olvasótapló

Baglyok és jaguárok

A pár éve, 2021-ben elhunyt zongoraművész, zeneszerző, tanár Gonda János a magyar jazz kiemelkedő figurája volt, a zeneakadémiai jazz tanszéket is ő alapította.

Jazztörténeti, elméleti és gyakorlati könyvei (a többi közt a Mi a jazz? vagy A rögtönzés világa) a szakma alapműveinek számítanak; a Jazzvilág legendás remekmű. Ő a hőse Szántó T. Gábor hamarosan megjelenő életrajzi regényének, A jazzprofesszornak. A szerzőt a család kereste meg, elsősorban azért, hogy emléket állítsanak a nagyszerű művész és szakember közönség előtt kevésbé ismert alakjának. Ám a könyv több lett puszta életrajzi munkánál: mivel az apa és Gonda testvére, Péter az ötvenes években Ausztráliába emigrált, a kettészakadt család története a vészkorszak hagyatékával és mába nyúló örökségével egy nemzedék krónikája lett. Szántó T. Gonda fiával beszélgetve értesülhetett a zenész életé­nek nem ismert fordulatairól, és megkapta a szétszakadt család levelezését is. „Ráéreztem erre a drámai sorsra – számolt be lapunknak a szerző –, rezonáltam a karakterre és a történelmi időszakra is.” A tények megismerése után alakult ki a regény szerkezete: Gonda egy nap alatt tekinti át az életét, 1990-ben, amikor a bátyja öngyilkosságáról értesül. Lepereg előtte egy egész élet, a nyilas üldözések időszaka, kudarccal végződött saját emigrálási kísérlete, ami után egy évig volt börtönben, de ezt senki nem tudta a környezetében. „Mindig viselkednie kellett, kívülről rákényszerített szabályokat követni, formákat betartani, fegyelmezettnek lenni. Egyre többször jutott az eszébe, és egyre indulatosabb lett, hányszor, hány helyzetben kellett megfelelnie másoknak.” Hol lehetett jazzt tanulni a tiltások idején, az ötvenes években? Mi mozgatta a művészt? Szántó T. szerint belülről ábrázolta Gondát, bemutatván e végletekig rejtőzködő művészt, akinek a jazz adott végül belső szabadságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.