Könyv

Eljut-e Angliából a százezer ezüstmárka váltságdíj Trifels várába, ahol Oroszlánszívű Richárdot tartja fogva a német-római császár és a hasonlóan kapzsi V. Lipót osztrák herceg? Mivel a hatalmas vagyonra Richárd öccse, Földnélküli János is rá akarja tenni a kezét, a király kiszabadulására természetesen esély sem volna, ha három tizenéves gyerek (egy kislány, két kisfiú) és egy különös núbiai macska nem tenne keresztbe a gazoknak.

Nincs nehezebb dolog a realista gyerekkönyvnél: író és olvasó itt egészen biztosan találkozik, a kölcsönös nehézségek mezején. Nos, a német nyelvterület momentán tán legmagasabban jegyzett szerzője, a száz fölötti kötetszámmal rajthoz álló osztrák művésznő igazán kitesz magáért, gyermekhősei (egy 15 éves bakfis, 13 éves öccse és hétesztendős kistesójuk) kalauzolásával egy tisztes polgári család felbomlásának a kellős közepébe vezetvén olvasóit.

E remekmű szerzőjének rövid életéről alig tud valamit a magyar olvasó. Louis Pergaud falusi tanító gyermekeként született a Besancon közeli Belmont-ban 1882-ben. Hamarosan, 19 évesen ő is tanító lett, de egész életében folyamatosan összetűzésbe keveredett a katolikus szellemű oktatással - ez nyomot hagyott magyarul most másodszor megjelent főművén is. Eleinte verseskötetekkel kísérletezett - sikertelenül. Az 1910-es évek elején naturalista jellegű állattörténeteivel ért el komoly elismerést, 1911-ben Goncourt-díjat kapott. Ám a rendkívüli sikert és a halhatatlanságot az 1912-ben publikált, szinte az összes európai nyelvre lefordított, eddig háromszor is megfilmesített Gombháború hozta meg számára. Részt vett az első világháborúban, 1915-ben megsebesült, német fogságba került, de a sors borzasztó iróniájaként saját bajtársai ölték meg, amikor ágyútűz alá vették azt a kórházat, ahol sebesültként ápolták.

A legjobb mesekönyvek gyerekeknek és felnőtteknek egyformán szórakoztatóak, kedvesek, humorosak, a nyelvezetük nincs lebutítva, és még szépek is. Pont, mint a kiszuperált cirkuszi lóról, Trappról és új otthonáról, a Talált Állatok Osztályáról szóló könyv, amelyet Módra Ildikó leleményes nyelvezettel írt meg.

Richard Scarry: Tesz-vesz a világ A többségnek valószínűleg édes mindegy, ki adja ki a kedvenc sorozatát, de a könyvkukacok kedvéért elmondjuk, hogy a Tesz-vesz sorozat a Gulliver/Lilliput kiadónál eltöltött sok év után a közelmúltban visszakerült a Mórához, amely az 1980-as években először kezdte kiadni Richard Scarry Busytown-történeteit. A magyar kötetek fordítója hagyományosan Réz András: Lucerna gazda, Uborkáék, Cicó meg a többi besózott, emberforma kecske, macska, leopárd és mosómedve keresztapja, akinek határozottan jól állt a vicces, enyhén didaktikus, moralizáló stílus.

A magyar gyerekkönyvek világszínvonalúak, íróink és illusztrátoraink sok irányban kísérleteznek - azonban az olvasók többsége még inkább maradna a jól bevált, régi szerzőknél. Irodalomtörténész interjúalanyunkat, a Prae.hu gyerekrovatának szerkesztőjét a honi és nemzetközi trendekről kérdeztük.

Új sorozatunkban a magyar humortörténet régmúltját kutatjuk. Első cikkünk a hajdankori Pest-Buda egyik legnépszerűbb figurájának, a mindenkor rezzenetlen arcú tréfamesternek, Bernát Gáspárnak állít emléket.

A 19. századi orosz irodalom egyik talányos mellékkörülménye, hogy jelentős alkotásai nyugat-európai tájon, fényes kisvárosok fénytelen szállodáiban, lármás játékkaszinókban töltött éjszakák másnap délelőttjein, ideiglenes tartózkodás évszakaiban fogannak (gondoljunk a Holt lelkekre, Turgenyev vagy Dosztojevszkij számos művére).

Alessandro Baricco a legnépszerűbb kortárs olasz írók egyike: a Selyem, a Tengeróceán vagy a Novecento (illetve az utóbbiból készült film, Az óceánjáró zongorista legendája) sokak kedvencévé tette a Narancs kérdéseire e-mailben válaszoló 53 éves szerzőt.

Ha minden jól megy, nemsokára megnyílik a Közraktárak átépítésével létrejövő CET-Budapest központ. A belváros utolsó beépítetlen vízparti szakaszán befejezéshez közeledő építkezés a város kiegyezés és egyesítés utáni robbanásszerű fejlődésének egyik központi területét alakítja át, ahol az egykori raktárépületek kibővítésével kulturális, kereskedelmi és szolgáltató komplexum jön létre. A sok vitát látott projekt az elmúlt évek egyetlen megépülő fővárosi kulturális beruházása, amelynek tétje a Duna-part hasznosítása és a százharminc éves együttes megújítása mellett így a kulturális alapú városfejlesztés megvalósíthatóságának igazolása is.

A Kossuth Kiadó és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös vállalkozásában megjelent Magyarország az első világháborúban című kötet nemcsak tartalmában nívós, de megjelenésében is figyelemre méltó.

Jól számolt a bevezető írója: a három űrhajóson kívül nem volt negyedik utas a Holdra induló Apollo-11 fedélzetén, és abban is igaza lehet, hogy az ilyen messzi utazásokhoz "túl alacsony, túl kövér és túl zsidó" Norman Mailernek valóban fájhatott, hogy nem tarthat a trióval. Végül is ki, ha ő nem!

Santino Corleone a 34-es háborúban, Gervai András a 2006-os Szabó-botrányban szerzett magának nevet. Az értő, finom tollú filmkritikus hiába forgott kiváló lapoknál, hiába publikált addig is több kötetet a magyar filmgyártás ilyen-olyan viselt dolgairól, a szűk szakmán alig is ért túl a híre. Ám mint ügynökvadász az Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István lebuktatásával kétségkívül a csúcsra jutott. Ma már a közügyek iránt kicsit is fogékony közönség erről ismeri; s most eljött ismét közénk, hogy új kötetével learassa ezen - mint láthattuk, sokfelől vitatott értékű - ismertség babérjait. Új könyve immár csak a spiclikről szól, azokról a csúfakról, gonoszakról és szerencsétlenekről, akik a létező szocializmus távolról sem kellemes évei alatt a titkosszolgálatoknak dolgoztak. Itt mindjárt pontosítani kell magunkat,

Az ég kék - sajnos jobb jelzője nincs, max. az, hogy szürke, mert olyan vakító fényű, száraz hőség uralkodik a Dél-Alföldön, hogy semmit sem lehet látni. Pontosabban: a semmit látni, alig történik valami; pattanásig feszült a légkör, mégsem durran. Nagyjából így lehetne körbeírni ezt a különben igen izgalmas könyvet. Egy német írta, Battonyáról szól. Hogy kizárólag állóképekben gondolkodik a szerző, azért a környék felel, mindent, amit ott talált és amibe beleélte magát; ő ilyennek lát (minket). Fülledtség és mozdulatlanság honol, amit az emberek feleslegesen heves természete még inkább állandósít.