatonát abbahagyjuk, és közösen ötleteljünk. Ehhez képest ugyanez folytatódna, ha én érdemben reagálnék Önre, mint a satjótájékoztatón. Miért nincs több pénz? A konferencia lényege az lenne, hogy ezen lépjünk túl. Nem tudok pénzt nyomtatni, nem tudok valahonnét leakasztani pénzt, ennyi van. Az soha véget nem érő vita, hogy ez meg az miért nem kapott. Ne haragudjon, de ezek kádári reflexek, húzd meg, ereszd meg, innét veszem el, az miért kap ennyit, az miért kap annyit. A konferencia célja, hogy mi az, amit mi meg tudunk tenni, ez egy alapvető pszichológiai probléma is, mi az, ami rajtam múlik. hogyan lehetne megoldani a problémákat? (..) Azzal nem leszünk beljebb, ha ön megint megkérdezi tőlem – pláne úgy, hogy kint is vagyok, bent is vagyok, hiszen bent ül a NKA kollégiumában –, hogy miért nem tudok több pénzt adni. Hát most erre mit válaszoljak, most komolyan?”
Pedig az NKA forrásainak átcsoportosítására, horribile dictu növelésére vonatkozó kérdés nem tűnik teljesen indokolatlannak. Doncsev András ugyanis egy olyan intézmény alelnöke, melynek – és most az NKA saját öndefinícióját fogom citálni – „fő célkitűzései közé tartozik a források stabilizálása, illetve új bevételek bevonása a pályáztatásra fordítható keretösszeg bővítéséért. Ennek érdekében az Alap az elmúlt években számos együttműködési megállapodást kötött kormányzati és civil szervezetekkel egyaránt“. De úgy látszik, mégsem lehet arról kérdezni az alapot, hogyan halad céljai elérésében.
Egyébként az NKA honlapján így jellemzik a szervezet pénzügyi helyzetét: „Az elmúlt esztendők aktív jogalkotási folyamatának köszönhetően nemcsak szervezetileg, hanem pénzügyileg is megerősödött az NKA. Az Alap ténylegesen befolyt bevétele 2010-ben 11,7 milliárd forint, 2011-ben 12,5 milliárd forint, 2012-ben 13,6 milliárd forint volt, amelyből kizárólag kulturális programokat támogattak.“ Na, most akkor van pénz vagy nincs pénz az NKA-nál? — merülhet fel a kérdés, amit ugye nem szabad feltenni.
| ||
Erős Kinga és Doncsev András szóváltása után mi mégis megkísértettük az ördögöt, és szembesítettük az NKA alelnökét azzal a ténnyel, hogy az NKA fő bevételi forrását jelentő ötös lottó adóbevételeiből az alap rendelkezésére bocsátott összeg az elmúlt három évben nem csökkent, állításával ellentétben, hanem nőtt. Sőt, a 2015-ös bevétel az utóbbi öt év legmagasabb összege.
| Az NKA bevételei az ötös lottó adójából 2011 10 825 498 800 2012 11 657 583 000 2013 10 912 640 400 2014 11 019 319 200 2015 12 103 692 300 Forrás: NKA Igazgatósága |
De az alelnök nem látott sehol ellentmondást. Elmondta, hogy az NKA közelmúltban véghez vitt átszabása, a kollégiumi struktúra átalakítása miatt több új kollégium létrejött, például a filmművészet és a fotóművészet kollégiuma, ezeknek ugyanúgy forrásigényei vannak. „A konferencia nem arról szól, hogy melyik kuratóriumtól hogyan tudom elvenni a pénzt, hanem arról, hogy értelmes párbeszédet folytassunk arról, hogyan tudunk kitalálni valamit, hogy a jelenlegi források jobban hasznosuljanak“ – tette hozzá. Ez viszont azt is jelenti, hogy az NKA által szétosztott pénzösszeg nőtt, míg a folyóiratok támogatására kiosztott forintok csökkentek, és ez nem a kollégiumok hatáskörében dőlt el, hanem az NKA vezetésében.
