Jazztörténeti, elméleti és gyakorlati könyvei (a többi közt a Mi a jazz? vagy A rögtönzés világa) a szakma alapműveinek számítanak; a Jazzvilág legendás remekmű. Ő a hőse Szántó T. Gábor hamarosan megjelenő életrajzi regényének, A jazzprofesszornak. A szerzőt a család kereste meg, elsősorban azért, hogy emléket állítsanak a nagyszerű művész és szakember közönség előtt kevésbé ismert alakjának. Ám a könyv több lett puszta életrajzi munkánál: mivel az apa és Gonda testvére, Péter az ötvenes években Ausztráliába emigrált, a kettészakadt család története a vészkorszak hagyatékával és mába nyúló örökségével egy nemzedék krónikája lett. Szántó T. Gonda fiával beszélgetve értesülhetett a zenész életének nem ismert fordulatairól, és megkapta a szétszakadt család levelezését is. „Ráéreztem erre a drámai sorsra – számolt be lapunknak a szerző –, rezonáltam a karakterre és a történelmi időszakra is.” A tények megismerése után alakult ki a regény szerkezete: Gonda egy nap alatt tekinti át az életét, 1990-ben, amikor a bátyja öngyilkosságáról értesül. Lepereg előtte egy egész élet, a nyilas üldözések időszaka, kudarccal végződött saját emigrálási kísérlete, ami után egy évig volt börtönben, de ezt senki nem tudta a környezetében. „Mindig viselkednie kellett, kívülről rákényszerített szabályokat követni, formákat betartani, fegyelmezettnek lenni. Egyre többször jutott az eszébe, és egyre indulatosabb lett, hányszor, hány helyzetben kellett megfelelnie másoknak.” Hol lehetett jazzt tanulni a tiltások idején, az ötvenes években? Mi mozgatta a művészt? Szántó T. szerint belülről ábrázolta Gondát, bemutatván e végletekig rejtőzködő művészt, akinek a jazz adott végül belső szabadságot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
