Könyv

Még hogy Dickens!

A 2014-es Pulitzer-díj – ahogy az már csak lenni szokott – megosztotta az amerikai kritikusokat.
  • Sári B. László
  • 2017. január 8.

„Megélheti, hogy nincs egyedül” - Wéber Anikó ifjúsági író

Rövid napközis tanári működése mély nyomokat hagyott benne, ez alapján, de fikciós eszközökkel írta meg Az osztály vesztese című kiskamaszregényt, amelynek középpontjában az iskolai bántalmazás, vagy ahogy újabban az angol bullying szót magyarítják, a „basáskodás” áll.
  • Orosz Ildikó
  • 2017. január 3.

Előhívás

Elég kínos, hogy Phil Casoar francia újságíró és a magyar történész Balázs Eszter pazar könyve a forradalmár Sponga Juliannáról – pontosabban a Paris Matchben 1956. november 30-án megjelent legendás fényképről – csak most jelent meg magyarul, 60 évvel a forradalom, 26 évvel a rendszerváltás és 10 évvel a francia kiadás után.

Különvélemény

Ez a kötet reményeim szerint eléri a szakmán kívüliek ingerküszöbét: részint egy jeles évforduló miatt, részint pedig azért, mert rögtön kiváltja a dacos kérdést: miért is olyan nyilvánvaló, hogy az építészet csakis az építészeket érdekli?
  • Götz Eszter
  • 2017. január 1.

A századvég betege - Justh Zsigmond (1863–1894)

Világjáró szalondandy és a magyar parasztért lelkesedő földes­úr volt. Mindene megvolt ahhoz, hogy mintaszerű szecessziós dekadens válhasson belőle: származása, eleganciája, tehetsége és végzetes tüdőbetegsége egyaránt hitelesítette az életben és az irodalomban eljátszott szerepét.

Tények, titkok, traumák

Mindig érdekes, hogy kik azok a szerzők, akik újoncként kerülnek be a kezdő tizenegybe. Mert az természetes, hogy vannak írók, akiknek nagyon el kell rontaniuk valamit, hogy kritikusaink pontosztás helyett inkább tapintatosan félrenézzenek, a legnagyobbaknak pedig annyi kreditjük van, hogy meglehetős kritikai érdeklődés reményében jelentkezhetnének akár szakácskönyvvel vagy kifestővel is. Idei utolsó listánk Zoltán Gábor, Milbacher Róbert, Varró Dániel és Bartók Imre személyében avat újoncokat. Őket vesszük előre.