Az kirajzolódott egyébként Doncsev András pár megjegyzéséből, hogy az ő értelmezése szerint az NKA és ezzel együtt az alelnöke elszenvedői az NKA átalakításának. Például a kiszámíthatatlan és kapkodó pályázatkiírásoknak, ami még az alacsony támogatásoknál is nagyobb probléma a felszólaló szerkesztők álláspontja szerint, az NKA „nem elindítja, hanem elszenvedője”. Doncsev utalt arra, hogy amióta átvette a megszűnéssel fenyegetett (!) intézményt, próbálja kiszámíthatóbbá tenni a működését, de ezt most például az nehezíti, hogy az NKA Igazgatósága átkerül az Emberi Erőforrások Támogatáskezelőhöz, emiatt bizonytalan az NKA több munkatársának helyzete, állította Doncsev, aki – ha jól érettük szavait – nem látja az átszervezés értelmét.
Ráadásul az alelnök azt is elmondta, hogy nem az ő szuverén döntésük volt az új kollégiumi struktúra kialakítása, így a folyóirat-kollégium megszűntetése sem. Sőt, a jól működő, a kiemelt havilapoknak járó hároméves támogatási rendszer megszüntetése sem. Nyilvánvalóan ezeken a pontokon Doncsev a Magyar Művészeti Akadémiára utalt, ami az átszervezésekkel jelentős befolyást szerzett az alapban. Ha mindez igaz, felvetődik, vajon mekkora az NKA-alelnök felelősségi körének valós hatósugara – főleg, hogy az MMA az NKA legfőbb vezető testületében, a bizottságban „csak“ egyharmad arányban képviselteti magát, bár a határozatokhoz Fekete György szignója is kell.
Azért lovagolok a számokon, mert a konferencián erről nem sok szó esett. A szerkesztők udvariasak és előzékenyek voltak, belementek az ötletelésbe, holott egyértelmű, hogy forrásnövelés nélkül a folyóiratok helyzete nem rendezhető megnyugtatóan. Úgyhogy a két kerekasztal-beszélgetés olyan – amúgy fontos – részletkérdések körül forgott, hogy mekkora remittendaarány lenne üdvös a nyomtatott folyóiratok esetében, hogyan lehet mérni egy-egy szerkesztőség teljesítményét, hogyan lehet vidékre eljuttatni a lapot és milyen egy korszerű ismeretterjesztő honlap.
Az azért mondjuk már egy kissé abszurd volt, amikor egyes folyóiratszerkesztők azt tűzték ki maximálisan elérhető célként, hogy az NKA legalább időben, tehát nem 3-6 hónapossal késéssel írja ki a pályázatait, és minimálisan kiszámíthatóan működjön évről évre. Szinte könyörögtek: hagyjuk a pénzösszeg kérdését, de legalább érkezzen meg időben.
| ||
De elhangzott pár tényleg hasznos ötlet, többről Doncsev is jelezte, hogy továbbgondolásra érdemesek, és ez az egész műsor arra biztosan jó, hogy valamit javít a közeg kedélyállapotán – és sok-sok ilyen konferencia után talán a valós, nyitott és kölcsönös bizalomra épülő diskurzus is létrejön majd egyszer. Például Podmaniczky Szilárd, a Librarius főszerkesztője felvetette az NKA által támogatott online orgánumok láthatóságát növelő kulturális gyűjtőportál gondolatát, míg Tompa Andrea, a nyáron megszűnt, de most újra megjelenő Színház folyóirat főszerkesztője (és lapunk szerzője) az NKA-döntések nyilvános indoklását sürgette. Szintén Podmaniczky javasolta a folyóiratoknak kedvezőbb adójogi környezet kialakítását.
Doncsev erről, mint sok más ötletről egyébként, azt mondta, hogy az túlmutat az NKA lehetőségein, de jó, hogy felmerül, mert így közös óhajként tudják majd továbbküldeni, és hátha egyszer meghallgatásra találnak.
